9. Jöjjön el a Te országod (Negyedik Könyv, folytatás)

Az egyik nap, kedd lehetett talán, Evetovics János oldalkocsis motorbiciklivel jött ki Csömörre. Nagy meglepetést keltett a szép, piros, csillogó-villogó masina. Körbeállták, nézegették. Csodálták, jaj, milyen gyönyörű! A tied?
-Ja, persze.
-Elviszel egy körre?
-Naná, ülj be oda. Te meg Laci, ide mögém!
Dósa Laci ült Evetovics mögé a nyeregbe, Gréta pedig az oldalkocsiba. Körmöczi Rozi felfújta az arcát és vasvilla tekintet vetett vetélytársnőjére. A fiút, akit kinézett magának egyre jobban kerülgette az új lány. Régi, megfakult fotókon lelet látni Grétát és Lacit. Karcsú, magas alak mindkettő. Gréta talán nem annyira arányos és hangsúlyosan nőies, mint Rozi, de elegánsabb jelenség. Rozi jó pár napig duzzogott. Laci nem vele táncolt esténként, hanem Grétával. Elemészteni azért nem fogom magam, gondolta, és egy idő után Evetovics Jánoshoz csapódott.

János a társaság lelke volt. A jó ötletek, hová menjünk, mit csináljunk, a legtöbbször tőle származtak. Menjünk be Pestre a mozgóképszínházba, mondta például. Jó, jó, jó, lelkesedtek a többiek! Menjünk, hurrá! Utána esetleg egy kis Hauer a Rákóczi úton? Naná! Este pedig meghívlak benneteket mulatni a Moulin Rouge-ba! Micsoda? Na, ne!Te egy krőzus vagy Evetovics János! Egy magyar nábob.

A Moulin Rouge és a Margitszigeti Kaszinó az Evetovics famíliáé volt. Laci és Lajcsi tudták, a többiek előtt azonban egyelőre titkolta a fiú. Az utóbbi időben ő vette át ezt a két mulatóhelyet, a papának maradtak a szállodák és az éttermek. Töménytelen munka volt mindkettővel. Jánosnak időnként Párizsba kellett utazni, onnan szerződtetett ugyanis sanzonénekeseket és sztriptease-táncosnőket, s onnan szállíttatta a pezsgőt.

-Az Urániába menjünk, gyerekek – kiáltotta az egyik lány. -Az a legjobb mozgóképszínház az egész Budapesten!
-Jaj Istenem, milyen buta kifejezés ez a „mozgóképszínház” -replikázott nevetve Gréta. -Unalmas! Nyelvem törik bele, mire kimondom. M o z g ó k é p s z i n h á z . Nem lehetne valahogy egyszerűbben? Nevezzük el mondjuk „mozgónak”
-„Mozgó”? -Sasvári Pista hevesen csóválta a fejét. Ő is nevetett. -A „mozgó” nem jó!
-De miért nem?
-Hát mert nem…A mozgó szót hallva másra gondol az ember. Izgő-mozgó. Egyébként is…
-Egyébként is mi?
.Idétlen.
-Idétlen a körösztanyád rezgős mitológiája!

Bendek Pali érkezett karlengetve a szaletli felől. Tanúja volt a vita utolsó szavainak.
-Állj gyerekek – kiáltotta vörös képpel, mert kövér fiú volt ez a Benedek Pali, s izzadt módfelett a nyári nap hevétől – tudjátok mit? Nevezzük inkább „mozinak”!
-Mozi, mozi- ízlelgették. -Jó! Legyen akkor. Mozi! De csuda jó szó!
Lajcsi szólt közbe. Középre állt. Mókás táncot lejtett, körbeforgott.
-Esküdjünk meg! – mondta ünnepélyes képpel, de nevetve.
-Esküszünk, esküszünk! – kiabáltak összevissza – mostantól kezdve, jó, jó! Jó? Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!
Szétrebbentek, elszaladtak és belevetették magukat a mély-vízbe.