HK II/3.

A logikai játékok és a kirakós puzzle kora gyermekségétől kedvencei voltak Falusi Etelkának. Később az egyetemen a kombinatorika és a valószínűségszámítás érdekelték, volt affinitása az efféle dolgokhoz. Felnőttként, mint személyzeti vezető nagy hasznát vette. Szeretett kombinálni, értett is hozzá. Megérzései általában jónak bizonyultak. Amikor pédául a Hivatal valamelyik dolgozójáról kiderült, hogy kiterjedt nyugati rokonsággal rendelkezik, ő rögtön tudta, hova tegye az illetőt. Piros filctollal írta rá a káderlap tetejére: „Reakciós!” A legtöbb esetben bebizonyosodott, hogy a megérzése helyes volt.
Most nagy gondban leledzett. Megígérte Bokros Zsuzsának a MASZODE-nál, hogy hamarosan bizonyítékokkal szolgál Roth Emilről és titkos tevékenységéről. Az nem zavarta, hogy Emilnek ugyanezt ígérte: terhelő-információkat saját pártja fő-fő korifeusainak viselt dogairól.
Maga se tudta miért folytatja a kettős játékot. Magának se vallotta volna be soha, hogy az eszméletlenségig, beteges mértékben hatalom-mániás, már csak azért sem, mert nem tudta magáról hogy az. Egyszerűen csak szerette, hogy ő mozgatja a szálakat. Lételeme volt a kémkedés, a besúgás és az áskálódás. Hogy mások sorsa tőle függ.
Vannak ilyen emberek.

Százszor átgondolt magában mindent. Bizonyos emberek túl gyakran fordulnak meg Roth Emilnél, mondta magában. Ezt már a rendszerváltás előtti években észlelte. Csepregi János, Kelemen Géza, Barna Roland, Csoknyainé Szegedi Kamilla egymásnak adták a kilincset az osztályvezető irodájában. Székely Hajnalka is gyanús volt, őt is figyeltette. A lány is benne lehetett a brancsban.
Besúgói mindenről tájékoztatták, csak arról nem tudtak, mi történik odabenn, miről beszélnek, mit terveznek a zárt ajtók mögött.
Vette a bátorságot, és titokban poloskát telepíttetett Emil íróasztala alá, és a telefonjára. Ez még 1988 telén történt. Legnagyobb bosszúságára másnap már nem jött jeladás a szobából, Emil, aki korábban a Hírszerzésnél dolgozott, nyilván észrevette és kiiktatta. Emil profi volt, ellentétben Etelkával, aki összehasonlításban csak egy lelkes amatőr.
Semmi konkrét nem állt tehát rendelkezésére, de, úgy érezte, tisztán-pusztán logikai alapon is össze tudja rakni a dolgokat.
Első fontos momentum, ami megmozgatta a fantáziáját, az volt, hogy Balu cége a semmiből hirtelen elkezdett növekedni. Csodálatos dolog volt megfigyelni. A kisvállalkozások csak küszködtek, ez meg nekilódult. Pénz, sok pénz állhatott mögötte. Tíz, vagy százmilliós nagyságrendű megrendeléseket kaphatott, de kitől?
Na, vajon kitől? Nem kellett sokat töprengeni. Hát persze, hogy Roth Emiltől, kitől, mástól! Nyilván nem közvetlenül, de Emilnek titkos külföldi kapcsolatai voltak, nem véletlenül futkorászott állandóan Bécsbe! Onnan van a pénz, az Emil külföldi kapcsolataiból!

