HK I/2.

Közeledett az elnökválasztás napja.
Székely Hajnalka és Csoknyainé Szegedi Kamilla a Vörösmarty téren találkoztak a Gerbaudnál.
A két fiatal nő, az 1988-as KISZ vezetőképző tábor óta meghitt barátságot ápolt egymással, gyakran összejöttek egy kis csevegésre. Most, Emil kérésére Hajnalka indítványozta a randit. Hajnalka volt az összekötő, Emil és az „ötök” között. Emil aggódott.
-Mi az ábra? – kérdezte az elfogulatlanul nézelődő Kamillától.
Ültek a patinás kerthelyiségben, ahol a fonott karszékekben vörös-huzatos bársonypárnák várták a vendégeket. Kibámészkodtak a térre, a téren átvonuló gyér gyalogos-forgalomra. Délelőtt volt, kevesen jártak arra.
Előttük, a csipke-terítővel borított kicsi, kerek üvegasztalon kávé, és mignon. A városban már csak a „Zserbónál” lehetett igazi, békebeli mignont kapni.
Kamilla nevetett. Nevetve mondta:
-Még semmi, ne izguljatok. De ma éjszaka elkapom a tökét.
Hajnalka nem tudott haragudni rá, azért, hogy ilyeneket mond, hogy így beszél. Tudta, hogy a barátnője miért fekszik le Radványival. Csodálta őt, de egyúttal borzongott is a történeteitől. Kamilla nem fékezte a nyelvét, amikor szív-ügyeit ecsetelte.
-Borzasztó érzékien tudja simogatni a mellbimbómat – nevetett rá Hajnalkára.
A lány ezredszerre sem értette, hogy tud lefeküdni az öregemberrel Kamilla, – erre válaszolt ily frivol módon a nő.
-Hogy érted azt, hogy „érzékien”?
Kamilla nevetése csilingelt.
-Úgy, ahogy mondom. Szabályosan felizgulok, ahogy hozzám ér az ujjával.
-Fúj.
A nő nevetve kapta oda a fejét. -Miért? Nem számít, hány éves – mondta kéjesen nyújtózva. -Csak az számít, hogy értő kézzel nyúl hozzám. Nedvesedek tőle.
Néha jobb nem kimondani, ami az embernek hirtelen az eszébe jut, Hajnalka is legszívesebben a nyelvét harapta volna le, de már kimondta, nem lehetett visszaszívni:
-Nekem még soha senki nem simogatta meg a mellbimbómat…
-Na ne!
Kamilla meg volt hökkenve, legalább is eljátszotta, hogy megdöbbent barátnője közlésétől. Nagy szemeket meresztett Hajnalkára, pirosra rúzsozott szája szétnyílt, láttatni engedte kicsit előre álló felső fogsorát.
-Tényleg nem?
-Ja, ha mondom….
A nő kortyolt a kávéjából, bekapta az egyik mignont. Tele szájjal kezdett beszélni. Szeme huncut fényt nyert, ahogy mondta.
-Akkor, babám, ezen sürgősen változtatni kell. Nézd, én azt mondom neked, hogy amíg meg nem találod a királyfit, aki nyilván fehér lovon jön el érted, szívesen megsimogatom egyszer én a bimbódat csak, hogy tudd, hogy miről van szó…!
Hajnalka belement a játékba. Ismerte Kamillát, mint a rossz pénzt. Egyetlen szavát sem lehetett komolyan venni.
-Itt és most? -incselkedett.
-Akár. Gombold csak ki a blúzod! Remélem nincs rajtad melltartó.
Odanyúlt, megpróbálta kigombolni a felső gombot Hajnalka blúzán.
A lány nevetett és rácsapott a kezére.
-Na jó, most már tényleg menj a fenébe Kamilla!

Babakocsit toló fiatal anyuka vágott át a téren, majd egy ősz-hajú néni jött görnyedten, teli nejlonszatyrot cipelve, és az ellenkező irányból két egyetemista. Galambok röpködtek körbe-körbe, izgatottan leszálltak nem messze tőlük, aztán felkerekedtek, s elrepültek. Székely Hajnalkát Velencére, a Szent Márk térre emlékeztették a galambok. Még nem járt ott soha, de látott felvételeket. Látott egy képet, fehér ruhás lány áll a tér közepén, a vállán galamb. Arra gondolt, hogy egyszer biztos ő is el fog jutni Velencébe, a Szent Márk térről nézi majd a Ponte de Rialtót és a lagunát, s talán az ő vállára is odatelepszik majd egy galamb.

HK I/3.

Abban az időben, amikor összejött a férfival, bekameráztatta a lakást. A hálószobában a széles dupla-ágy fölött volt az egyik objektív. Akkor kapcsolt be, amikor a nagyvillanyt leoltották és már csak a kicsi égett az éjjeliszekrényen. Szakembert Balu szerzett, egy fiatal srác személyében. Amikor kész lett, Kamilla kacér mosollyal az arcán azt javasolta, próbálják ki. Ledobta magáról a pongyoláját – nem volt semmi alatta. Kipróbálták a rendszert, működött, minden részlet jól kivehető volt. A szerelő megmutatta a nőnek, hogy kell ki-be kapcsolni, előre-hátra tekerni, szalagot cserélni. Ettől kezdve felvette szeretkezéseiket. A képanyag mellett a hangfelvételek is értékesek voltak, minden kompromittáló szó, ami pártügyekről a lakásban bizalmasan elhangzott, rögzítve lett.

