Petri Mici, János egyik pénteki „meztelen buliján” találkozott a cingár titkárral. Akkor még ruhában voltak. Nem volt szabály arra nézve mikor kell az öltözéktől megszabadulni, de a kialakult protokoll szerint a második és a harmadik-pohár pezsgő után illett.
A fiatalokat Csepregi János mutatta be egymásnak.
-Petri Mici. Ő meg a titkárom. -Nevet nem mondott.
A fiatal nő jókedvűen kacarászott. -Hellóka! – Egy gyors, lefelé irányzott pillantással felmérte, mit várhat, ha a fiatalember leveszi a nadrágját. A nadrág szövetén ugyanis ki szokott rajzolódni.
-Eszünk egy kis ráksalátát? Vagy inkább kaviárt?
Nem sokra rá kikapcsolták a mennyezet-világítást, s attól kezdve már csak az oldalt elhelyezett színes gyertya-égők adtak halvány, kellemes hangulatfényt.
Táncoltak, s tánc közben lassan, darabról darabra vetkőztek.
Mici ügyesen kérdezgette a fiatalembert erről-arról. Mit szól az olajügyekhez? És a kettős rendőr-gyilkossághoz, ami feltételezhetően ezzel függ össze?
-Hát nem szörnyű? – meresztett rá egy nagy szemet. -Ül az ember a TV előtt, és csak borzong!
Ártatlannak álcázott kérdéseivel nem sikerült csőbe húznia a srácot. Ekkor taktikát változtatott.
-Örököltem egy csomó pénzt -dobta be. -5 millió dollárt. Ezért is kérdezgetlek, baszki. Meghalt az amcsi nagybratyóm New Yorkban. Nincs valami jó ötleted, mibe lenne érdemes befektetni ekkora összeget?
A titkár letolta a boxer-alsóját. Már csak ez az egy ruhadarab volt rajta a nyakkendőjén és a napszemüvegén kívül. Micin semmi. Mici oda nézzett, megfogta.
Nevetett, magához húzta a nőt, az felemelte az egyik, piros topánkás lábát és körbefonta a titkár derekán.
Behatolt.
-Én az OTP-t javasolnám – lihegte két lökés közben – most elég jó kamatot fizetnek.

A pofára esés elvette egy kicsit a kedvét, de azért tovább figyelt, igyekezett minden szófoszlányt elkapni.
A társaság egy része táncolt, néhányan páronként, mások körbeállva, tapsikolva. Megint mások a szőnyegeken hemperegtek. A sok meztelen test örvénylett, kavargott körülötte. Csepregi Jánost nem látta, a titkár is felszívódott. Odacsapódott egy szőke óriás mellé, akinek már lógott. Megpróbálta felállítani. Egy ideig egymással szórakoztak.
Hallott közben néhány érdekes mondat-töredéket. „….reggel indul a szállítmány….”, „mennyi?”, „nem az, sok!”. „kell akkor vagy nem kell, most mondd?” „és a fináncok?” „ne aggódj, minden le van zsírozva”
A szőke már használhatatlan volt, magja elfolyt Mici markában. Elnyúlt az egyik zsúr-asztal alatt.
-Megkeresem Csepit – ígérte magának és elindult a sötétben arra, amerre sejtette. Átlépett párokon, kikerülte a gruppenezőket, akik modern Laokoón csoportként tekergő tagokkal virgonckodtak. A falak mellett körbe járta a termet, hiába, nem sikerült ráakadni.
Nem baj, vigyorodott el. Bedobok még egy pohár-pezsgőt, keresek levezetésként egy csajszit, aki kinyal, aztán húzok haza. Mára elég volt ebből!