Villányi Ica március elején tudta meg, hogy terhes. Miután nem jött meg a havi-vérzése, elment a körzeti orvoshoz, az elzavarta nőgyógyászatra, a nőgyógyász meg vérvételre. A vérkép fehéren-feketén kimutatta a HCG hormon jelenlétét, megerősítést nyert a lány gyanúja.
Akarta a gyereket, nem volt véletlen, hogy teherbe esett. Már egy ideje nem vette be a fogamzásgátló tablettát, de sunnyogott Balu előtt, elhallgatta a dolgot.
Margó néni volt az egészben a főbűnös. Az öregasszony egyre kárált: „szülj gyereket neki, kislányom, azzal magadhoz tudod láncolni.”
A lány kifelé úgy mutatta, mintha minden rendben lenne közte és Balu között, nénivel való beszélgetéseik során azonban érződött rajta a bizonytalanság.

Hát, az Ica erre fel egyszer csak vette az ő eszét, megfogadta Margó néni tanácsát, s bedobta a nagy cselt. Bedobta, oké, ez eddig rendben, de telt az idő, s rettegett, mi lesz, ha kiderül, mit fog szólni a Tandem Balu?
Az öregasszony egyébként az Istennek sem volt hajlandó semmi jelét adni annak, hogy meg akarna halni: konkrétan a legjobb egészségnek örvendett, s ez is nagyon nagy baj volt, Balu ugyanis gyakran türelmetlenkedett, szemrehányóan felemlegetve Icának: „nem ezt ígérted”. A nagynénje köpködős új pasija miatt ment bele ebbe a genyó ál-, illetve érdekházasságba, rühellt már otthon lakni, s kerülgetni a tök gáz fickót, de most már az Icával való együtt-élést is tökre rühellte. Egy szobában, egy ágyban egy moslék-ronda lánnyal, akit nem szeret, akihez semmi érzelem nem fűzi, – rettenetesen tré dolgok ezek. Ki kellett néha buknia, és ki is bukott: vad veszekedések, ordítozások formájában. Egyszer aztán fogták magukat, nagy mérgesen széttolták az ágyakat, egyiket az egyik falhoz, másikat a másikhoz, s így már elviselhetőbb volt.

Néha megkívánták egymást és szeretkeztek, vagy szexszeltek. A kettő nem ugyanaz. A szeretkezés általában azzal jár, hogy az ember valamikor az elején, a közepén, vagy a végén bedugja, a szexben pedig nem biztos, hogy van, vagy kell lenni egyáltalán egy ilyen bedugdosós izé-mizének, ott csak egyéb van, ami azért ugyanolyan jó. És jó is volt nekik marhára, mindig megállapították. Balunak volt viszonyítási alapja. Még a Baross téri kurvinckákkal sem olyan élménydús, mint Icával, ismerte el, pedig azok nagyon tudnak, nem hiába hivatásuk a szex és a dugás. Mi a különbség? – kérdezte egyszer magától. Valószínű az, hogy itthon jóval nagyobb a hév és a lelkesedés, ami sokat nyom a latban, lelt rá az örökbecsű igazságra. És tényleg így volt, Icánál lelkesebben soha senki nem szexelt.
Csak ne lett volna olyan csúnya! A fiú szégyellte magát, hogy ráfanyalodott időnként.
Volt pénze, nem kellett a fogához vernie a garast, eljárt néha a Baross térre, ahol a lányokon kívül fűhöz is hozzájutott, bár elég borsos áron. Egy kigyúrt, tetovált sráccal állt kapcsolatban, nagyjából egykorúak lehettek, ő szállította az „anyagot”. A kínainál Kőbányán olcsóbb volt, de a Baross tér közelebb esett.
Amikor otthon voltak, Ica tutira megérezte, mikor kívánja Balu, ó, a nők Isten tudja, hogyan, de mindig megérzik. Ilyenkor egész egyszerűen odament hozzá és a lába közé nyúlt. Ült például Balu a Tv előtt és nézett egy genyó focimeccset. Vagy jött be a konyhából, az ajtóban találkoztak. Elindult a lány keze, rátalált, megmarkolta. Kiélvezte rendesen, hogy az ujjai között nő meg. Nézni is szerette, azt különösen, ahogy elélvez a markában. A lányok imádják az ilyen dolgokat! De Icával különben pedig az volt a helyzet, hogy ő csak akkor tudott elmenni, ha ő is kívánta. Akkor már az elejétől, ahogy kezdte elképzelni a hóka-mókát, nedvesedett és viszketett.
Elég perverz volt a kapcsolatuk, kétség kívül.
-Bocs – mondta Balu a leghülyébb vigyorával azon a kripli képén -rögtön jövök, csak kiszaladok pisilni. -Kiment, elvégezte, kezet mosott, majd visszatért, megfogta a lány mellét, levetkőztek és lefeküdtek a rekamiéra.

Májusban már domborodott Ica pocakja, a Hivatalban is észrevették.
-Olyan vagy Vicuska, mint egy hízott cérnaszál – kedveskedett egyszer Csoknyai Kamilla, amikor találkoztak a folyosón. Mondott volna még valami mást is, nyílt már a szája a szóra, de Szirmai elvtárs jött arra, a Könnyűipari Főosztály helyettes vezetője, és behívta magához a KISZ-titkárnőt. -Jöjjön csak elvtársnő, meg kell beszélnünk a termelési trendeket. -Hogy aztán azt beszélték-e meg, vagy valami más sült ki belőle, arról nem szól a fáma.
Székely Hajnalka, ez egy másik alkalommal történt, így kiáltott fel az ebédlőben: „jé, de murisan nézel ki Villa, csak nem eresztel nekem pocakot?
Barna Roland sem hagyta szó nélkül: „helló Ica, hogy te milyen dagi lettél” -jegyezte meg, de hát, mi mást lehetett várni az ifjú-kommunista csoportvezetőtől, ő világéletében mindig bunkó volt.