Mi kommunista ifjak…X/1.

Az Országos Koordinációs Hivatal 1988. évi KISZ vezetőképző tábora augusztus 8.-án, hétfőn nyitotta meg kapuját Balatonlellén a vállalati üdülőben. A központból 31 főt, a megyei igazgatóságoktól 34 főt jelöltek ki az alapszervezetek. A nemek aránya 52-48% volt a fiúk javára. A résztvevők 53%-a 30 év alatti fiatal volt, 47%-a 30 feletti. Nős, illetve férjezett a résztvevők 11%-a, 5 fiúnak volt menyasszonya, a lányok közül pedig, tizenketten nyilatkoztak úgy, hogy ők eljegyzett, gyűrűs menyasszonyok.
Táborvezető: Csoknyainé Szegedi Kamilla a hivatali KISZ szervezet KISZ titkár-helyettese, táborvezető helyettes Barna Roland, a 2. sz. alapszervezet titkára.
Felügyelő Bizottság: Csoknyainé, Barna Roland, Székely Hajnalka, Csepregi János.
A tábor sport, és rendezvényfelelőse Kelemen Géza, vagyis közismertebb nevén Tandem Balu párton-, és KISZ szervezeten kívüli elvtárs.

Délre 3 fő kivételével együtt volt a létszám. Hiányzott Pataki Tamara Pécsről, róla azt lehetett tudni, hogy a családban történt haláleset miatt csak kedden fog utazni, Szűcs Miklós Nyíregyházáról, ő lekéste a csatlakozást, egy későbbi vonattal érkezik. Máriási Pap Dezső Monorról kocsival indult el, a M/7 52-es kilométerszelvényénél azonban lerobbant a Trabantjával. A közeli benzinkúttól telefonon hívta az üdülőt, jól van, várja a Sárga Angyalt, majd jön, ha megjavították az autóját.

Kamilla úgy döntött, nem vár tovább, megnyitja a tábort. Összetrombitáltatta a jó-népet, volt, akit a vízből kellett kipaterolni, de fél egyre, háromnegyed egyre nagy-nehezen mindenkit leültettek az ebédlőben.
-Csendet kérek! -kiáltotta. Megpróbálta túlharsogni a lármát. -Üljetek le végre, és figyeljetek rám! Tudom, hogy mindenki éhes, de csak akkor lesz ebéd, ha végeztem a mondanivalómmal!
Végre, valahára elült a nyüzsgés, az arcok Kamillára szegeződtek. A fiatalasszony lenge, sárga nyári ruhában állt a terem túlsó végében lévő rögtönzött emelvényen, körmei kékek voltak, ajka kármin, egyik kezében mikrofon, a másikban jegyzetei. Előtte az egylábú pulpituson vizeskancsó, pohár, feje felett a Kommunista Dicsőség díszfala: ötágú vörös-csillag. Marx, Engels, Lenin, feliratok: „A KOMMUNIZMUSBAN A LEGFŐBB ÉRTÉK A DOLGOZÓ EMBER, és: VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. Szovjet zászló, magyar zászló, és a nemzetközi munkásmozgalom sarló-kalapácsos vörös lobogója.

-Elvtársak! Barátaim! Csendet kérek! A Hivatal pártvezetésének szívélyes üdvözletét hozom. Tarján elvtárs szeretve tisztelt párttitkárunk, és Nemesné elvtársnő párttitkárhelyettes eredményes jó munkát kíván a vezetőképző tábor résztvevőinek. Lelkemre kötötték, hogy feltétlenül mondjam el: figyelemmel kísérik a tábor életét, és, ha szükség van rá, minden segítséget megadnak. Elvtársak! Számunkra, kommunista fiatalok számára nagy jelentőséggel bíró tíz napnak nézünk elébe. A szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszában felerősödött annak jelentősége, hogy az élet minden területén megfelelően képzett, ideológiai szempontból felkészült, erkölcsileg feddhetetlen fiatal kommunistákat tudjunk csatasorba állítani. Ha igaz az a mondás, márpedig igaz, hogy a kommunista párt a dolgozó nép élcsapata, akkor az is igaz, hogy ennek a pártnak mi, kommunista ifjak vagyunk a közvetlen utánpótlása. A párt figyelemmel kíséri fejlődésünket, és számít ránk. Becsüljük meg tehát, ezt a kitüntető figyelmet és tanuljunk, viselkedjünk úgy a vezetőképző táborban, ahogy az a kommunista fiataloktól elvárható, és megkövetelhető.

Fészkelődés támadt az asztaloknál. -Mikor kajálunk végre, bameg? – hallatszott egy hang. -Inkább arról papolj, mi lesz az ebéd!
Csoknyiané megállt, megvárta, míg újra csend lesz.
-Türelem elvtársak. Most már rövid leszek. A napirendet és a programot ismeri mindenki, megkaptátok stencilen. Amit szeretnék még pótlólagosan hozzáfűzni az, az, hogy maximális fegyelmet kérek a végrehajtásban. Ha valaki késik a reggeliről, késik az ebédről vagy a vacsoráról az, bocsánatos bűn, legfeljebb éhen marad az illető, a kötelező programoknál azonban nem ismerek pardont, nincs késés, vagy távolmaradás. Senkinek nem fogok kétszer szólni. Másodszori figyelmeztetésre ne számítsatok, másodjára repül az illető!
-Még egy szót a viselkedésről. -Felemelte a kezét, ezzel is jelezve, hogy fontos dolog következik. -Kommunisták vagyunk, mutassunk jó példát, éljünk, viselkedjünk ehhez méltó módon! A táborban nem tűrök erkölcstelenséget, fiúk a lányok szobáiba, illetve lányok a fiúkhoz este tíz után nem mehetnek be. És nyomatékosan kérek mindenkit, az üdülőben, a parton, vagy a községben tartózkodjatok a durva, trágár beszédtől, a hangoskodástól, a botrányos, feltűnést keltő viselkedéstől, a monokinizéstől. Akit ilyesmin kapok, rövid úton kiteszem innen.
Újra morgás hallatszott a teremben. Nagy csörömpöléssel leesett egy kanál a kőre, óriási röhögés.
Kamilla úgy tett, mintha nem hallotta volna.
-Végül – mondta keményen szembenézve a hallgatósággal – a magam és a szervezőbizottság nevében én is jó munkát, és eredményes részvételt kívánok minden jelenlévő fiatal harcostársamnak! Most pedig énekeljük el az Internacionálét. Fel, fel, ti rabjai a Földnek, fel, fel, te éhes proletár…!

—————————————————–
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei

Vélemény, hozzászólás?