Csepregi János titkára egy kiköpött maffiózó volt. Vagy: kiugrott hírszerző tiszt. A két szakmának vannak rokon vonásai. Nem akarom így mondani: „határterületei” mert még Roth Emil megorrolna rám.
Ha ránéztél, egy penge-vékony, sörte-hajú fiatalembert láttál öltönyben, nyakkendőben, napszemüvegben. A gyerek a sötét utcán is napszemüveget viselt. Hogy látott benne? Rejtély.
Mindenhova elért a keze, mindenütt voltak kapcsolatai a legmagasabb köröktől az alvilág különböző szintjeiig. Az embernek önkénytelenül az jut az eszébe, hogy talán csak nem Roth Emil küldte Jánoshoz erősítésként, de erre nézve nincs hiteles bizonyíték.
János úgy beszélt vele, mintha régi barátok lennének.
-Érdekes üzlet lehet ez. Van benne pénz szerinted?
-Hát ja. Azt hiszem.
-Hogy lehetne beszállni?
-Ha komolyan gondolod…Ismerek egy embert….Börcsök a neve. Tudom, hol található.
-Komolyan gondolom, azért beszélek róla.
János töltött, ittak egy kis konyakot. A titkár úr várakozó tekintettel nézett főnöke arcába.
Csepregiből kibukott a kérdés.
-Elmesélnéd nekem, hogy megy ez az egész?
-Persze!
A titkár fesztelenül keresztbe vetette két pipaszár lábát. Körülményesen, ráérősen pepecselve rágyújtott egy szivarra. Tartása, egész lénye hihetetlen magabiztosságot sugárzott.
-Veszünk százmillióért több millió liter HT olajat alacsony áron, lakossági tüzelőanyagként. A pecséttel ellátott, de különben hamis engedélyeket Börcsők a szállítmány értékének 10 %-ért rendelkezésünkre bocsátja, illetve ebben a pénzben benne van a teljes körű ügyintézés is.
-Remek. És utána?
-Utána a Börcsök emberei elviszik a szállítmányt Bodrog-füzesre, a MOL egy régi, elhagyatott telephelyére, ahol megfelelő mennyiségű kénsav hozzáadásával közömbösítik a színezőanyagot. Az eljárás költsége, melyben a szállítás díja benne van, tonnánként 6 millió forint, de ezt a Börcsök fizeti a maga tíz százalékából.
-Értem. Megveszem azt a telephelyet.
-Az eredmény – folytatta a titkár nem zavartatva magát – szép, szőke, motor üzemanyagként eladható gázolaj, ami háromszoros pénzt ér.
-Nem rossz.
-Én is azt mondom. Van százmilliód? -Nevetve kérdezte. Levette a napszemüvegét, rálehelt megtisztította, majd visszabiggyesztette az orrára.
János is nevetett. Viccel a fiú.
-Szerinted?

Mielőtt elváltak volna, azt mondta a titkár úr.
-Figyelj János, van ám egy másik buli is.
-Mi lenne az?
-Például, hogy Ukrajnából hozunk be vámmentesen nagyon olcsó gázolajat. Megfestjük és eladjuk jó pénzen HT olajként. Hogy tetszik?
János ráncolta a homlokát.
-Nem rossz. De ez a „vámmentesen” kitétel elég kalandosan hangzik.
-Pedig nem az. Vannak embereim a beregsurányi és a tiszabecsi határállomáson.
Csepregi menni készült. Kitessékelte a titkárt, nyújtotta a kezét.
-Köszönöm. Az első, amit említettél az, zsír. Keresd meg Börcsököt, de az én nevemet ne említsd előtte. A másodikat még átgondolom, alszom rá egyet.