Teréz néni, Betti apjának az anyja Kőszegen a Déryné utcában egy értékes, szép, régi villában lakik. Az idős hölgy haldoklott, tüdőrákban szenvedett, utolsó napjait élte. Március 17.-n felhívta Bettit: „ha akarsz velem még találkozni ebben az életben kislányom, gyere le, mert én nemsokára elmegyek.”
Betti volt a legkedvesebb unokája, a nagy házat rá akarta hagyni.
A fiatalasszony beszélt a férjével, elmondta, miről van szó. – Rendben – egyezett bele Csepregi János – bár tengernyi dolgom van, egy csomó-szerződést kellene aláírnom, meg ott van a nyakamon a német féllel esedékes tárgyalás is, de a családi dolgok mindennél fontosabbak.
A házra gondolt, ami testvérek között is harminc millát ér, s az árából vehetnek majd egy klassz, vízparti, balatoni nyaralót nagy kerttel.

Másnap kocsiba ültek. Volt egy új autójuk egy palackzöld Opel Record, ami 200 felett tudott menni. Hideg volt aznap, erősen fűtöttek a kocsiban, szólt a rádió. Az M/7-en haladtak Székesfehérvár irányába, Jánosnak elintézni valója volt a városban, s ott akart lecsatlakozni a 8-asra. Kamion-sort előztek 180-as tempóban, aztán személyautókat. Feltűnt jobbra a külső sávban egy bazi nagy olajszállító szerelvény, egy tanker. Pillanatokon belül útól érték, s megkezdték az előzést. Már mellette voltak, amikor irányjelzés nélkül elkezdett kifelé húzódni, át az ő sávjukba. János fején átvillant a felismerés: nem tudom befejezni, nekiszorít a szalagkorlátnak! Rálépett fékre, megpróbálta elengedni. Teljes erőből taposta. A monstrum baloldala már csak centiméterekre volt az OPEL-től. Betti felsikoltott. – Vigyázz, nekünk jön!
Csepregi nyomta a pedált, ahogy csak bírta, ez volt az egyetlen esély. Már csak néhány méter, s elhalad. Úgy tűnt, sikerül, megússzák, s talán így is lett volna, ha nem koccannak neki a lökhárítónak, s nem durran szét a jobboldali első kerék.
A kocsi irányíthatatlanná vált. Nekivágódott a kamion oldalának, majd az ütközés a szalagkorlátra lökte. Hatalmas csattanás, leszakadó, szétrepülő karosszéria-elemek. A csattanást már egyikőjük sem hallotta, János agya is csak addig a pillanatig tudta rögzíteni az eseményeket, amíg neki nem ütköztek a korlátnak, onnantól kezdve sötét minden. Az OPEL felborult, a hátán szánkázott, pörgött, pattogott, aztán, ami megmaradt belőle újra belevágódott az acél-korlátba, s átszakította. A korlát lemezének törött, cikcakkos éles széle átfúrta a kocsit, mint kés a vajon átment Betti testén, egyszerűen kettévágta. János kirepült a szélvédőn. A felgyűrődött motorház-tető letépte a jobb lábát. Teste a levegőben pörögve az elválasztó-sáv díszcserjéi közé repült, ennek köszönhette, hogy életben maradt. A roncs kigyulladt, majd két másodpercre rá, felrobbant. A kiérkező tűzoltók, és a mentők már csak kiégett roncsot, elszenesedett hullát találtak a baleset helyszínén, és egy nyöszörgő, véres emberi testet 30 méterrel odébb az elválasztó-sáv bokrai között.