Tandem Balu focipályái a kiállítási terület északkeleti részén feküdtek. 4 pálya lett kialakítva egy téglalap alakú területen. A téli időszakban két egymás mellett álló, egyenként 40 x 20 x 15 m méretű sátor-tető borította a pályákat. A kazánház és a gépészet a sátrak túloldalán volt, a 10 ezer literes, földbe süllyesztett olajtartály szintén.
Ahhoz, hogy az olajat szállító tanker odajusson a tartályhoz, el kellett haladnia a sátrak előtt lévő keskeny, belső úton. Száraz időben ez nem jelentett gondot – nem úgy, ha esett. Ekkor előfordult, hogy a sáros úton megcsúszott a teherautó, és keresztbe fordulva nekiütközött annak a kerítésnek, ami Balu területét az alatta fekvő nagy futball-pályától elválasztotta. A pálya a KLC-é volt. A klubház, a játékosok öltözőivel Balu sporttelepén feküdt. Közös megegyezéssel mindkét fél használta.
Balu úgy próbálta megoldani a problémát, hogy szólt a gondnoknak, ha sáros, vagy jeges az út, eressze át a szállítmányt a futball-pályán, s a kerítést megbontva, a lyukon hozzák be a tartályig a töltő-csövet. Adott egy kis pénzt az alelnöknek, megegyeztek.
Működött a dolog, ám de a hatalmas jármű kerekei összeszabdalták a szépen gondozott füves pályát, amit az egyesület focistái erősen nehezményeztek. Más szóval tettlegességet helyeztek kilátásba, ha folytatódik.
Pattanásig feszült a helyzet, parázs viták alakultak ki Balu és a KLC-sek között.
Egyszer aztán az egyik éjszaka, havazott aznap éjjel, hó borította a tájat és a sátrakat, telefon-hívás ugrasztotta ki Balut az ágyából. A gondnok telefonált, kivágták a sátrak oldalát, összeomlott mind a kettő!
A srác a KLC-sekre gyanakodott, de a puszta gyanún kívül semmi nem volt a kezében.
A ponyvát beragasztatta, felfújták a sátrakat. Másnap őrző-védő szolgálatot szerződtetett, kemény pénzért.
Két hét múlva így is megtörtént újra az előző-eset. Elcsapta az őröket és kerített egy másik társaságot, akiknek kutyájuk is volt.
Egy idő után úgy tűnt, rendeződött a helyzet. Tárgyalt a klub-vezetőkkel, megígérte nekik, hogy tavasszal saját költségén rendbe hozatja a pályát.
A kedélyek lecsillapodtak, folyt tovább a békés, rendezett építőmunka.
Március közepén azonban, szép, meleg, napsütéses napok járták akkor már, váratlanul lecsaptak a telepre a fináncok.
Balu most is telefonon értesült a történtekről. Dél volt éppen.
-Gyere azonnal baszki – lihegte izgatottan a gondnok, egy jóindulatú, de szög-buta moldvai csángó srác – itt vannak!
-Kik? -kérdezte Balu. Éppen a pezsgőjét kortyolgatta a Park szálló bárjában egy szőke bige társasságában.
-A pénzügyőrök!
Jónás Benedek hangján páni félelem érződött. -Én most, mit csináljak?
-Semmit – kiabált bele mérgesen Tandem Balu a mobil-készülékbe. -Maradj a seggeden, és, ha kérdeznek, mindenre azt mondd, hogy „nem tudom”! Megértettél?
-Meg, de….
Balu kinyomta a telefont. Nem érdekelte különösebben, hogy belegyalogolt a másik lelkivilágába. -Ez hülye! -nézett rá bárgyú vigyorral a kurvinckára. -Bocs, majd máskor folytatjuk, most el kell mennem.

Bevágta magát a kocsiba és hajrá, százhússzal végig a Fiumei úton. A 240-es turbó-diesel Mercedes eszméletlenül tudott gyorsulni.
Még ott érte a fináncokat, éppen a jegyzőkönyvet írták.
A főhadnagy, egy Baluhoz hasonló korú, vagy egy-két évvel idősebb srác, miután letisztázódott, hogy Kelemen Géza a tulajdonos, ismertette a tényállást.
-Lakossági bejelentés nyomán ellenőriztük a sporttelep fűtését. Megállapítottuk, hogy a tartályban engedély-köteles piros színű háztartási tüzelőanyag található, míg a számlákon gázolaj szerepel. A vonatkozó jogszabályok értelmében ön bűncselekményt követett el, ami 3-5 évig terjedő börtön-büntetéssel sújtható. Megállapítottuk továbbá, hogy a vizsgálat időpontjában a tartály csapja zárva volt, a kazán nem üzemelt. Itt írja alá!
-És, ha nem írom alá, akkor mi van?
Balu csak nézte. A finánc állta a tekintetét.
-Még nagyobb baj.
-Mert?
-Mert nem működik együtt a nyomozó hatósággal.
-Értem. -Balu habozott. Észrevett valamit a pénzügyőr-tiszt tekintetében, egy jóindulatú, kellemes félmosolyt! Megkockáztatta a kérdést.
-Mondja, mit lehet tenni?
A finánc ránézett Balura. Arca komoly volt, szeme sarkában azonban mosoly bujkált. Focista volt ő is, a Balu által szervezett bajnokságban játszott, de ezt nem árulta el Balunak
-Be fogjuk idéztetni a központba – közölte. -Az eljárást le kell folytatni. Ott majd, vallja azt, hogy a tartályban talált olajnak nem maga a tulajdonosa, maga csak szívességi alapon átvette tárolásra. Érti?
-Ja.
-De kell keresni valakit, egy manust, aki elvállalja, hogy az övé.
-Világos. Értem.

Csepregi János vállalta el végül. A két, egykori jó-barát között a viszony a cirok-termeltetési ügy óta nem volt éppen felhőtlennek mondható, Barna Roland közbenjárására azonban hajlandók voltak találkozni.
-Hagyjátok abba végre a duzzogást – fűzte a csatár Tandem Balu agyát – mire jó ez? Fátylat rá! Egy csapatban evezünk, nem de bár, egy a tábor, egy a zászló.
János egyik alvállalkozója, aki benzinkutakat üzemeltetett, kiállított egy nyilatkozatot, melyben elismerte, hogy „átmeneti kapacitáshiány” miatt ő kérte fel Kelemen Gézát az olaj tárolására. A hivatalos okiraton az alvállalkozó neve és pecsétje mellett a Csepreg Holding pecsétje is szerepelt. Kellőképpen ütős érv volt, a fináncok habozás nélkül elfogadták.
-Ezt most megúszta b.sszameg – mondta a nyomozást vezető százados Tandem Balunak. – A számlázás nem stimmel ugyan, de ezzel mi nem foglalkozunk. Ha a NAV rárepül a témára, mossa majd ki magát, ahogy akarja, vagy ahogy tudja.