Kamilla a fogát mosta a mosdókagyló fölé hajolva, Hajnalka zuhanyozott. Elmúlt már 11, fél órával túl voltak a takarodó időpontján, nemrég tértek vissza a partról, esti ellenőrző körútjukról. Megpróbálták bezavarni az embereket, nem sok sikerrel, a stégről a vízbe ugráló, ordítozó, sikoltozó meztelen fiúk és lányok rájuk sem hederítettek, s a vízparton mindenfele egymásba gabalyodó párokat is hidegen hagyta a felszólítás: legyen vége, mindenki menjen most már a szobájába!
Hajnalka befejezte a fürdést, elhúzta a virágmintás nejlonfüggönyt, kinyúlt a törülközőjéért. Kamilla a tükörből észrevette, hogy ott áll, hátrafordult, rábámult.
-Remek alakod van, Hajna! – mondta meglepett felkiáltással, és kicsit talán irigykedve. Végigmustrálta tetőtől talpig. -Bravó! Olyan vagy, mint Vénusz, a szerelem istennője. Melleid állnak, derekad karcsú, hasad lapos, combod hosszú, és telt! Tudod te, hogy milyen szép kislány vagy?
-Köszönöm – mosolygott pirosra gyúló képpel a lány, s gyorsan körbetekerte magát a fürdőlepedővel. Megtörölközött, pongyolába bújt, és követte szobatársnőjét az erkélyre. A tópart felé néző szárny 2. emeletén laktak, a 2. számú szobát kapták meg, ez a szoba volt a legjobb az egész épületben, televízió és telefon is volt benne. Alattuk csak a gondnok irodája volt, mellettük senki, az a szoba üresen maradt. A parton még tartott a randalírozás.
-Nem tudok mit kezdeni velük – mondta tanácstalanul a fiatal KISZ vezető nő. – Mindegyiket csak nem zavarhatom haza! Világraszóló botrány lenne!

Fonott székeken ültek, a holdfényben csillogó víztükör előttük nyújtózkodott. Valamelyik szobában szólt a tánczene, lábak dübörgése, nevetés, kiáltozás. Csoknyainé elhatározta magát:
-Ebből elég! Holnap, reggeli előtt előveszem az egész társaságot!
-Szerintem a főkolomposokkal kellene beszélni – vélte Székely Hajnalka. -Ha akarod, én szívesen elvállalom…
Kamilla, csodálkozva nézett rá, felnevetett. Drága gyerek. Mi értelme lenne? Féltette Hajnalkát, nem akarta kitenni annak, hogy a hőzöngő nagyfiúk, és a vagány csajok leugassák. Megrázta a fejét.
-Nem. Majd én. A lányokkal én fogok beszélni, a fiúkra meg ráuszítom Rolandot!
-Ahogy akarod! -Rúgjatok ki néhány embert, a többi majd észhez-tér!

Végre kezdett elcsitulni a lárma, a hangoskodók bejöttek az épületbe. Fél tizenkettő volt, vagy annál is több, fél egy.
Nézték a csillagokat, a sötéten csillámló vizet, a padokon szerelmeskedő párocskák árnyait, majd ismét Kamilla hangja szólalt meg:
-Hajna, ha szükséged van bármilyen segítségre, nyugodtan mondd! -Halkan, lágyan beszélt, mint idősebb nővér a kishúgával. – Értesz mindent, ami az előadásokon elhangzik?
-Ja, nagyjából. -Nevetett, hintázott a szék két hátsó lábán. Ránézett Kamillára, de nem tudta kivenni arcát a sötétben. -Csak, amit múltkor mondtak a bővített újratermelésről, csak azt nem értettem. Mondd, mit takar a „többlettermék-értéke” kifejezés? Hogy függ össze a többlettermék, vagyis a marxi képletből az „m”-rész a termelés bővítésével?
-Végtelenül egyszerű! -A nő közelebb húzta a székét, kezét rátette Hajnalka kezére. – Mondjuk pék vagy, kenyeret sütsz, ez a munkád. Ha a bevételeidből mindig csak annyi lisztet és sót veszel, hogy ugyanannyi kenyeret készíthess, mint az előző hónapban, akkor egyszerű újratermelésről beszélünk, ám, ha a nyereséged egy részét rááldozod arra, hogy több alapanyagot vásárolj, amiből több kenyér lesz, akkor ez már bővített újratermelés. Érted?
-Ja. Így, ahogy elmondtad, egyszerű. -De, akkor mi a tököm a hozzáadott érték?
-Az a bekerülő eszmei-szellemi plusz. Például, hogy a kenyér kalocsai, vagy a kolbász gyulai. A termék értékében megtestesülő, különleges szakértelem, vagy a márkanév például.
-Komoly? Ami miatt drágább az üzletek polcain?
-Ja.
-Oké. értem!

