Ha tudta volna, hogy csak félig cseszte el, teljesen nem, talán vigasztalódik, s új remény kél benne, így azonban hosszú ideig kétségek között hányódott a küldetését illetően.
Pedig bizony Radványi szívében mély nyomokat hagyott az a délután. Ha soha nem látja többet a lányt, valószínű túlteszi magát rajta, de Kamilla attól a naptól kezdve eljárt a kisgazda-gyűlésekre, s így nap, mint nap találkoztak. Barátságos volt a viszony köztük, ezen kívül a nagy semmi. A férfi tartotta magát, nem látszott rajta, hogy mennyire közel kerültek egymáshoz.
Berta asszonynak, mint mindenkinek, szimpatikus volt az új, fiatal tagtárs, aki éles eszével, intelligenciájával, kellemes modorával, feltétlen hűségével, s a jól érezhetően jelen lévő elkötelezettségével csakhamar a társaság kedvence lett.
Mondta is a férjének: te Miklós, nem kellene meghívnunk valamelyik szombat este hozzánk vacsorára?
-De igen – egyezett bele kényszeredett arccal az öregúr – tényleg jó ötlet. -Magában nem helyeselte, be volt ugyanis egy kicsit rosálva, mi lesz, úszott azonban az árral.
Így történt, hogy Kamilla gyakori vendég lett a házaspár Lenin körúti otthonában. Előfordult, hogy csak hármasban voltak, ettek, ittak, beszélgettek, politizálgattak, de gyakran más kisgazdák is jelen voltak.
A késő éjszakába nyúló összeröffenéseken legtöbbször a múlt eseményei kerültek szóba, véget nem érő szócsaták bontakoztak ki a világháborúba való belépésről, illetve arról, mit tehettek volna jobban az akkori kisgazda politikusok, legfőképpen Bethlen István, hogy a végzetes lépést elkerüljék.
Megoszlottak a vélemények. Almási és még néhányan azt hangoztatták, hogy ami történt, elkerülhetetlen volt, ha ugyanis Magyarország távol marad, a németek minden bizonnyal megszállják az országot, s a románok mellé állnak a területi követelések elbírálásának kérdésében.
-Akkor még senki nem sejtette, hogy Hitler elveszíti a háborút – érvelt Almási, míg mások úgy vélték, bölcsebb, előrelátóbb politikával a legrosszabbat el lehetett volna kerülni.
Körbe-körbe forogtak a téma körül, nyugvópontra azonban nem jutottak

A vita, később átterelődött aktuális kérdésekre, nevezetesen, hogy a közeledő küldöttgyűlésen kit jelöljenek elnöknek?
Több név is felmerült: Radványié, Szőlős Mártoné, Vörös Vincéé, Torgyán Józsefé. A legtöbben Torgyán mellett kardoskodtak, hangsúlyozván agilitását, személyes vonzerejét, jogi tudását.
Kamilla jól érzékelte a házigazda bizonytalanságát. Az öregúr nem kívánt elnök lenni, s elég határozottan Torgyán ellenes volt.
-Nem tudom – fejtegette, ha szóba került – hogy hosszú távon az ő pojáca handabandázása, krakélersége, kioktató stílusa, amit mindannyian jól ismerünk, nem fog-e többet ártani, mint használni?
-Bár – tette hozzá tűnődve – lehet, hogy szélmalomharcot folytatok, mert a kemény mag, a csongrádiak úgy is őt fogják nyomni.

Amikor Emilnek beszámolt ezekről a dolgokról, felderült a fiatal osztályvezető képe.
-Ez, az! – mondta az ő visszafogott modorában. -Adva van akkor tehát a feladat. Úgy érzékelem beszámolóidból, hogy Radványi amolyan vezéralakja most a pártnak. Olyan ember, akinek a szavára hallgatnak, de, aki maga nem akar előtérbe kerülni. Őt kell tehát megkörnyékezned. Jó az irány. Hogy haladsz vele?
-Sehogy – vallotta be a nő. -Eddigi fáradozásaim kudarcot vallottak.
Emil könnyedén mosolygott. -Dobd be magad még jobban. Dumáld meg az agyát. Beszéld rá a Torgyánra, ő majd meggyőzi a többieket. Főnyeremény lenne! Egy ember, aki képes rá, hogy egymaga, minden külső segítség nélkül szétverje a saját pártját!
Hajnalka szólt közbe, ő is ott volt az osztályvezető szobájában. Aggódva kérdezte: mit értesz azon Emil, hogy „még jobban”? Remélem, nem arra célzol?
A férfi nevetni kezdett, kisfiús vihogásszerű nevetéssel, ami attól volt egészen különleges, hogy befelé szívta közben a levegőt.
-Én nem célzok semmire. Egyébként is, mi az, hogy „arra”? Kamilla tudja a dolgát, bízd csak rá!
Hozzátette: fel kéne már lassan nőnöd, Hajna!

Három hétre rá, a büfé előtt találkozott a két fiatal nő.
-Mi újság? – kérdezte Székely Hajnalka. -Hogy áll az ügy?
-Lefeküdtem vele – közölte Kamilla sejtelmesen.
A lány elképedve nézett barátnője arcába.
-Nem mondod?
-Dehogynem. Kíváncsi vagy, hogy sikerült végül rávennem?
-Nem!
-Azért elmondom! -Kamilla előszeretettel botránkoztatta meg kis barátnőjét, volt valami poszt-fundamentális perverzitás abban, ahogy rástartolt az ilyen, s ehhez hasonló témákra.
-Filmet néztünk náluk, a Nagy Imre temetés videóját. Ott volt az egész bagázs. Sötét volt a szobában, mi hátul ültünk mindenki mögött, Berta néni Miklós felesége meg legelöl, ő a rossz szemével csak onnan látja a TV-t. Óvatosan közelebb húztam hozzá a székemet…egészen közel…érted..?
-És? -Hajnalka majd’ elájult. -Csak nem?
-Csak de! Egy óvatlan pillanatban becsúsztattam a kezemet a nadrágja korcán keresztül a gatyeszába, és elkezdtem morzsolgatni a golyóit. Másnap…
-Elég! – kiáltotta Székely Hajnalka, lángoló arccal. Befogta a fülét. -Menj a fenébe! Ez gusztustalan! Nem akarom hallani a többit!
Hátat fordított Kamillának, otthagyta, felszaladt a lépcsőkön.