Miért verekednek a horgászok?

Ella azt mondja, hogy azért, mert idegesek, a vitorlások ugyanis percenként zavarják meg őket a fel alá gyüszmékelésükkel. „Ott sírülnek mindiglen, oszt kihúzigájják a horgokat, elszakíjják a madzagokat” – dohog.
Christofer Adelinde árnyaltabban fogalmaz:
„Őket is meg lehet érteni. Naphosszat lenn a mólón. Étlen-szomjan, csak sörön. Meg sokszor éjszaka is. Nem fognak semmit csak a botjuk végét ugye, és, ha, ha, ha….”

Van benne valami. Abban is, amit Adelinde mond, és abban is, amit az Ella. De azért ez nem ilyen egyszerű, barátaim! Szerintem genetikailag kódolt e kései populáció sok egyede, mutáció, nem tehetnek róla. Lehet, hogy van a kettős elrendezésű csigavonalban, a foszfátkötések között egy hajlamosító gyök…?
Orvosi eset.

Történt egyszer, hogy Jose Martineznek befelé jövet a móló előtt elakadt az alsó szálingban, annak is a csücskén a nagyvitorlája. Megesik az ilyesmi, bár nem túl gyakran. Ha a jumpstágnál akad el, az még nem olyan nagy baj, onnan még némi ráncigálással ki lehet szabadítani, az árboc csúcsához közel csak egy aránylag kisebb vászondarab van elakadva, a száling azonban lejjebb van, mint a jumpstág, hosszabb is, arra jobban rá tud tekeredni.
Jose tudta, mit kell tenni, azonnal fordult. A kövek már közel voltak. Vadul tekerte a kormányt, talán túlontúl vadul, mert egyszerre csak hangos csattanás, és slutty, és platty, elszakadt a kormány-bowden, vagyis az a dróthuzal, ami megfelelő áttételeken keresztül a tat alatt a kormánylapátot mozgatja.
A hajó a legrosszabb pillanatban vált irányíthatatlanná. Sodródott, belegabalyodott a horgászok zsinórjaiba. Azok rögtön ordítani kezdtek: „te, rongy, te szemét…!”

Beindította a motort, folytatta a fordulót. Elkésett vele, a kielsvert összekotorta a vízben lévő összes damilokat, és már húzta is maga után. Kim Melory, az óriás termetű norvég, aki svéd apától és amerikai anyától származik, felugrott, szájából fröcsögve tört elő az indulat.
-Ki ne merj kötni, széttaposom a beledet!

Kim végigtrappol a mólón addig a pontig, ahol én állok. Felháborodva magyarázza.
-Nézd mit csinál ez az állat, nézd csak Johnny-fiú! Összeszedi az összes zsinórunkat!
Védelmembe veszem Martinezt.
-Nem akarattal, ne balhézz Kim. Elakadt a vitorlája Kim. Szerintem a kormánylapát is megsérült, mert eléggé oldalazva jön.
Nézem a közeledő hajót, tényleg elég furcsa módon közeledik. A motor alapon jár, így csak a lapos, lusta hullámok sodorják közelebb, egyre közelebb.
Kim Melory nem bírja tovább, felugrik a kikötőbakról, az öklét rázza Jose felé.
-Nehogy ide gyere, te! Szétverem a pofádat! Te!

Martinez csak ekkor pillantott fel. Alig tíz méterre volt tőlünk. Arcán egykedvű nyugalom tükröződött. Sokdioptriás szemüvegén megcsillant a nap fénye.
-Verekedni akarsz?
-Megöllek!
-Akkor rendezzük le minél előbb. Nem jó az ilyesmit halogatni.
Előrebicegett a fedélzeten, a fockroller csigájáig, kezében a kikötőkötél. Már dobta volna, én meg készültem, hogy elkapjam, amikor egy kósza, a túloldal felől lecsapó szélroham elfordította a Hatvanlábas orrát, ami irányt változtatva, így már az alig két kötélhossznyi távolságra lévő nádas felé tartott.
A pocakos kis kapitány, sérült lába-engedte legnagyobb sebességgel viharzott hátra a kormányállásba. Egy nyomás a karon, sebességbe a váltó. Felbőg a motor és a nehéz hajó orra szinte megemelkedik. Fordul a Hatvanlábas. Egy nagy kört kell tenni, mielőtt újra nekiveselkedne.

Megvártam Martinezt. Nem volt már semmi dolgom, aznapra végeztem, mehettem volna a kocsmába rumot inni, de valami ott tartott, nem is tudom pontosan, mi. Azt viszont pontosan tudtam, hogy Martinez fordított helyzetben nem ment volna el. Időközben, még egy pár horgász odagyűlt, várták a Hatvanlábast, és rajta az őszes, tüskehajú, sánta és pocakos kapitányt. Feszült egy helyzet volt, lincselős hangulat.

A hajó kikötött, Martinez kilépett a mólóra. Kezében rövid nyelű pádli, és kötélvég. A pádlival nagyon nagyot lehet ütni. Ketten álltunk a kikötőbakoknál, szemben velünk egy csapatnyi fenyegető testtartású, izgága ember. Halk, nyugodt hangon szólalt meg. Mintha csak beszélgetni akarna.
-Na, mi van?
Volt egy kis szóváltás, volt egy kis anyázás, aztán…aztán fogták magukat, és elmentek.
-Kösz – mondta Jose felém fordulva. -Meghívhatlak egy citromos sörre?

Este fenn a háznál elmeséltem Ellának az esetet. Lócán ültünk a gerendaház előtti beugróban. Ragyogtak a csillagok, szép, fényes egy este volt. Böfögött, pukizott, röhigcsélt.
-Egysze’ rácseszik maga a sompolygásra, meglássa. Beverik azt a hülye fejét, hiába ilyen marha nagy lób.ó állat!
Kacsintott. Közelebb húzódott terebélyes sejhajával. Ferdén nézett rám, kandi szemmel mustrálgatott. Mindig így néz, ha rájön az ingerkedés, a víz kiver tőle.
-Nem bír magával? Feláll? Akarja, hogy kézbe vegyem a problémáját?

A szövegben előforduló szakkifejezések:

száling = keresztrúd, jumpstág = csúcsmerevítő, kielsvert = felhúzható tőkesúly, uszony, fockroller = dobszerű szerkezet, az orrvitorla betekerésére, pádli = farevező