A szerda este úgy indult, mint a többi.
Radványi, hat és hét között érkezett. Fehér rózsákból álló csokrot hozott, és a szokásos csokoládét. Vacsoráztak, beszélgettek. A beszélgetés rövid időn belül átcsapott politizálásba. Legalább annyira ki voltak éhezve rá, mint a szexre. Kamilla úgy szőtte-fonta a beszélgetés fonalát, hogy a végén mindig a küszöbön álló elnökválasztáshoz lyukadjanak ki.
Ezúttal is így volt. Radványi elővigyázatlanul megemlítette a plázákat.
-Nekünk ide nem kellenek nagy bevásárló központok – borongott. -Elég baj, hogy a METRO már itt van. Ha engedjük, hogy betelepüljenek, mint rák az élő szövetet úgy lepik el a városokat, és a magyar kiskereskedelem a padlóra kerül.
Kamilla lecsapott, mint kánya döghúsra.
-Szerintem is. De, mondd csak! Van ma szerinted Magyarországon olyan politikai erő rajtunk kívül, amelyiknek elég befolyása van ahhoz, hogy megakadályozza? Aki ajtón kívül tartja a multikat?
Radványi egyetértően bólogatott. -Senki. Igazad van drágám, a plázák ellen jelenleg csak mi harcolunk. -Hozzátette: azt hiszem, a mienk is csak egy meddő szélmalomharc.
-Na látod! -Kamilla, mint a buldog. -Ne mondd nekem azt, hogy nem kell egy erős ember, aki a szemükbe vágja!
-Torgyánra célzol?
-Persze, kire, másra!
Radványi felvette a poharát, ivott egy kis bort. Halkan szólt a Rádió, Mozartot játszottak az éterben. Megpróbált higgadt maradni.
-Ő így is megteszi, mint frakcióvezető.
A nőt nyiit vitában nem lehetett megverni.
-Igen, de sokkal nyomatékosabb lenne a szava, ha pártelnökként mondaná.
Jó. Az öregúr felállt. Azt hitte, meg tudja előzni a veszekedést. Nem akart belemenni a csinbe, főleg, így szeretkezés előtt. Egy hete készült már rá, alig várta, hogy újra együtt legyenek.
-Gyere, menjünk át drágám a hálószobába. Hagyjuk most Torgyánt.
Kamillát azonban nem tudta lerázni. A nő már elhatározta magát.
-Nem!
-Nem? -Csodálkozva fordult vissza Radványi Miklós. Rámeredt.
-Nem – mondta újra a nő. -Ezt most egyszer és mindenkorra tisztáznunk kell. Te eddig azt gondoltad, hogy holmi női szeszélyből erőszakoskodom. Vedd tudomásul, komoly érdekem fűződik ahhoz, hogy rábeszéljelek. Hadd fogalmazzak úgy: a barátaim megbíztak vele. Ne érts félre, szeretlek, és éppen úgy vágyom ezekre a szerda estékre, mint te. Azért hagytam, hogy nős ember létedre elcsábíts, mert bejössz nekem. Annyira férfias vagy, annyira, hogy is mondjam…
De most esküszöm – haragosan emelte fel a fejét, szeme villogott – esküszöm az egy élő Istenre, hogy nem fekszem le veled addig, amíg meg nem ígéred….
A férfi csak nézte. Úgy érezte, rögtön szélütést kap. Szép volt Kamilla szent lázadásában, haragtól kipirult arccal. Ruhája lecsúszott az egyik válláról, láttatni engedte válla alabástrom fehérségét.
Elgyengült egy pillanatra. Hát érdemes hadakoznom? – kérdezte magától. Hát nincs-e benne minden, az egész világ ezekben a szemekben? Aztán összeszedte magát. Visszalépett az asztalhoz, megállt Kamilla előtt.
-Ne haragudj drága. Tudom, hogy vaskalaposnak tartasz. Én egy régimódi ember vagyok, Nálam a becsület, az, becsület, a tisztesség, tisztesség. Nem teszem meg, mert nem cselekszem lelkiismeretem szava ellen. Most pedig -elcsuklott a hangja, de kemény elhatározással folytatta – most pedig dobj ki, ha akarsz és én összetört szívvel, de felemelt fejjel távozom!

Kamilla elnevette magát.
-Ne menj – kérlelte. -Ülj ide mellém, mutatok valamit.
A szekrénysorhoz lépett, bekapcsolta a video-lejátszót.
A férfi, aki öt perccel ezelőtt még férfi volt, öt perccel később magába roskadt emberi roncsként kucorgott a fotelben. Fejét lehorgasztotta, sírt.
-Mit kell tennem? – kérdezte fel se nézve.
Kamilla papírlapot tett elé.
-Írd alá ezt a nyilatkozatot.
A nyilatkozat szövege a következő volt:
„Alulírott kijelentem, hogy minden erőmmel Torgyán József megválasztását támogatom, párttársaim előtt kiállok mellette, szavazatommal őt segítem az elnöki székbe.”
Felvette a tollat és aláírta.
Úgy ment el, hogy vissza se nézett.
Másnap főbe lőtte magát.
Holttestét felesége, Berta asszony a piacról hazatérve a dolgozószobában találta meg, az íróasztal előtt feküdt, feje vértócsában.
Kamilla az eset után eltűnt. Soha senki nem beszélt vele többet.