A történet következő része Csepregi János karrierje. Még csodálatosabb, mint a Kelemen Gézáé. Fogja magát ez az ember, és egyszerűen csak megveszi a ZÖLGTESZ-t? Ki adta a tippet? Ki segítette a Bizottságban? Honnan volt pénze? Hogy sikerült bankkölcsönt szerezni?
A válasz megint csak Roth Emil. Valószínűsíthető válasz, de nagyon erős.
A többi már ment, mint a karikacsapás. A puzzle lapocskái kezdtek a helyükre kerülni. Csoknyainé kiköt a Kisgazdáknál? Na, ja. Torgyán lesz az elnök, s Torgyán kettészakítja a frakciót? Hát persze. Csepregi televízió csatornát, újságot vásárol? És ezek a médiaorgánumok éjjel nappal a gejl, régi komcsi szöveget lökik? Ja, ja, ja.
Figyeltette Csepregi Jánost. Tudott róla, hogy egy új titkárt szerződtetett. Informátora jelentette, hogy a titkár úr kapcsolatot tart fenn egy Börcsök nevű emberrel, akiről azt pusmogják, hogy köze van az olajszőkítéshez.
Döntött. Csepregi titkára elvezet majd az olajmaffiához, mondta magában. Elkapom a tökét, és akkor dől az egész, Emilestől, Csepregistől, mint a kártyavár.
Másnap intézkedett. Ráállított egy magándetektívet, hogy éjjel nappal kövesse.
-Azt is tudni akarom, mikor fingik, megértette?! -igazította el az emberét.

HK II/4.

Csepregi titkára a tükörből vette észre, hogy követik. Felettébb gyanús volt a piros Opel Record viselkedése. Figyelni kezdte. Lassított, az is lassított, gyorsított, az is növelte a sebességét. A Köbányai úton haladva már biztos volt benne, hogy utána jön. A Sörgyár előtt nagy gázzal átment a sárgán, a másik kocsi közvetlenül mögötte szintén átnyomakodott. Fékezett, hátha kikerüli és elmegy, de nem ment, ő is fékezett. Elvigyorodott. Lúzer vagy baszki.
Az Opel tapadt rá, nem tágított.
Na, megállj csak! Fogta magát, bekanyarodott a Szlávy utcába. Az ipse követte. Ráhajtott a Harmat utcára és megállt a lakótelepnél az egyik büfé-falatozó előtt. Kiszállt, becsapta a kocsiajtót. Közben a szeme sarkából a másik kocsit nézte. 30 méterrel távolabb az is megállt. Vezetője lehúzta az ablakot és kifelé nézgelődött rajta, mintha csak várna valakit.
A titkár kért az ablaknál egy kávét a kisasszonytól, s míg a kávéra várt, mobiltelefonján felhívott egy számot.
-Piros Opel Record követ – mondta. -Leparkoltam a Harmat utcában a 139. előtt. A paraszt itt áll nem messze tőlem. Barna zakó van rajta, középkorú, kopaszodik. Gyertek ide, kapjátok el, s verjétek ki belőle, mit akar, kinek dolgozik.
Ráérősen rágyújtott egy cigarettára, megvárta, míg a társai egy szürke gépkocsival meg nem érkeznek. A kávézó-pultnak dőlve figyelte, ahogy elkapják. Pisztolyt szorítottak a fejéhez, kényszerítették, hogy üljön át a sajátjukba. Nem tartott tovább öt másodpercnél.
Már javában Börcsöknél tárgyalt az OÁZIS-ban, amikor csengett a telefonja. Egyik embere jelentkezett.
-Figyelj baszki, köpött az illető.
-Igen?
-Ja.
-Ügyesek vagytok.
-Kösz.
Volt egy lélegzetvételnyi csönd, majd újra megszólalt a készülék.
-Tudjuk, ki bízta meg. – Mondjam a nevét?
-Hülye vagy? Telefonon? Eszedbe ne jusson. Majd később.
-Ezzel a féreggel mit csináljunk?
-Bánom is én.
Bosszús volt, mert megzavarták a tárgyalást.
-Likvidáljátok, és tüntessétek el a hullát – szólt aztán vállat vonva.
Börcsökhöz fordult.
-Bocs a közjátékért. Folytasd, hallgatlak…