46. Jöjjön el a Te országod, (Negyedik Könyv, folytatás)

Faragho Gábor tábornok 1944 október 11.-n Moszkvában Magyarország nevében aláírta az előzetes fegyverszüneti megállapodást. Az oroszok kőkemény, alig teljesíthető feltételeket szabtak. Be kell szüntetni minden hadműveleti tevékenységet a Vörös Hadsereg ellen, meg kell nyitni a frontot, és hadat kell üzenni a náci Németországnak. Az utolsó feltétel, ahogy ma mondanánk, erősen necces volt. Hadat üzenni Németországnak? Rövid határidős öngyilkosság.

Horthy rádióproklamációban jelentette be a háborúból való kilépést. Egy kis ideig úgy tűnt hazánk megmenekülhet a legrosszabbtól, ám, mielőtt még bármi történhetett volna, a német titkosszolgálat, mely szinte a kezdet kezdetétől tudott a szándékról, és a szándék irányába tett lépésekről, – cselekedett. Horthy kisebbik fiát ifjabb Horthy Miklóst a hírhedt Otto Skorzeny (igazi fenegyerek, SS-Sturmbannführer, megkapta a Lovagkeresztet, ő szabadította ki Mussolinit a szövetségesek fogságából) a Várból rabolta el (szőnyegbe csavarták, így tették be egy furgonba) és attól kezdve fiával zsarolták a kormányzót. Német csapatok szállták meg Magyarországot. A megszállás tavasztól folyt, a német csapatok márciustól jelen voltak. Nem csoda, hogy a kiugrási kísérlet összeomlott, Horthy lemondott, helyét a németbarát nemzetiszocialista Szálasi Ferenc vette át.

Amerikai bombázó kötelékek év elejétől támadták városainkat. Minden nap szólt a sejtelmes tam-tam az „Amerika Hangja” rádióadásában. Iszonyú csend, aztán egy vérfagyasztó női hang: MAGYARORSZÁG RAJTA VAN A LISTÁN! Az amcsi gépek helyét augusztustól fokozatosan szovjet harci gépek vették át. A honi vadászerők, nagyrészt a Veszprém mellett lévő jutasi repülőtéren működő Puma vadászzezred gépei felvették az egyenlőtlen harcot az ellenséggel. Egy magyar vadászgépre (Me Bf 109 G) 8-10 amerikai gép jutott, s még ennél is több szovjet! Az év utolsó harmadában a front már a Tisza vonalánál járt. Románia átállása után a szovjet csapatok délkelet felől egyszerűen megkerülték a Keleti Kárpátokban kiépített, addig áttörhetetlen Árpád -vonalat, és kijutottak a Tiszántúlra. Debrecen mellett kezdetét vette a háború egyik legnagyobb harckocsi csatája. Ez volt a helyzet 1944-n.

Laci külföldi „kiszállásain”, a szolgálat letétele után gobleint hímzett Médynek. Anyjától tanulta meg még gyerekkorában, hogy, hogy kell csinálni. Házassági évfordulójukra szánta a kis fekete-fehér képecskét. A kis képnek nagyon örült Médy. Megkönnyezte. Örömét beárnyékolta azonban, hogy anyja, akit Laci felváltva Lenke néninek, vagy Anyukának hívott. előző nap kapta meg a hivatalos értesítést, fia ügyében a Honvédelmi Minisztériumból. Csak egy sor volt.
„Tisztelt özv. Herderics Ferencné Úrasszony! Tájékoztatom, hogy nevezett katonatisztről, Herdőfy Győző őrnagyról nem áll módomban információt szolgáltatni! Kovács Géza alezredes”
Lenke néni csendesen sírt, és a vejét kérdezte: mit jelent ez Laci, mondd, jót vagy rosszat? Él, csak nem beszélhetnek róla, vagy…-nem merte befejezni. – Fogságba esett?

A fekete fehér goblein 5 x 7 cm. nagyságú. Rokokó párocskát ábrázol, a fiatal pár oldalt áll a szemlélőhöz képest, dús lombok veszik körbe a kecses alakokat. Talán spanyol táncosok lehetnek, az alkotás azt sugallja. A lány-alak harang alakú bő, rakott szoknyában van, haja feltűzve. A fiú varkocsot visel a feje búbján. Derékból kissé mindketten hátrahajolnak, csípőjük összesimul. A képet mélyített fekete keretbe helyezte az ügyes mester, nagyon elegáns, és kedves benyomást kelt a kívül-belül körbe futó szaggatott arany-szállal, illetve az egész cakkum pakk, úgy, ahogy van, szőrőstől, bőröstől.
Október 27.-n, házassági évfordulójuk napján már az új helyen laktak, a Szilva utca 8-n, az utcafronton lévő, első emeleti nagy 130 négyzetméteres, erkélyes lakásban. Sírt valamelyik gyerek, Médy felugrott, átszaladt a másik szobába, megnézni.

Sajátos módon jutottak hozzá. Szomorú történet. Egyik este csöngettek, a háztulajdonos volt. Már neglizsében leledztek köpenyben, köntösben, papucsban. Némiképp zavartan közölte, hogy az átellenben lévő lakás bérlőjét éjszaka elvitték a nyilasok, s így az a lakás odaát felszabadult. – A bútorok elszállíttatásáról gondoskodom – mondta – festetni nem kell, most volt festés idén nyáron – majd látva az értetlen, visszautasító tekinteteket, hebegve, habogva magyarázkodni kezdett.
-Ne nézzenek így rám, könyörgöm, nem én hozom a rendeleteket! Na, beköltöznek, kell, akkor, vagy nem kell? Mert nekem gondoskodnom kell a sorsáról. Széttárta a kezét. -Tudják, kérem, a haszon, hát igen, az a nyavalyás piszkos pénz. Nekem költségeim vannak a házak fenntartásával. Minden erről szól. Gondolkozzanak rajta, holnap este eljövök újra – enyhült meg. -Ha nem kérik, nem baj, pillanatokon belül kiadom másnak!

Laci nem szólt, Médy töprengett, Lenke néni viszont lelkesen mondta.
-El kell fogadni gyerekek! Ilyen lehetőség nem minden nap adatik az ember életében!
Felemás érzésekkel mentek bele. Kellett a szép, világos, nagy utcai lakás, hogy Jencike, és Ancika jó körülmények között nőjenek fel. A gyerekek a legfontosabbak! De, de, de! Egy elhurcolt zsidó család otthonában? Ez volt a dilemma.