29. Jöjjön el a Te országod (Negyedik Könyv, folytatás)

Nyár végén (ez már egy évvel később történt) lázas izgalom vett erőt az országon. Híre jött, hogy Bécsben, Hitler nyomására újra tárgyalják Erdély visszacsatolásának kérdését. Olaszország, az újdonsült nagyhatalom, mint fő-fó szövetséges támogatta az előterjesztett javaslatot, s így augusztus 30.-n 14 millió magyar határtalan örömére végre megszületett a döntés, Észak Erdély, és Székelyföld visszakerült magyar fennhatóság alá. A döntés értelmében a magyar katonák szeptember 5.-n átlépték a román határt, és bevonultak Erdélybe. A lépés több mint 43 ezer négyzetkilométert és kétmillió háromszáz ezer embert érintett, melynek 53, 8 %-a az 1941 -s népszámlálás szerint magyar volt.
Az ítéletet kihirdetését követően a román nagykövet ájultan esett össze.

Dósa Laci barátja és hivatali főnöke, Széky Pali, amikor a szenzációs hírek napvilágot láttak, azt mondta az irodában: hála Istennek, hogy így történt. Féltem, hogy a kormány elfogadja a felajánlott ruszki segítséget. Persze, az oroszoknak csak Besszarábia volt fontos. Mi lettünk volna az üthető gyalog a sakktáblán.
Nevetett, pezsgőt töltött a poharakba.
-Isten tartsa meg sokáig Hitlert és Mussolinit.
Kiss Sanyi, aki matrózból lett irodista, jól oldalba taszította, majd’ leesett az íróasztalról, ahol, lábait Dósa Laci székének támlájára helyezve trónolt.
-Mi van brúder, mit lökdösődsz? – pörölt vele Széky Pali.
-Mekkora fafej vagy te apukám! – kiáltotta a szemüveges, zömök, izmos fiú. Hónalja alatt tócsát ütött az izzadtság. Nem sokat törődött az alá és felé-rendeltségi viszonyokkal. A hajózásnál így volt szokásban, a szolgálat szolgálat volt, de szolgálaton kívül a kötetlen jó-cimbora hangnem uralkodott, nem csak a hajókon, hanem az irodákban is.
– A magyar honvédség 600 ezer katonával már a határon állt készenlétben! Saját erőből lerendezhettük volna! És, tudjátok, mit mondok nektek? _-Körbe nézett, mint egy diadalmas hadvezér a seregén. Úgy lett volna a legjobb, mert akkor most nem lennénk senkinek a (…) lekötelezettjei!
Novák Andris, ez a kopasz.langaléta egyetemistának kinéző fiú. a dunai térképvázlatok adjusztálásának tudora lekicsinylően legyintett. Kiitta pezsgőjét, s csak utána bődült el oroszlánhangján.
-A németeknek nem állt érdekében, hogy összeugrasszanak minket és a románokat. Mindketten Hitler szövetségesei vagyunk. Én azt mondom, szándékosan rendezték így. Betömték a pofánkat, a fél Erdéllyel, de a románokat is elhallgattatták. Nem így van Laci? Aztán pedig…! Tudjátok ti, mi az a Károly-vonal? Nem? Hát a nyustyuk túloldali erődítményrendszere. Ágyúk, géppuskafészkek, betonbunkerek. Azon úgy se tudtuk volna áttörni. Mondj már valamit Laci!
Újra Dósa Lacira nézett. A fiú addig még nem szólt bele a kialakuló disputába. Miután direktbe megszólíttatott, valamit mondania kellett.
-Nem tudom – vonta fel a vállát mosolyogva. Ivott ő is.
-Most már mindegy – fűzte hozzá derűsen. -A bécsi döntés felülírta a spekulációkat.

Valójában Laci ennél sokkal többet tudott. A titkosszolgálatnak értesülései voltak arról a kétszínű játékról, amit Hitler és Canaris művelt. Hitler színre támogatta a tervezetet, Canaris ügynökei viszont Románia szerte a magyarok ellen izgattak.
Mindenütt ezt tették, egész Európában. Összeugrasztani az embereket, viszályt szítani, bajt keverni. Ez volt az Abwerh titkos taktikája. Minél rosszabb, annál jobb. A Habsburgok stratégiája köszönt vissza a német ügynökök tevékenységében, és a német kormány törekvéseiben. Divide et imperate. Oszd meg és uralkodj.