44. Jöjjön el a Te országod, (Negyedik Könyv, folytatás)

Nagy viták folytak azokban a napokban Csömörön Dósa Jenő és fiai között. A fivérek egymást túllicitálva magyarázgatták, hogy a visszavonulás taktikai okokból történik, s csupán átmeneti jellegű, amit újbóli előretörés és végső győzelem követ. Apjuk kijelentette, hogy megeszi a kalapját, ha így lesz. Cinikusan nevetett, csontos nagy öklével az asztalt verte.

-A német csapatok hősies harcban visszaküzdik magukat egészen Berlinig – kiabálta – minket, magyarokat, benne hagyva a …ban.
-Ha kell, Berlinnél fordítunk – kardoskodott Laci-fia. Lajos se hagyta magát.
-Hallottál már a német csodafegyverekről Apu?
– Ugyan, miféle csodafegyverről beszélsz? – dörrent rá az apja. -Ha létezne csodafegyverük, már rég bevetették volna.
-Pedig létezik – szögezte le a kisebbik Dósa fiú.
-Aztán mi a fűzfán fütyülő isten-nyila az?
-Három is van. Egy új típusú lökhajtásos repülőgép hátranyilazott szárnyakkal, kétszáz kilométer per órával gyorsabb a legjobb szövetséges vadászgépnél, egy bomba, nagyobb robbanóerővel, mint száz hagyományos bomba. Atom-bombának nevezik. S van egy szárnyas rakéta, melyre az atombombát fel lehet szerelni. Adja Isten, hogy ne kelljen bevetni. Remélem, nem lesz rá szükség. Ezt a bombát nem azért hozták létre a mérnökök, hogy bevetésre kerüljön, ennek már a puszta léte elveszi az ellenség kedvét a további háborúzástól A szövetségesek, ha tudomást szereznek róla, ész nélkül keresik majd a megjegyzést. A háború egy csapásra véget ér, béke, boldogság és jólét köszönt a földre.

Lajcsi buzgón játszotta a szerepét, amivel Újszászy megbízta, őt is és a testvérét is. „Tettessétek magatokat németbarátnak”, mondta. „Még a gyanú árnyéka se vetüljön rátok”
Dósa Jenő, bosszúsan nevetett. Persze, és én ezt el is higgyem! Egyik fiáról a másikra nézett. Hitetlenkedve figyelte az arcukat, lesve az árulkodó jelet, hogy mindez csak egy idétlen vicc. Laci, és Lajcsi arcvonásai azonban nem rezzentek. Egy kicsit talán maguk is hittek a csodafegyverben, abban, hogy fordul a kocka. Még akkor nem tudták, hogy norvég partizánok felrobbantják az északi jeges-tenger egyik félreeső szigetére telepített nehézvíz üzemet (a nehéz-víz ugyanolyan víz, mint a közönséges víz, csak molekulája szerkezetében, H2O2, a H2O helyett, tér el, s az atombomba gyártásnál nélkülözhetetlen.) Azt se tudták előre, hogy a szupergyors repülőgép túl későn, alig valamivel a háború vége előtt készül el, és a rakéták a bomba nélkül mit sem érnek.

A viták általában úgy értek véget, hogy „öreg” Dósa Jenő elkezdte az asztalt verni: „elég már ebből a sok marhaságból.” Felugrott kiszaladt a kertbe és nagy dühösen nekiállt kapálni a veteményest.