Egymást érték a botrányok a MASZODE Duna-parti székházában. B. Kováts Pál másodtitkár megvesztegette Zsede István parlamenti frakció-vezetőt, hogy a Párt érdekei szerint szavazzanak az „olajtörvény” módosításánál. Állítólag 80 millió forintot adott át neki a parlament folyosóján egy szappanos dobozban. Zsedéről az suttogták: az olajmaffia lefizetett embere. Fehér Ferencről a párt szóvivőjéről kiderült, hogy veri a feleségét, Mergyel Árpád orgiákon vett részt, Ábel Józsi pedig, leendő gazdasági miniszter, a tehetséges ifjú közgazdász, egy Petri Mici nevű új tagtárssal csalta a feleségét. Bulvárlapokban fényképek jelentek meg indonéziai luxusnyaralásukról. Hivatalosan a „pártkapcsolatok ápolása” végett utaztak más párttagokkal a választó polgárok adóforintjain Jakartába, a fotók azonban pálmafákkal szegélyezett öböl fehér-homokos partján készültek a párocskáról, ahogy egymást átkarolva sétálnak befelé a palack-zöld vízbe.
Mici barnára sült testén nincs bikini-felső, mellei fehérek, teltek, nagyok, olyanok, mint két kerek labda.

Perek kezdődtek vica-verza, a botrány egyre nőtt, egyre dagadt. Az erózió első, hajszálvékony repedései, mint vékony erek a márványsajton, kezdek mutatkozni.
Ekkor Petri Mici az egyik nap úgy érezte, eljött végre az ő ideje, és egy sűrűn teleírt, barna fedelű naplóval bekéredzkedett Roth Emilhez.
Szótlanul nyújtotta a könyvet az osztályvezetőnek. Gondolhatta, minek ide komment?
A férfi meglepődött, de ezt csak felhúzott szemöldöke mutatta.
-Mi ez?
-Tudod. Amit kértél. Nézd át, remélem, meg leszel elégedve.
Roth Emil elvette a könyvecskét és az íróasztalra tette.
-Rendben van, köszönöm. Holnap átbeszéljük.
A következő nap azonban nem volt jó, váratlanul Bécsbe kellett utaznia, így aztán csak harmadnapra tudtak találkozni.
A tárgyalóasztalnál ültek, a nő a kanapén, főnöke vele szemben a széken.
Petri Mici várakozó tekintettel figyelte Emilt, aki a könyvben lapozgatott. Végül nála fogyott el először a cérna, ő szólalt meg előbb.
-Nos, mit lősz hozzá? Jó munkát végeztem? Meg vagy elégedve?
Kezdett nedvesedni, azt hitte, közel jár a célja eléréséhez.
Az osztályvezető felvette a lehető legudvariasabb arckifejezést, amire csak képes volt. Bátorítóan mosolygott rá a nőre.
-Figyelj Mici, hol is kezdjem…..Látszik ezen az íráson a sok belefektetett munka. Rengeteget dolgozhattál rajta, elismerem. Kitartást és elszántságot érzek mögötte….Mindazon által…
-Igen?
Petri Mici teste megfeszült, mint a felhúzott íj idege.
-Azonban ez így kevés. Ami ebben a könyvben található az jobbára feltételezés, illetve találgatás. Tények, adatok, hiteles információk alig vannak benne. Így hát – megkeményedett a tekintete Emilnek -az javaslom, hogy, ha érzel még magadban kurázsit, menj vissza és ilyen irányban munkálkodva, próbálj összehozni egy szakszerűbb anyagot. Tudod: nevek, időpontok, események, tényszerűen.

A nő ki volt ütve.
-Te most lepattintasz, Emil?
-Szó sincs róla – mosolyodott el a férfi. -Csak tudod….a hírszerzés egy szakma. Itt csak a tények számítanak. -Felállt, elindult az ajtó felé.
-Most pedig…
Mici is felemelkedett a kanapéról. Teljesen össze volt zavarodva.
-Értelek. De azt mondtad az előbb ugye, hogy értékes munka.
-Valóban. -Emil már az ajtónál állt, keze a kilincsen.
Petri Mici követte. Szembe fordult vele, közel álltak egymáshoz, fél lépés se volt. A nő még közelebb dőlt melle már majdnem súrolta Emil barna zakóját. Úgy döntött, minden mindegy alapon bepróbálkozik.
-Azért egy kis előleg járna, nem, Emil? -Kacéran rámosolygott, ajkát csücsörítette
-Előleg? Mihez?
-Hát a…lefekvéshez.
-Milyen lefekvéshez?
-Tudod. Amiről beszéltünk. Hogy te meg én…
Emil kinyitotta az ajtót.
-Ezt meg se hallottam – mondta.

Kinn volt már, s csak akkor durrant el az agya.
Ökölbe szorította a kezét, száját keskeny vonallá préselte. Ördögi vonás jelent meg dühtől eltorzult arcán.
Megbánod még ezt, mint a kutya, aki hetet kölykezett. Azt hiszed Emilkém, hogy te kikezdhetetlen vagy? Nos, be fogom neked bizonyítani az ellenkezőjét! Reszkess, mert nemsokára visszajövök ide, de akkor már nem kérek, hanem követelek!