21 Jöjjön el a Te országod (Negyedik Könyv, folytatás)

-Igen! – mondták egyszerre, s gyorsan a fivérek. -Természetesen!
-De biztos vagyok, hogy mindez csak fikció, és nem lesz háború! -tette hozzá Dósa Laci. -Vagy, ha lesz is, Magyarország kimarad belőle.
Újszászy most már nem eresztette el a félig lerágott csontot.
-És ha az oroszok is beszállnak?
-Az oroszok?
-Tegyük fel Hitler nem áll meg Lengyelországnál, Angliánál és Franciaországnál. Van némi realitása.
Dósa Laci dacosan felvetette a fejét.
-Mondom, én nem hiszek háborús dajkamesékben uram. De ha mégis bekövetkezne…szóval én azt mondom… -Lajcsira nézett, mintegy megerősítést várna – szerintem akkor is a németek nyernének, mi nyerünk, mármint a németek, és mi magyarok, százszor is, ezerszer is. Mindenképpen mi nyerünk, mert a mi ügyünk jó ügy, az igazunkért harcolunk ugyebár…és
-Jól van. Lajos?
-Én is így gondolom. -szűrte a szót fogai között a fiatalabb Dósa fiú, szeme rebbenésén, hangja rezzenésén azonban bizonytalanság érződött.

Újszászy elégedetten bólogatott.
-Rendben, játszunk akkor most egy nagyon érdekes játékot. Fordítsunk egyet a kilincsen, vagy, ahogy ti fiatalok mondjátok, a leányzó fekvésén. Azt mondjátok meg nekem, – hunyorított, mintha tényleg csak viccelődnének ők itt hárman a konyakjuk mellett, míg a kinti hóesésbe bámulnak – láttok-e bármi halvány esélyt arra nézvést, hogy a szövetségesek megvernek minket? Mekkora lehet ez az esély százalékban?
-Annak esélye? Százalékban? Nulla! – mondta ki Laci hevesen és megrázta a fejét.
-Lajos?
-Egy százalék – válaszolta megfontoltan ejtve a szót a kisebbik Dósa fiú. Kissé kínosan érezhette magát a témától, látszott az arckifejezésén, fanyar mosolyán, szája biggyesztésén.
Az ezredes elnézően mosolygott.
-Több komolyságot uraim! Megkérdezem még egyszer. Gondoljatok át mindent. Területnagyság, népesség, hadipotenciál. itt és ott, a központi hatalmaknál és a szövetséges erőknél? Nos?

Ezúttal nem jött gyors válasz. Jó néhány perc telt el. Újszászy türelmesen várt.
-Öt százalék.
-Tíz. Tizenöt.
-Ez már jobb – jegyezte meg. -Mi hírszerzők inkább vagyunk statisztikusok, mint katonák, he, he. Én ugyanígy látom, vagy még így se, de, na mindegy. Tudjátok mi az én feladatom? Megmondom. Nekem nem az a dolgom, hogy arra készüljek: minden rendben lesz. Nekem pont az ellenkezőjére kell készülnöm, arra a bizonyos öt vagy tíz százalékra. Már ha annyi, és nem hetvenöt. Mint a hírszerzés tisztje felteszem magamban a kérdést, vajon milyen lépésekre kényszerülhet rá az ország legfelsőbb vezetése, ha, Isten ne adja, dicső szövetségesünk oldalán kudarcot vallunk a harctereken? Az a feladatom, hogy erre az eshetőségre koncentráljak, és technikai értelemben véve megteremtsem az időben végrehajtandó, megfelelő lépések megtételének lehetőségét!
Elmosolyodott, és megismételte: a technikai lehetőségeket uraim. A hírszerzésnek mindig a politika előtt kell járnia egy lépéssel, nekünk, kémeknek előre kell gondolkodnunk, és, ami még ennél is fontosabb, előre cselekedni!

A fiúk megütközve néztek a beszélő szemébe.
-Egy esetleges kiugrásra tetszik célozni?
-Pontosan – mondta az ezredes szárazon. -Nem tetszik ugyan, de igen, egy esetleges kiugrásra. Ha Németország a kútba ugrik, nekünk nem muszáj utána ugranunk. A különbékét előkészítő tárgyalások titkosságának biztosítására toborzok embereket, akik a kezem alá dolgoznak, és ha szükség lesz rá, vakon teljesítik parancsaimat! A küldetés életveszélyes, hazájukat szerető bátor férfiaknak való. Nos, mit szóltok? Tetszik? Felesküsztök a zászlóra?