Gumiarábigum

-Gumi a rábigum, gumi a rábigum, gumi a rábigum – énekeltük torkunk szakadtából Lócival. Haza felé mentünk az oviból, én vezettem.
Kérdezitek, hogy lehetséges ez, hiszen én csak egy apró, kövér, szőrös-lábú játékmackó vagyok!
A válaszom ez: lehetséges, mert itt a földön minden lehetséges.
Piros volt a lámpa, meg kellett állnunk. Jött egy hosszú, sárga villamos, s amikor elment, hipp, hopp, láss csodát, zöldre váltott.
Lóci folytatta.
-Ez volt az első vers, ez volt az első vers, ez volt az el-sőőő vers. Most jön a második, most jön a második, most jön a má-so-dik!
Bekanyarodtunk a széles utcába, ahol a villamos sínek vannak.
-Gumi a rábigum -énekelte Lóci, és én is csatlakoztam mély, kicsit rekedtes hangommal: gumi a rábigum.
-Játszunk villamost! – kérte Lóci. -Gumi a rábigum.
Ez egy olyan játék, hogy meg kell állni egy pillanatra egy megállóban, ahol az útszűkület miatt csak középen, a járdaszigetek között fér el az autó, s kiabálni kell: tessék beszállni, a szerelvény rögtön indul. A vágányok mellett kérem, vigyázzanak, kihajolni veszélyes és tilos!
-Gumi a rábigum, gumi a rábigum – kiabáltuk. -Ez volt a második, ez volt a második. Most jön a harmadik…
A Mexikó úton eljutottunk az ötödik strófáig, a Thököly úton pedig már a hatodiknál jártunk.
-Gumi a rábigum!
A Keleti pályaudvar előtt dugó volt, csak lassan, nagyon lassan tudtunk előre menni. Így mire elértük a Baross teret, eljutottunk a kilencedikig.
-Most jön a tizedik, most jön a tizedik – kántáltuk. -Gumi a rábigum, gumi a rábigum.
Lassan ki kellett húzódnunk a busz-sávba, már látszott a Szilva utca sarkán lévő üzlethelyiség, melynek lépcsőjén egy hajléktalan bácsi lakik.
-Gumi a rábigum…
Megérkeztünk, leparkoltunk. Most se tudom, hogy sikerült elérnem a kuplungot a szőrös, rövid, görbe lábammal, úgy, hogy közben féloldalvást hátra kellett fordulnom, de végül sikerült.
-Ez volt az utolsó, ez volt az utolsó, ez volt az u-tol-sóóó – dalolta Lóci.
Kikapcsolta biztonsági övét, s odaszólt nekem: maradj csak, nem kell idejönnöd, megoldom!
Elindultunk a ház irányába, ahol lakunk. Iskolás gyerekek jöttek arra a járdán, mögöttük egy néni, s a néni után két bácsi. Az egyik bácsinak nem volt lába, de a másik nagyon ügyesen egy kerekeken guruló székkel tolta, abban ült a láb nélküli bácsi.
Odaértünk a kapunkhoz. Ez egy szép magas kapu, vasból van.
-Most kezdjük elölről, most kezdjük elölről -kiabálta Lóci. -Most kezdjük e-löl-ről, Gumi a rábigum, gumi a rábigum, gumi a rá-bi-guuuum….