Az olvasóban felmerülhet a kérdés, mi lett a rendszerváltás után azokkal a titkos személyzeti anyagokkal, amelyek a Hivatal több mint ezer dolgozójának bizalmas adatait tartalmazták? Az aktákat Nemesné három hatalmas páncélszekrényben őrizte, melyekhez egyedül neki voltak kulcsai.
A történet nagyon érdekes, jellemző a kor szellemére és viszonyaira, így hát, bízva abban, hogy nem untatjuk vele az olvasót, elmeséljük. Már csak azért is, hogy nevessünk egy jó nagyot rajta, ma már ugyanis, ebben a mai szebb, jobb világban ilyesmi elképzelhetetlen!

De először nézzünk bele egy aktába, lássuk, miket gyűjtögettek rólunk a szocializmus építésének idején!

Vegyük elő most képzeletben Tandem Balu dossziéját, akinek becsületes neve Kelemen Géza. Az ilyen akták természetesen nem képzeletben léteztek, hanem valóságosan, a legvéresebb, legvadabb valóságban, bármikor elő lehetett venni és fel lehetett használni az illető személy ellen a benne lévő információkat. Hátborzongató? Bizony az. De hát sajna így volt, – igaz volt! Mi is elmondhatjuk, mint az Arany János: „nem mese az, gyermek”
Lássuk tehát a medvét. A káderlap tartalmát csak kivonatosan közöljük, tekintettel vagyunk az olvasó álló, illetve ülőképességére, mert a teljes anyag, terjedelme miatt, attól tartunk, regény lenne a regényben.

KELEMEN GÉZA Gúnyneve: Tandem Balu. Született Üllő, Pest megye 1964. Anyja neve Szőlős Mária, foglalkozása tanítónő, hitoktató apja id. Kelemen Géza asztalos, felszabadulás előtt az irredenta Ébredő Magyarok Legényegylete helyi szervezetének helyettes vezetője. Istenhívők, templomba járnak. Pártállás: 45 előtt: Szociáldemokrata Párt. 45 után pártonkívüli. Mozgalmi múlttal nem rendelkezik.
Nagyszülők, összes adat, születési év, ki hol született, község, város, mikor hová költözött. Foglalkozás, vallás, politikai irányultság. (Nem közöljük, 15 gépelt oldal)
Oldalági rokonok. Apai nagybátyja Kelemen Ákos. Született, anyja neve, stb. 56-ban az ellenforradalom oldalára áll, részt vesz a Köztársaság téri Pártház ostromában, a kialakuló tűzharcban lelőtték. Anyai nagybátyja Fellegh János, 46-ban disszidált, kivándorolt az Egyesült Államokba, mosogató-fiú, pincér, mindenes, szabadúszó-vállalkozó. Beállítottsága: leplezetlenül reakciós. Unokanővér: Virág Istvánné sz. Kelemen Zsanett, disszidens, Svájc, Bern Fridrich strasse 18. Kispolgári csökevény.
És így tovább, hosszú tömött sorban, oldalakon keresztül.
Az adatok után a következő jellemzés olvasható:

Kelemen Géza 1987. VIII. 10. óta dolgozik a Hivatalban. Végzettsége: Agrár-közgazdasági Egyetem. Pártonkívüli, a KISZ szervezetbe nem hajlandó belépni. Többszöri unszolásra elvállalja a „sportfelelősi” megbízatást. Feladata, hogy a KISZ KB határozatainak megfelelően megszervezze a hivatali dolgozók tömegsportját. Ebbéli megbízását ürügyként arra használja, hogy kibújjon hivatali munkája, kötelezettségei alól. Szemléletére jellemző, hogy olyan retrográd, kispolgári értékrendet képviselő amerikai filmeket néz a televízióban, mint például az Onedin család, illetve moziban, mint az Elfújta a szél. Megnyilvánulásaiból kitűnik, hogy megkérdőjelezi a szocialista realizmus elért vívmányait. Kritizálja a Népszabadság kultúrpolitikai rovatának állásfoglalását az amerikai szennyirodalommal és az ócska, művészi értéket nem képviselő bestsellerekkel kapcsolatosan. Minden alkalmat megragad, hogy a szolgálati helyét elhagyja. Napi szinten 10-15 alkalommal megy ki az irodából azzal a nyilvánvaló ürüggyel, hogy dolgát kell végezni a mellékhelyiségben. Ha ez így van, akkor felmerül a kérdés: nem végez-e alantas ösztönei folytán önkielégítést e közben? Az ebédszünet engedélyezett fél órás időkeretét önkényesen egy, másfél órára nyújtja meg. Más osztályok dolgozóival találkozik ilyenkor, beszélgetéseik során kritizálják pártunk és kormányunk intézkedéseit, politikáját, megkérdőjelezik a dolgozó nép, a munkásmozgalom, és a nemzetközi internacionalizmus haladó szellemű mozgalmainak létjogosultságát.

