X/9.

-Gyerünk proletárok!
Ezt a meccset az egész tábor végigszurkolta. Három, három ellen egy kézilabda pálya nagyságú, 40 x 20-as kispályás focipályán – ez ám a virtus! A falusi suttyók akarták így, azt hitték, jobban tudnak futni, nagyobb a pájslijuk, mint az elpuhult városiaknak. A papok azonban tudtak focizni! „Papok”, így csúfolta őket a szurkoló tömeg aparaja, nagyja, pedig csak egy igazi pap volt köztük a G.B Menyhért. A Takács Sanya, a másik csak egy nyavalyás segédpap, ornitológus, vagy dialkónus, olyan ember, aki ugyan ott sertepertél az oltár körül, de a liturgiába nem avatkozhat bele, Vendel Géza pedig, a harmadik, mint tudjuk egyáltalán nem pap, hanem gondnok itt az üdülőben.
-Gyerünk proletárok, hajrá, mindent bele!
Hiába kiabáltak, már 3:0 volt az ellenfélnek.
A „klerikális reakció” lefocizta a pályáról a kommunista ifjakat, a „proletárok” izzadtak, hörögtek, mondtak cifrákat ezerrel, de nem bírtak velük. Vendel beállt ötvennyolcas csukáival a vészkapu elé, a másik kettő pedig, mint a pokol tüzes ördöge száguldozott a pályán, egymás után lőtték a gólokat.
-Fúj, fúj papok! Hajrá prolik!
Hiába pfújolták őket, ők rúgták a negyediket is, már négy-nulla volt az állás, oda.
Akkor aztán azt mondta Tandem Balu a csüggedni látszó Csepregi Jánosnak, és a dühében bikaként fújtató Barna Rolandnak:
-Taktikát kell változtatnunk tökösök, b…tok meg! Először is, ha elveszítjük a labdát, mindenki odarohan a hozzá legközelebb álló ellenfélhez, és rátapad, hogy ne tudjanak szabadon passzolni a rohadékok. Másodsorban, amikor ők jönnek kapuból, próbáljuk meg elcsípni az első passzt, és rögtön kapura törni. Ezt én vállalom! Jó?
-Jó!
Na, nekimentek utána a papoknak! Hosszú, elkeseredett küzdelem kezdődött, amelynek csak az, vetett véget, hogy Sós Mariska a konyhalányok főnöke, maga is szép, begyes, eladósorban lévő konyhalány pontban fél nyolckor, virágmintás, kalocsai köténykéjében megrázta a vacsorára hívó réz-harangot. 4:4 volt ekkor, a proletároknak sikerült döntetlenre hozni addigra a partit.
-Vége! – kiáltotta Vendel izzadt képét a keze fejével törülgetve -kéz és lábmosás fiúk, s gyerünk az ebédlőbe! Meghívom az urakat is – tette hozzá a két papra kacsintva – hortobágyi húsos-palacsinta lesz ma este!

Vacsora után együtt üldögélt a két csapat az alsó, nagy társalgóban. Urak, proletárok, papok, kommunisták együtt söröztek. Velük voltak a szebbik nembéli vezérszurkolók, Székely Hajnalka, Csoknyainé Szegedi Kamilla, és még egy lány, aki tetszett Tandem Balunak.
Barna Roland enyhe fokban el volt ázva a sok sörtől és attól a két konyaktól, amit közvetlenül a vacsora után a büfében bekapott, kortyolt az üvegből: „Szarok bele. Az ellenforradalom idején elvtársak, ez antagonisztikus…az ellenforradalom idején, mit is akartam mondani, hála az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatoknak, tiszta mészárlás, egészen más volt a gyerek fekvése az ellenforradalom idején!”
-Marha! -torkolta le Csepregi János. -Kuss.
A sokadik sör után ilyet szólt lazán a keszeg pap: vasárnap reggel 8-kor misézek itt a szomszédban, a Szemesen lévő Szent Antal templomban. Szeretettel várom az urakat és a hölgyeket. Remélem eljöttök! – tette hozzá Hajnalkára nézve, az ő arcát tanulmányozva – mise után vendégül látom a proletár urakat, és a proletár hölgyeket agapéra!
A lány tanácstalanul nézett a többiekre. Elképesztő egy helyzet volt. Mit mondjon ő erre? Hogy naná, persze, ez marhára egyértelmű, egy kommunista KISZ-vezetőnek nyilván ott kell lenni a vasárnapi szentmisén! Ennyit az osztályellenségről, és az osztályharcról…
Helyette Tandem Balu felelt. -Megyünk atya, számíthatsz ránk!

X/10.

