24. Szabadíts meg a gonosztól (Harmadik könyv, folytatás)

Az ukránok, a többi szláv néphez hasonlóan július 7-n tartják az Iván Kupala napot. Nagy tüzeket gyújtanak ekkor, fiúk, lányok ünneplőbe öltöznek. A lányok hosszú fehér ruhát viselnek, fejükön virágkoszorú. Divat az un. tűzugrás. A fiatalok összekapaszkodnak, nekifutnak és, hopszla, átugorják a lángokat. Ahol van folyó, vagy tó, megmerítkeznek, mert ez a nap az öröm és a megtisztulás napja is. Nádból, faágakból kis tutajokat készítenek, mécseseket tesznek rájuk, s útjukra bocsátják őket. A lobogó apró lángocskák tündér-birodalommá változtatják a környéket. A szabad-szerelem napja ez a nap. Szerelmes párok bújnak össze a sötétben, pajtákban, patakparton, búzatáblák közepén. A lányok levetik hosszú ruháikat, a fiúk pedig megölelgetik őket.

Az ünnep tradíciói a távoli múltba vezetnek vissza. Feljegyzések tanúskodnak arról, hogy a régi rómaiak Julius Ceasar korában már megünnepelték, mint az istenek ajándékát, az év leghosszabb napját. S bár a leghosszabb nap voltaképpen június 21-e, a szláv népek valami ok miatt mégis július 7-n. ünnepelnek.
A bolsevik-éra két és fél évtizede alatt az Iván Kupala napra a régi babonás szokások egyik megtestesítőjeként tekintettek, a Vízkereszthez (január 19), az Ukrajnai Szentek emléknapjához (június 13), a Szent Mária Oltalmazó ünnepéhez, (augusztus 24) s a többi vallási vagy tradicionális ünnephez hasonlóan, s bár hivatalosan nem tiltották, és nem üldözték, az állandó bolsi agy-mosás miatt mégis kezdett kimenni a divatból.
Ukrajna felszabadulása után feléledt a vágy az emberek szívében, a régi, szép ünnepek iránt.
A polgármester engedélyt adott az ünnep megtartására.

Herdőfy zászlóalja július 2-án érkezett a városba. A Kupala napi ünnepi előkészületek, melyeket a város vezetése szívvel lélekkel támogatott, ekkor már nagy rössel folytak. A lányok javában fonták virágkoszorúikat, a férfiak (csak öregek, iskolás fiúk, és rokkantak voltak a városban) rőzsét hordtak a tűzgyújtáshoz, és sátrakat állítottak a mezőn. A katonák július 7-én este, az ünnep napján kimaradást kaptak parancsnokaiktól, mehettek a városban amerre akartak, – egyedül a szolgálat maradt a helyén.
Az őrnagy, a szokásos négy órai eligazításon szólt néhány szót az emberekhez.
-Fiaim- kezdte -rövid leszek. Menjetek, érezzétek jól magatokat. Egy dologra azért szeretném felhívni becses figyelmeteket: a magyar katona becsületére. Ne tegyetek semmi olyat, amivel szégyent hozhatnátok a zászlóra. Ez parancs! Most pedig aló mars, mielőtt még meggondolom magam!

Burgonya-palacsinta, Vareniki, Okroska és a töltött káposztás tekercsek ínycsiklandozó, finom illata érződött a levegőben. A patakparton felállított sütödékben készítették a finomságokat. Mellettük nem messzire álltak a sörsátrak. Hosszú asztalok, vaspántos, támla nélküli padok.
Kora estétől folyt a muri, mindenfelé tüzek lobogtak. Szűz lányok táncoltak hosszú fehér ruhákban a tüzek körül, fejükön virágkoszorúk. Tangóharmonika hangja szállt, és vidám kacér ének.
A katonák megjelenése felpezsdítette a mulatságot. Fiatal, fess legények, mert azok voltak mind a jászberényiek, hetyke, bátor lányok, zene, tánc mámor. Mámoros volt az, az este valóban, Győző később is sokszor felidézte emlékét.

Borigyin csendőr-járőrt küldött az ünnepség színhelyére, Herdőfy őrnagy pedig egy szakasz katonai rendfenntartót, vagyis, ahogy a katonák nevezték: „váposokat”. Az ukrán csendőrök nem intézkedhettek a magyar katonákkal szemben, ezért volt szükség katonai jelenlétre is a helyszínen. A polgármester és az őrnagy remélték, hogy minden rendben zajlik majd, s nem lesz szükség a rendfenntartókra.
Győző éjfélig ott volt az ünnepségen. Borigyin kíséretében lesétált a sütődés-bódékhoz.
Végigkóstolta az ukrán népi ételkülönlegességeket, s elmagyaráztatta magának, hogy melyik micsoda, és hogyan készül. Az egyik bódénál Okroskát kért Borigyin.
-Ezt kóstolja meg parancsnok úr! – mutatott a tányérra. -Hideg uborkaleves. Mi másképpen készítjük, mint az oroszok. Mi csak uborkát teszünk bele, míg az oroszok mindenféle más zöldséget is. Mennyei, különösen az ilyen meleg estéken, mint ez a mai este. No, lásson hát hozzá!

Herdőfy éjfél után valamivel elköszönt a polgármestertől, s elindult haza a szállására. Lámpásra nem volt szüksége, telihold volt. A Komszomolszkaja Szállodában lakott a Főtéren a többi tiszttársával együtt. A szálloda sivár, három emeletes, fantázia nélküli kockaépület volt, a kényelemnek és az eleganciának a teljes híjával. Volt ugyan a folyosó végi fürdőhelyiségekben folyó víz, de csak hideg víz folyt a csapokból. A szállóvendégek lavórban mosakodhattak, ha akartak, az angol WC-k nem működtek, vödörrel kellett leönteni őket.
Győző így is szerencsésnek mondhatta magát. Katonái elmesélték neki, hogy a külső területeken, ahol már járda sincs a házak körül, az emberek az éjjeliedényeket az ablakokból az utcára borítják, mert odabenn, a lakásokban egyáltalán nincs semmilyen mellékhelyiség, vagy WC.

Levetette a zubbonyát, meglazította a derékszíját. Fáradt volt. Végigdőlt az ágyon, megpróbált aludni, de nem jött álom a szemére. Sok minden eszébe jutott, forogtak a gondolatai. Beca, és a fiúk! Gyözke, Gyurka. Mi lehet velük, Istenem. Anyuka! És Médy, édes kis hugicája. Fonyód, Endre bácsi, Ilonka néni. A patakparton az imént a krumplis-palacsinta illata eszébe juttatta a fokhagymás lapótyát, amit Ilonka néni készített. Felrémlett nagybátyjának egyik megjegyzése. Gyerekként, akkor ott Fonyódon elment a füle mellett. A gyerekek látszólag nem figyelnek oda a felnőttek beszédére, nem érdekli őket, de egyes dolgok érdekes módon mégis megragadnak emlékezetükben. Mit is mondott Endre bácsi Anyukának? Világosan látta a képet. Egymás mellett ülnek a lócán, beszélgetnek.
-Rosszul tudod Lenke. A férjed, ha él még, nem Szerbiában van. Ferenc az oroszok fogságába esett, találkoztam egy volt bajtársával, aki szerencsésen hazakerült, az mondta.
Győző nem tudott szabadulni a gondolattól. Így lenne, valóban? Apuka csontjai itt porladnak valahol, ezen a végtelen orosz földön?
Hajnalig hánykolódott álom és ébrenlét között. Reggel a szolgálat ébresztette.
-Őrnagy úr, jöjjön gyorsan. Esemény volt az éjszaka!