6. Jöjjön el a Te országod (Negyedik Könyv, folytatás)

Esett az eső. A család a reggeli mellett ült a verandán. Teréz piros kockás abrosszal takarta le előzőleg az asztalt, a piros terítőre pedig egy négyszögletes fehér batiszt asztalkendőt tett.
Dósa Jenő lecsót evett, s teát ivott hozzá, a fiúk rántottát reggeliztek, s ők is teáztak.
Ica és Baba lekváros kenyeret majszolt, tejeskávét kortyolgattak. Teréz saját magának nem terített, és nem is ült le. Ellegyintette a dolgot, amikor Jenő úr rákérdezett:
-Én már ettem kint a konyhában, ne törődjék maga azzal, hogy mit csinálok, vagy nem csinálok.

Szólt a rádió. Bundás sündörgött oda az a küszöbhöz. Befelé szimatolt, majd lábát maga alá húzva lekuporodott. Baba dobott neki egy falat kenyeret, de a nagy, bozontos kutya még csak meg se szagolta.
-Mi baja van ennek? – kérdezte Dósa Jenő. – Beteg talán?
-Nem beteg, csak öreg – vonta meg vállát az asszony. -Egyszer mindenki megöregszik….
-Hány éves?
-Idén lesz tizenöt.
Jenő úr hümmögött. -Az szép kor egy kutyánál. Mondja Nyanya, nem maradt véletlenül tegnapról egy kevés velős-csont?
-Velős-csontot akar enni reggelire?
-Hát ha lehet…
-Hozhatok éppen!
Indult volna kifelé a konyhába, ám a férje utána szólt.
-Tegye meg még, hogy pirít néhány szelet kenyeret Jobban szeretem a velőt pirítós kenyéren!
-Pirítok.
-És Nyanya!
-Igeeen?
-Ha már úgy is megy, hozzon pár erős paprikát.

Esett az eső vigasztalanul zuhogott. Még előző este, szombaton jött meg a zivatarfront, s azóta itt volt, nem tágított. A rádió egyszer csak elhallgatott. Sípolás, majd egy kellemesen csengő női hang szólalt meg:
„Kedves hallgatóim! 1936 július 17.-e vasárnap van. Az országot esőfelhők borítják, a nyugati országrészben és Budapesten esik az eső. Híreket mondunk.”
Férfihang következett.
„A Gömbös Gyula kormányfő tegnap Rómában Mussolinivel tárgyalt a magyar-olasz tengely-megállapodás keretében létrejövő kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítéséről. A miniszterelnök a tárgyalások után, újságírói kérdésekre válaszolva kijelentette, az új egyezmény mérföldkő a két ország kapcsolatában, mivel több, mint kétmilliárd pengő értékű beruházást hozhat az országba. Az örvendetesen fejlődő német-magyar-olasz együttműködés révén lehetővé válik, hogy Magyarország elsőként Európában, Németországot és Olaszországot is megelőzve leküzdje a gazdasági világválság utóhatásait.
Más. Spanyolországban az utóbbi időben robbanásig éleződött a feszültség a kormánypárt és az ellenzék között. Tegnap hajnalra virradóra egy katonai csoport puccs-kísérletet hajtott végre, melynek során…”

-Jenő úr hümmögött, és a fejét csóválta. Eres nagy kezébe szorította a velős-csontot, egy szalvéta segítségével fogta, s tenyere élével kétszer, háromszor jól megcsapkodta. A forró velő kipottyant a csontból, egyenesen rá a pirítós-kenyérre. Még remegett a velő, amikor beleharapott. Megette a kenyeret, csak azután szólalt meg:
-Kapcsoljátok már ki, szétmegy a fejem ettől a sok marhaságtól!

Most megint női hang beszélt. Azt mondta éppen:
„…a kormány, a nemrég meghirdetett új intézkedési terv szerint halad a szegénység felszámolását illetően. Első lépésként a falvakban, és a kistelepüléseken mindenütt elindul a villamosítási program. Európában elsőként meghirdettük a családok széleskörű támogatását. A felsőoktatásban tanulók…”
Dósa Jenő felcsattant.
-Mit vezettetek be, fajankók, mit! Jöjjön már ki egyszer valaki a magas uraságok közül ide hozzánk és sétáljon végig az alvégen, vagy a cigánysoron!
Rávágott öklével az asztalra, hogy csak úgy ugráltak a tányérok.
-Reggeltől estig ezt a sok otromba hazugságot kell hallgatni! Lőjétek le!
Laci szólalt meg.
-De Apu! Ezek fontos dolgok! Örülnünk kellene, hogy…
Dósa Jenő már a második kenyérnél tartott. Maradt még egy kis velő a csontban, kiütögette, s nagy élvezettel azt ette.
-Mi a csodának örüljek? Meg tudnád mondani? Honnan a fészkes fenéből tudnád! Fenekeden van még a tojáshéj!
Még soha nem mondott ilyesmit egyik gyerekének sem. Alighanem maga is meglepődött, bár nem mutatta.
Egyre jobban belelovalta magát, hangosan beszélt, szinte kiabált. -Vedd tudomásul…
Teréz jött be a konyhából, megállt a küszöbön, csípőre tette a kezét.
-Mi van itt? Miért kiabál?
Jenő úr oda se nézett. Indulatosan folytatta.
-Több levet írtam különböző helyekre iskoláztatási támogatásért folyamodva. Három gyereket nem könnyű felső iskolába járatni a jegyzői fizetésből. Hónapok óta várom a választ, hiába. Odafenn az urak a fülük botját se mozgatják. De persze a propaganda szólamok harsognak…!
Laci nem hagyta magát.
-Rendben, van, értem, de azt azért remélem, elismered Apu…

Nagy vita bontakozott ki. A népjóléti intézkedésektől indult ki, de a végén már a németeknél tartottak. Mindkét fiú, a Laci is és a Lajcsi is lelkes híve volt a német-magyar barátságnak.
Az apjuk ellenkezőleg. Ő óvatosan fogalmazott, ha ez a kérdés előkerült.
Ültek a verandán az asztal körül és vitáztak.

Baba már korábban elment, megköszönte a reggelit, s kiszaladt a kertbe, az esőbe.
Ica is felállt, menni készült.
-Tökfej – sziszegte oda a bátyjának. – Mi a fityfenét vitatkozol Apuval?