Jó ötvenes, szürkülő hajú pap-tanár volt az előadó, akit Roth Emil küldött. Ahogy szétnézett a társaságon, látszott rajta, tudatában van annak, hogy ez egy ifjúkommunista vezetőképző tábor, a hallgatóság nagy része materialista, aki nem hisz Isten létében.
Így kezdte: -Nem akarom meggyőzni magukat, feltehetőleg nem is tudnám. Pusztán csak arra szeretném ráirányítani megtisztelő figyelmüket, hogy létezik egy másfajta gondolkodásmód, mint a materialista. Érdemes elgondolkodni rajta, a gondolkodás élesíti az elmét, az ismeretek bővítése mindenki számára hasznos.
Szétnézett a teremben, kereste a szemkapcsolatot. Látott egy lányt oldalt a második sorban, akinek szemében meglátta a felcsillanó érdeklődést. Ezt követően őhozzá beszélt.
-Marx Károly ismeretelméletének logikája sok tekintetben hasonlít a mai modern idealista világkép logikájához. Marx azt mondja: a ma ismert világ az öröktől fogva létező anyag mozgásformáinak változásaként jött létre. Az anyag nem más, mint a tudatunktól függetlenül létező objektív valóság. Ebből a tételből vezet le mindent, a tudat másodlagosságát a léttel szemben, a tér és idő anyagtól való elválaszthatatlanságát és objektivitását.
Ránézett a lányra, látta értelmes csillogó tekintetét. Mellette egy szőke, loboncos-hajú, széles vállú fiú ült, a fiú is őt figyelte.

-Nos – folytatta -ez a kérlelhetetlen vaslogika jellemzi a mai modern idealista-filozófiai iskolákat is. Ennek mentén jut el például Max Scheler az individuális keresztény lét fogalmához, mely létének értelmét abban találja meg, hogy Isten végtelen személyének a világ iránt érzett szeretetét szeretettel telve vele együtt foganatosítja, tehát nem az Isten iránti szeretetben amare Deum, hanem az Istenben való szeretetben amare in Deo. Ahogy azonban Scheler a személy fogalmát értelmezi, annak a meghatározásába egyúttal belejátszik az ő sajátos életfilozófiája is, amennyiben e fogalmat megfosztja a skolasztikától neki tulajdonított szubsztancia-jellegtől és azt tiszta aktualitásként definiálja, mely minden egyes aktusában teljes egészében él és strukturálisan jelenvaló. Bár hozzá kell tennünk – mondta lélegzetvételnyi szünet után, – hogy a mindebben rejlő veszélyes tendencia az ember istenné tételének kísérlete, amit a német Vergöttlichlung-nak nevez, és az ebből származtatható veszélye annak, hogy az abszolútum végességgé, a transzcendencia immanenciává alacsonyodik. E problémák vezettek oda, hogy Scheler későbbi filozófiája tragikus világfelfogásba torkollott. E felfogás szerint az emberben összeütközésbe kerül a szellem és az ösztön princípiuma s e kettő nem egyesíthető problémamentes egységgé. Scheler metafizikus irányultsága miatt ennek az összecsapásnak harc-jelleget kellett öltenie, mégpedig két legvégső, másra vissza nem vezethető ősprincípium között. Egy bizonyos, a keresztény gondolatkörből származó elképzeléshez azonban Scheler mindvégig ragaszkodott, nevezetesen valamennyi individuális szellemi egyén univerzális szeretetközösségéhez, és ezen keresztül a megosztott vétkességhez s a kölcsönös közös felelősség-vállaláshoz.

-Te érted miről beszél? – fordult oda a második sorban Székely Hajnalka Csepregi Jánoshoz.
A szőke srác megrázta nagy lobboncát. -Egy kukkot se, bameg. Sebaj, nem érdekes.

A végén lehetett kérdezni.

-Maga szerint van Isten? – kérdezte egy vörös-hajú lány.
-Igen – mondta a pap. -Más?
-Ha van, akkor hol van? -ezt meg egy nyiszlett kissrác kérdezte, Kőkállói Péter a Pestmegyei Igazgatóság KISZ szervezetének delegáltja.
-Isten mindenütt jelen van – válaszolta az előadó.
-Ez hogy létezhet?
-Ő mindenható.
-Ha mindenható, akkor miért nem akadályozza meg a háborúkat? -Valahonnan a hátsó sorokból jött a kérdés.
A tanár elnézően mosolygott. -Tudja ez bonyolult dolog. Isten szabad akaratot adott az embernek, nem avatkozik bele a történelem menetébe. Javaslom, olvassa el a Szentírásból a Teremtés-könyve című részt.
Izgatott, kövér fiú állt fel, Delemendi Pali.
-A mai, modern idealista világkép kialakítói figyelembe vették a keleti tanokat?
-Mármint?
-Hát például a Krisna-tudatú hitet. Vagy a buddhizmust.
Az előadó érdeklődő tekintettel mérte végig. -Konkrétan mire gondol?
-Hát ugye itt arról van szó, hogy az embernek a transzcendentális észlelés különböző szintjeire kell feljutnia, ahhoz, hogy a Világosságot megtalálja. Az egyik szintről a másikra való feljutás időigényes, és magas-fokú szellemi koncentrációt igényel. Ez szerintem jóval több, mint a keresztények hókuszpókusza. Mi a legfőbb különbség önök között, ha szabad megkérdeznem, és a keleti tanok tanításai között?
-Olvasson még utána fiatalember ennek a témának! De, hogy konkrét kérdésre konkrét választ adjak, nekünk, keresztényeknek nem szükséges fáradtságos, hosszan tartó meditációval eljutni Istenhez. Számunkra elegendő, ha egy percre elcsendesülünk és elimádkozzuk a Miatyánkot: Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod…

…Aznap az „A” menüben zöldségleves volt, utána rántott-hús, sült burgonyával, uborkával. Egy kis tálkában parajfőzeléket szolgáltak fel mellé, ez az üdülő specialitása volt. Az ebédet dobostorta zárta, pukkadásig teletömték a gyomrukat a fiatalok.