Azon az estén a székelységről mesélt a lánynak. Hajnalka teljesen tudatlan volt ezen a téren, az angyalföldi iskolában, ahova járt nem tanítottak semmit a székelyekről. Emlékezett rá, mit mesélt a barátnője karácsony éjszakán a származásáról. Onnan jött az egész, hogy Kamilla este rázendített a zuhany alatt:

„Száll a madár ágrul ágra,
Száll az ének szájrul szájra,
Fű kizöldül ó sírhanton
Bajnok ébred ősi lanton.”

Megállt a keze abban, amiben: fogat mosott éppen, úgy fülelt a függöny felé.

„Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor, s Magor két dalia
Két egytestvér, Ménrót fia”

Hallotta már ezt a dalt, nem tudta kitől, mikor? A víz zubogott, de szárnyalt Kamilla hangja, minden strófát jól értett.

„Száll a madár száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra”

-Mi volt ez? – kérdezte, amikor már kinn ültek az erkélyen.
-Micsoda volt mi? -A fiatalasszony tudta miről kérdezi Hajnalka, csak játszott egy kicsit. Színes, mintás, könnyű pongyola volt rajta, mellette, a kis barátnője meztelen, barnára sült testén egyszerű szürkéskék fürdőköpeny.
-Amit énekeltél zuhanyozás közben.
-Ja, az? Semmi, egy régi rege. Arany Jánosnak egy kevésbé ismert verse, ma nem divatos. A címe: Rege a csodaszarvasról.
-És ebben…?
-Ja. Ebben mondja el a költő a magyar és a hun nép eredetét, ami a székely népnek is az eredete.
Hajnalka mélázott. Felettük ragyogtak a csillagok, augusztusban sokkal több csillag van az égen, mint az év többi hónapjában.
-De hát ez ugye csak egy vers. Vajmi kevés köze a valósághoz.
-A versnek egy monda az alapja, a magyarok őseredet-mondája.
-Amit persze tudományos kutatások nem támasztanak alá.
-Eddig még.
-Hogy is van az a rész, amikor elrabolják a lányokat, s birtokba veszik Szittyaföldet?
-Figyelj, elmondom:

„Dúl leányi, a legszebbek,
Hunor, Magyar nője lettek:
S a leventék éppen százan
Megosztoztak mind a százon”

-És? Hogy van tovább?! – sürgette Hajnalka.

„Hunor ága hun fajt nemzett,
Magyaré a magyar nemzet,
……………………………
Szittyaföldet elözönlék,
Dúl királynak dús örökjét
És azóta hősök párja!
Híretek száll szájrul szájra”

Elcsuklott a fiatal nő hangja az utolsó sornál. Hajnalka csodálkozva pillantott át a másik székre.
-Mi van? Csak nem sírsz, Kamilla?
Kis szünet után jött a válasz.
-Csodákat! Ez csak egy hülye vers. Anonymus, és Kézai Simon, bűne, bár később László Gyula, Györffy György, és Szentmihályi Szabó Péter is rátett egy lapáttal. Lehet, hogy egy árva szó sem igaz belőle, mint ahogy általában a mondákból! Minden esetre mi székelyek úgy tudjuk, hogy a Hun birodalom összeomlása után Attila népének egy része a Világfelügyelő Férfi akaratából itt maradt, s azok vagyunk mi…

——————————————————
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei