A Piros Autó szülinapja

Anya mondta egyik nap a Nagyszoba kellős közepén téblábolva a porronggyal, hogy a Piros Autó egy éves lesz. Sóhajtott egyet, s így, sóhajtva mondta:
-Hogy telik, hogy múlik az idő. Már egy éve, hogy ezt az aranyos kisautót Apával megvettük Lócinak!
-Igen, igen! -bólogatott, s ment a konyhába, hogy segítsen Nagyinak ebédet főzni.

Fifi és én az előszoba szőnyegen álltunk, mert éppen arra volt dolgunk. Meghallottuk, mit mondott Anya. Összenéztünk. Ugyanazt gondoltuk. Valami tennünk kell, egy születésnap komoly dolog, egy szülinapot meg kell ünnepelni.
-Szóljunk Lócinak – lihegte izgatottan, farkát csóválva Fifi.
-Szóljunk -egyeztem bele.
Lócit a Nagyszobában találtuk a Játékpolc előtt. Éppen a kis-zongorát vette le ügyes, óvatos mozdulattal, vigyázva, hogy ne essen véletlenül se a lábára.
-Gyere velünk Lóci – súgtam halkan, hogy a közelben ácsorgó Piros Autó meg ne hallja -szeretnénk neked mondani valamit Fifikével. Fontos!

Ránk nézett, letette a zongorát a szőnyeg szélére, köszönt a Játékpolcnak: szia!
-Szia – viszonozta a Polc, és kecsesen intett a bal kezének gyűrűs ujjával.
Átmentünk az Erkélyes szobába, köszöntünk neki, szia, aztán lekuporodtunk az ágy elé, a bolyhos Sárga Szőnyegre.
-Szülinapja lesz a Piros Autónak közölte ugatva Fifi.
Lóci nevetett: mikor?
-Holnap – mondtam.
Lóci nevetett, tapsolt: jó!

Megkértük Nagyit, hogy süssön egy szép nagy, kerek csoki-tortát, s tűzzön a közepébe egy szál karcsú gyertyát.
Amikor a torta megsült, összetrombitáltuk az egész társaságot. Piros Autót ültettük az asztal közepére, a fő helyre. Anya, Lóci etetőszékében készített neki puha, kényelmes helyet, párnát tett a feneke alá, mert Lóci már nagy, neki már nincs szüksége etetőszékre: Két első kerekét illedelmesen feltette az abroszra, büszkén kihúzta magát, úgy ült.
Mindenki ott volt, a sok gyerek, akiket szerettünk, Beni, Lili, Manó, Csoki kutya, Csibész kutya, Lola. Csoki Fifi mellett ült, Csibész, Manó és Lili között.

Apa leoltotta a villanyt -pszt – súgta, várjatok. Vártunk, s egyszerre csak, ahogy így várunk, várakozunk a sötétben, a konyha felől megpillantottuk a gyertyaláng pislákoló, vidám fényét.
Énekelni kezdünk:

Ez a nap, más, mint a többi, ezt te is jól tudod
Másként kel fel reggel a Nap, és másként jár a Hold,
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk,
Ajándékul fogadd el vidám kis dalunk:
Hogy boldog, boldog, boldog születésnapot,
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!

Az éneklés után Piros Autó meghatott tekintettel nézett körül, elfújta a lángot. Anya megszegte a tortát. Pukkadásig laktuk a hasunkat, csak én voltam szomorú kicsit, mert az ötödik szelet torta után, amit bekebeleztem, azt mondta Apa:
-Ne adjatok most már többet Lóci Macinak, még a végén rosszul lesz ez az árva kismackó!
Nem esett jól, megmondom őszintén, titokban még pityeregtem is egy kicsit.