Csepregi Jánosnak csak nem smakkolt sehogy se az asszony nélküli élet. Székely Hajnalkával való kapcsolata egy tapodtat sem mozdult előre, a kibontakozás, mármint, hogy elváljon Bettitől, s elvegye Hajnalkát, ahogy mondani szokták, a Holdban leledzett. Bevásárolni, takarítani, mosni, főzni egyedül, egyedül belefeküdni esténként a kétszemélyes hitvesi ágyba és nekibuzduló férfivággyal arra várni, hogy el tudjon aludni az ember, – nem neki való! Meg még ráadásul az após is beszólt neki a minap. Azt mondta a Betti faterja telefonon: „nehogy abba a hitbe ringasd magad édes fiam, hogy te majd csak simán ellakogatsz a villában! Ha nem tudod megbékíteni a feleséged, húznod kell onnan a p…ba, mert a villa az enyém, s neked Betti nélkül semmi keresnivalód nincs ott. A Wartburgot is kiveszem ám a s.gged alól, de ki én!”

Egy szép nyári délután vett hát János egy nagy levegőt, s egy csokor vörös rózsát a Dohány utcai virágboltban, közel a Rózsák teréhez, elautózott a Belvárosba, és megvárta a feleségét záráskor a Váci utcai butik bejárata előtt. Betti nagy szemeket meresztett, amikor észrevette. Égtek már a kandeláberek, csillogott villogott a sok fényes, úri kirakat.
-Hát te?
-Itt vagyok, ragyogok – mondta János bűnbánó képpel, és átnyújtotta a csokrot. – Kell ennél többet mondanom?
-Kell!
-Akkor tehát halljad a szót. Szánom bánom, amit tettem, erős hittel fogadom, hogy soha többet nem emelek kezet rád!
-Biztos?
-Mint ahogy élek!
Betti szeme sarkában egy gyémántfényű könnycsepp jelent meg. Hagyta lefolyni az arcán. Úgy álltak a sétáló, bámészkodó emberek sodrában, mint magányos sziget a folyó zúgó árja közt.
-Esküszöl?
-Esküszöm!
-Hol a kocsi?
-Itt parkolok nem messze.
-Hát jó – sóhajtott az ifjú asszony. – Most az egyszer megbocsátok neked, de tudj róla, ez volt az utolsó! Ha még egyszer előfordul, fel is út, le is út!
-Oké.
Kart-karba téve elindultak a Kossuth Lajos utca irányába. Mentek, időnként egymásra néztek, és egymásra mosolyogtak.
-Van valami kaja odahaza a hűtőben? – kérdezte Bettina asszony.
-Nincs, csak tojás. De összeüthetünk egy rántottát vacsorára.
-Lópikulát, idióta!
-Mert? Mi a gond vele?
-Semmi. Keressük meg a kocsit, s menjünk haza. Majd útközben megállunk az Őrs-vezér téren a hentesnél, s veszünk 20 dg párizsit, zsömlét, uborkát, meg még, ami kell.

Csepregi János később, amikor szóba került, úgy mesélte el az esetet Tandem Balunak, hogy kirúgta az asszonyt, de végül megszánta és visszafogadta.
-Annyit sírt – mondta -nem bírtam elviselni, hiszen annak idején szerettem.
Balu értetlenkedett. -Mi lesz akkor most Hajnalkával? Nem az volt a terved, hogy elválsz Bettitől, és elveszed Hajnát?
-Egyelőre nem megy – ötölt-hatolt a nagydarab fiú. -Bettitől nem könnyű elválni, Hajnalkát meg nem könnyű elvenni. Ő egy nagyon bonyolult lány, hozzá sokkal több idő és türelem kell!

——————————————————
a történet és a szereplők a fantázia szüleményei