Ez után hosszú, több oldalas naplószerű felsorolás: mikor ment ki a WC-re, mikor jött vissza, kikkel, miről beszélgetett.
Részlet: 1987. december 10. szerda 10 óra 12 perc: jelzi, „kimegyek pisilni”, majd ez követően ebédig már nem jön vissza! 1988. január 9. II. emelet, folyosó. Csepregi Jánosnak azt mondja: „szar az egész.” Május 1. Vállalati üdülő. Római part, Kossuth Lajos sétány, zászlófelvonás, tisztelgés: „kész cirkusz ez a május egy, ami itt folyik, az, tiszta röhej.”
Később, délután 16 óra: „csak azt nem tudom, mi a f…nak vannak még mindig itt ennyi ideig az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok?”
1988 augusztusában a Hivatal balatonlellei KISZ vezetőképző táborában, a kínálkozó lehetőséget megragadva összecimborál az osztályellenséggel. Illegális, megengedhetetlen kapcsolatot alakít ki a helyi plébánossal, közös sporteseményt, focimeccset szervez a kommunista fiatalok és a községbeli klerikális reakció között! Arra bujtogatja táborozásban résztvevő becsületes fiatal kommunista társait, hogy vegyenek részt a plébános által bemutatott egyházi szertartáson, amit „misének” neveznek. Megszervezi a részvételt, ezt követően néhány elvetemült társával un. „agapén” jönnek össze, ahol a pappal és a segédjével a rendszert bírálják és összeesküvést terveznek a megdöntésére. Ekkor kijelenti: „ami ma Magyarországon van, az egy rohadt diktatúra”

És, végül álljon itt az összegzés:

Kelemen Géza alkalmatlan magasabb vezetői tisztség ellátására, komolyabb állami vagy pártfeladatok betöltésére. Erősen klerikális, reakciós, rendszerellenes beállítottságú, származása, neveltetése folytán kispolgári értékrendet valló egyéniség, szertelen természet, kiszámíthatatlan, összeférhetetlen alkat. Kisebbrendűségi komplexusai vannak, amelyek beilleszkedésre, konstruktív, haladó együttműködésre képtelen különc természetéből, társadalomtól, mozgalomtól, közösségtől való szándékos elzárkózásából fakadnak. Gátlástalanság, szexuális szabadosság, kicsapongó életmód, a szocialista erkölcs normáinak teljes semmibe vétele. Mániákusan, beteges, infantilis módon vonzódik a motorok és a motorsport iránt. Káderfejlesztésre nem javasolt.

Az anyag elolvasása után már csak egy kérdése marad az embernek: vajon kik gyűjtötték, gyűjtögették ezeket az információkat? A rendszernek minden sarkon, minden szegletben volt egy besúgója? Több-e puszta feltételezésnél, hogy minden ötödik ember valamilyen formában informátor, azaz spicli volt?
„Vigyázat, a falnak is füle van” – hallottuk olyan sokszor a figyelmeztetést azokban az években, és az a gyanunk, nem alaptalanul.

1990 nyarán Nemesné érezte, hogy kezd egyre forróbbá válni talpa alatt a talaj. Mielőtt elment volna szabadságra, melyről tudta, végleges lesz, nem tér vissza soha többé, még egy utolsó feladatot el akart végezni. Az akták, a benne lévő anyagokkal egyetemben súlyos tárgyi bizonyítékokat jelentettek addigi működésére nézve. Egy szép nyári napon utasítást adott a titkárnőjének, hogy délután 6-ra rendeljen tehertaxit a Hivatal elé. Az akciót munkaidő után kívánta lebonyolítani, hogy minél kevesebb szem lássa. Beígért az anyagmozgató fiúknak egy láda sört, meg pluszba a túlóra-pótlékot, és lehordatta velük a teherportára a dossziékat.
-Csak a helyet foglalják – mondta a csodálkozó szemű titkárnőnek. – Ma már nem korszerű a papír alapú nyilvántartás. Minden anyag mikrofilmen van, onnan számítógépre kerül.
A közlés igaz volt, hetek óta fotózta titokban az anyagot.
Felrakatta a platóra a csomó papírt. A kocsi egyenesen a Dunaharaszti-szemétégetőbe vitte az aktákat. Nemesné végigvárta, hogy az utolsó darab elhamvadjon, csak akkor ült be a kocsijába. Megnyugodva hajtott haza. A bizonyíték megsemmisült. A káderlapokról készült mikrofilmet egy kis fém kazettába rejtette és bezárta otthoni íróasztalának fiókjába. Alkalomadtán feltelepíti majd a Commodore 64-re, másolatot készít, s aztán majd meglátja, mire lesz jó?!