Hallgattak, szólt lenn a tam-tam, még a falak is remegtek.
-Mondd csak….Kamilla habozott, visszahúzta a kezét, hátradől a kerti-székben, haja lelógott a támla mögött ….te jársz Csepregi Jánossal?
Messziről jött a válasz, a lány elfordított fejjel mondta bele a vakvilágba:
-Dehogy járok. Még csak az kéne. Mert?
-Mert nekem úgy tűnik. Sülve-főve együtt vagytok, János úgy szalad a szoknyád mögött, mint kiskutya a csont után, s te se tudsz meglenni egy fél-pillanatra sem Csepregi nélkül.
-Jó hát ez, azért így talán nem igaz.
-Dehogynem. Már mások is észrevették. Tegnap az egyik lány, a nevét nem mondom, csúfolkodva ilyet szólt a hátatok mögött: „két szerelmes pár, mindig együtt jár”
-Hülye p.csa! -csattant fel Székely Hajnalka. -Melyik volt? Mondom hogy semmi közünk egymáshoz!
-Én elhiszem. De vajon ő is így tudja?
-Ja, tökre. Már megbeszéltem vele ezt a dolgot egyszer.
Nem volt igaz, füllentett Hajnalka. Nem beszéltek a viszonyukról soha. Székely Hajnalka azt hitte, nem is kell, mert hát, ami nincs, arról minek beszélni? Hogy elterelje magáról a szót, visszakérdezett:
-És te? Veled mi az ábra Kamilla? Folyik még a lamúr közted és Kiss Tibor ? között?

A zenebona elhallgatott a földszinti szobában, most már tényleg csend lett, mélységesen mély Balaton-parti csend honolt a vidéken, melyben csak a békák kuruttyolása, s a tücskök hegedülése hallatszott.
Kamilla könnyedén megvonta a vállát, mintha nem lenne érdekes Kiss Tibor, a keserűség azonban kiérződött szavaiból: -Már két hónapja semmi nincs köztünk. Szakítottunk, pontosabban ő szakított velem. Fontosabb volt a rohadéknak a családja. Az egyáltalán nem érdekelte, hogy én ugyanúgy csalom a férjemet, mint ő a feleségét! Nem számított, hogy velem mi van, mindig csak az ő problémája, az ő felesége, az ő gyerekei, az ő élete voltak a lemezen…
-Értem.
-Két hónapja nem voltam férfival, se kicsivel, se naggyal, se kövérrel, se sovánnyal, te lány! El tudod képelni, milyen ez? Az én vérem nem egy átlagember vére, forr, tombol, ilyennek lettem teremtve, nem bírom ki gyengéd érintés és forró csókok nélkül. Már néha úgy vagyok vele, hogy istenuccse magamhoz nyúlok. Vagy, úgy, hogy egy nő is jó lenne akár. Te szoktál maszturbálni?
Hajnalka nem válaszolt, kinézett a végtelen, sötét víztükörre. A távolban sok-sok apró csillagként pislogtak, sziporkáztak a túlpart fényei. A partra-futó apró hullámok üvegpohár-csilingelés szerű halk csobogása odáig hallatszott.
-Itt van két facér nő együtt egy szobában, te meg én, gyengédségre vágynak mindketten. Bűn lenne szerinted, ha megtennénk?
Ha ez a kérdés nem gunyoros felhanggal lett volna feltéve, ha nem csipkelődőn, önostorozó negédes iróniával, Hajnalka talán felpattan, és otthagyja, így azonban csak annyi történt, hogy félig felemelkedett, majd visszahuppanva elnevette magát.
-Már mért lenne bűn! Két szabad, felnőtt ember azt tesz, amit akar!
-Na ugye – replikázott a fiatalasszony hasonlóképpen jókedvűen, harsányan. -De most gyerünk aludni nagylány, mindjárt pirkadni kezd!
Álomitaltól félig megrészegedve, az ébrenlét küszöbén még éppen innen azt kérdezte magától Székely Hajnalka: mondd csak, mit eszel te ezen a nőn, aki ennyire mindenben az ellentéted?
Meg tudott rá felelni, mielőtt még elaludt volna: „lehet, hogy éppen ezt!”

—————————————————–
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei