-Tudják maguk mit mondott Lenin?
Az előadó körbehordozta vizenyős-kék szemét a hallgatóságon. Középkorú, kopasz ember volt, nagy hassal, rövid, kefe-bajuszkával. 20-30 körüli fiatalokat látott a széksorokban, álmos, érdeklődést alig-alig mutató arcokat. Fel akarta rázni őket, kizökkenteni tunya közönyükből. Azt gondolta, ha egy Lenin-idézettel kezd, nyert ügye van, meg tudja ragadni figyelmüket.
-Azt mondta Lenin: „Marx tanítása mindenható, mert igaz!”
Kivárt egy lélegzetvételnyit, leste a hatást. A fiatalok tovább kornyadoztak, volt, aki nem röstellt elnyomni egy ásítást. Egy másik, egy lány pedig, ó, horribile dictum, behunyt szemmel ült, feje előrebiccent, mintha szunyókálna!
-Lukács György tanítványa voltam – vallotta be erre. A „Lukács”-ra csak felkapják a fejüket, a „Lukács” az egy nagyon nagy név, majdhogynem renegát, de mindenképpen mai és modern! – Figyeljetek már egy kicsit! -esedezett magában.
Nem kapták fel. Az egyik fiatal elvtárs éppen ellenkezőleg, az előtte lévő szék támlájára hajtotta, mintha álmos lenne, vagy unná az egészet.

Sebaj, vonta meg a vállát Szabó Alajos, a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem docense, mert hiszen, mint tudjuk, ő volt az első óra előadója. Nekem az a dolgom, hogy ledaráljam az anyagot, azért fizetnek, magas ívben tojok a többire!
-Lukács szerint vannak haladó, és maradi ideológiák – folytatta, most már nem törődve azzal ki figyel, ki nem. -A haladó ideológiákat az különbözteti meg a maradiaktól, hogy a valóságos életből indulnak ki, a realitások talaján állnak. A maradiak ezzel szemben régi, reakciós világnézeteket közvetítenek, Istenről beszélnek, a természetfeletti világ létezését hirdetik. Sokan maguk sem hisznek benne, de a polgári világ előítéleteinek hálójában vergődve nem hajlandók szembenézni elavult nézeteikkel, nem akarják bezárni a kaput a természetfeletti erőkbe vetett hit előtt. A történelem szemétdombjára kerülnek nemsokára, ahogy Bibó István mondja Eltorzult magyar alkat című könyvében….

Az, az ifjú, aki a második sor közepén ült, most felemelte a fejét, és átnézett a jobb-szélen szunyókáló lányhoz. Tasi Viktornak hívták, a 4. számú alapszervezet delegálta. Kitartóan hosszan nézte, egészen addig, míg a lány a primitív ősi ösztön parancsának engedelmeskedve ki nem nyitotta a szemét, és észre nem vette, hogy figyelik. Kállai Sára volt ennek a lánynak a neve, Szombathelyről jött, az ottani alapszervezetben ő volt a KISZ titkár.
Tasi Viktor kacsintott, a lány talányos mosollyal és vállvonogatással felelt.
Lezajlott ugyanis reggel egy kis közjáték a női zuhanyozóban. A fiú és két szobatársa álmosságtól bedagadt szemmel eltévesztették az ajtót és véletlenül a nőibe mentek be fürdeni. Javában csorgatták a hátukra a finom, forró vizet, amikor bejöttek a lányok. Először észre se vették a fülkékben lévő fiúkat, aztán Sütő Margit, Kállai Sára szobatársa meglátta őket és felkiáltott:
-Jesszusom, hímek!
Szó szót követett, volt egy kis ordítozás, egy kis anyázás, aztán mindkét fél belátta, hogy ilyen apróságon nem érdemes vitatkozni. A lányok belenyugodva a megváltoztathatatlanba hagyták, hadd fejezzék be a fiúk a fürdést, ha már egyszer elkezdték, a fiúk pedig, oda nyilatkoztak, hogy nem zavarja őket, ha a lányok is ugyan azt teszik.
Kállai Sára és Tasi Viktor egymás mellett fürödtek, csak a paraván szürkéskék fala választotta el a két nyúlánk, meztelen testet.
-Van szappanod bameg? – kukucskált át egyszer csak a lány a fiúhoz.
-Van, tessék – mondta pökhendin emez -s odafordult, hogy átnyújtsa.
-Kösz. -Sára tartotta a markát a szappanért, ez azonban kicsúszott a kezéből s leszánkázott a földre, a fiú két bokája közé. Lehajolt, hogy felvegye, sikerült is elkapni a síkos, pattogó kis holmit, ám ahogy felegyenesedett meglátta maga előtt szemmagasságban himbálózni azt a dolgot.
-Te jó-szagú rezeda, mekkora! – szakadt ki belőle önkénytelenül a felkiáltás. Aztán, kezét a szájához kapva hozzátette: „bocsánat, tiszta hülye vagyok!” -s kuncogva visszaslisszolt a saját fülkéjébe.
Tasi Viktor felkacagott -juhé! – s így kacagó, ázott, ördögien kaján, cinikus-vigyori képpel benyögte. -Kéne egy estére, mi?
-A tied nem! -jött a lakonikus válasz.
-Ha meggondoltad magad, szólj!
-Persze, majd rögtön! Tahó!
Ennyi volt a jelenet, s ennyi a párbeszéd.
Most a fiú kacsintása azt kérdezte: na, mi az ábra, benne vagy?
A lány mosolya is jelzés volt: „talán” – mondták a nevetős kék szemek. A vállak felhúzása viszont azt jelentette: „azért mérget ne vegyél még rá, bameg”

A docens nem zavartatta magát, folytatta, de csak mintha káposztafejekhez beszélne. Volt gyakorlata elviselni a hallgatóság közönyét, az Egyetemen hozzáedződött a közömbös, lélektelen, bamba arcok látványához.
-A marxisták a munkásosztályt képviselik, azt az osztályt, amelyik a szebb jövő egyedüli letéteményese. Nem félnek a jelentől, előre látják a jövőt. A Lenin által vezetett szovjet kommunista párt felismerte, és előre látta a szocialista forradalom sikerét, mert tudatában volt a marxi igazságnak: történelmi szükségszerűség, hogy a termelési erők, és a termelési viszonyok előre-haladott fejlettségi fokán az elnyomó, kapitalista rendszert, egy jobb, igazságosabb társadalmi rend váltsa fel!

Véget ért az első előadás, 9 óra volt. Mentek kifelé a kertbe levegőzni. Tasi Viktor Kállai Sára mellé sodródott. Megálltak a rózsalugas mellett, teli tüdővel szívták be tüdejükbe a friss reggeli levegőt, orrukba a virágok édes illatát.
-Na, mi van akkor?
-Mit tudom én.
-De benne vagy?
-Hát, mondjuk…
-Jó. Gyere fel akkor a 12-esbe este. Elzavarom a szobatársaimat, ne arj be.
A lány habozott. -Hánykor? – kérdezte. -Tíz után már tilos a lányoknak a fiúk szobájába menni….
-Oké, tudom. Az a hülye tyúk, a Kamilla vagy hogy hívják azt a p.csát, rendesen bekavart. Legyen akkor kilenc.
-Ne inkább nyolc?
-A nyolc túl korai. Teli hassal hülyeség, még véletlenül lehányod a f.rkamat, vagy én a te…! Egy óra különben is untig elég!
-Frankón. De nem dumálunk róla senkinek, hülyegyerek!
-Hogy a p.csába dumálnánk!

——————————————————-
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei