49. Jöjjön el a Te országod, (Negyedik Könyv, folytatás)

Lévaiék szegről, végről rokonai Menyhárthéknak. Lévai Attila Menyhárth Géza másod-unokahúgát Széles Annát vette feleségül. Két gyerekük volt: Erzsébet, 12 éves, és István, 10 éves. A XIII. kerület belső, elegáns részén laktak, közel a Duna-parthoz egy szép új házban, melynek sárga, körbefutó tégla-erkélyei voltak.
Ez a Menyhárth Géza, ugyanaz a Menyhárt Géza egyébként, akit az Ersich család kapcsán említettünk: Herdőfy Győző, Lenke fia, Izabellát (Beca) vette feleségül, tőle volt két stramm fiúgyereke, Gyöszke és Gyurka. (Az éppen most folyó cselekmény idején a 11. évében járó Gyöszke Köszegen van a Hadapród Iskolában, öccse Gyurka (10) pedig otthon, Gyulán az anyjával. Géza bácsi nagybátyja volt Becának.
Ahogy a front közeledett a történelmi magyar határhoz, úgy kelt lábra egyre több ostoba híresztelés Budapesten (meg persze az ország többi részén is).
Attila bá’ egyik nap azzal jött haza, hogy aszondja: „le kellene költöznünk a gyerekekkel Battonyára Anna, mert egyre többen mondják, hogy most az a legbiztonságosabb hely az egész országban.”
-Tessék?
-Igen, ugyanis az oroszok holt-biztos nem tudják áttörni a Kárpát-vonalat. Annyi ágyú meg géppuska van ott, hogy na! Árpád vonalat akart mondani.
-De…
-Nincs de. Illetve van. Északról jönnek majd a cseheken át, vagy délről, Titótól. Érted?
-Hát, ja…
-És ezért…keleten…az ottani részek…
-Értem.

Meghányták vetették a dolgot. Nehéz döntés volt. Batyuba csomagolták a legszükségesebbeket, fogták a gyerekeket és hajnalban kimentek a Keleti Pályaudvarra. Ám de ott már, hasonló indíttatásból sok ezer ember tolongott a peronokon. Végre, nagy nehezen egy késő-esti vonatra feljutottak. A szülők sokad-magukkal a szerelvény tetején utaztak (nem kaptak hőgutát ott fenn, az biztos), a gyerekeknek viszont jó emberek helyet szorítottak valamelyik kupéban.
Néhány hét múlva a románok kiugrása után pánikszerűen kiderült, hogy az oroszok az Árpád vonalat megkerülve, Arad felől egyenesen arra törnek előre! (Tényleg arra jöttek, Battonya volt az első magyar község a trianoni határon belül, amit szeptember 23.-n elfoglaltak.)
Na, akkor, most, usgyi, vissza! Ezrek vonatoztak újra, most meg keletről nyugatra, Békésből Budapestre!

Teréz húga, Lengyel Ilona (róla is volt már szó, Médy gyerekei Nagy-Lili néninek szólították később) pont az ellenkező irányba menekült kis családjával.
Ők eredetileg, az 1953-n bekövetkezett kitelepítésükig, az már a Rákosi rendszerben volt, Debrecenben laktak. Lilike férje, Zádor Gyula, gépészmérnökként dolgozott a Városházán, a háború előtt meghalt.
Időben váltottak jegyet egy nyugat felé induló vonatra. Viszonylag kényelmesen, jó körülmények között utaztak, első osztályon, ahogy társadalmi pozíciójukhoz illett. Hatvanig az orosz repülők lőtték a vonatot, (Ill -2 -ek) Bicskétől az amerikaiak (Mustang-vadászok) Az amerikai repülőket magyar felségjelű Messzerek támadták, (Me-G/6 U-14-k, melyek víz-metanol befecskendezéssel a Mustangoknál is gyorsabbak voltak, különösen a függőleges síkban zajló légiharcban) heves légicsata zajlott fenn a magasban. Az egyik kocsit teljesen szétlőtték az amcsik. Komáromnál mozdonyt kellett cserélni, mert géppuska-találatok miatt kilyukadt a kazán.

Lili néni nagy fia, a húsz éves egyetemista Gyuszika, jeles tanuló, istenfélő, templomba-járó jó gyerek, a család szeme-fénye, az utazás kezdetétől beteg volt, gyomorfájdalmak, görcsök kínozták. De először még csak gyomorrontásra gyanakodtak. Az anyja aszpirint adott neki, más nem volt nála, – nem használt. Budapestnél, az Északi összekötő hídon átvonatozva a Dunán a másik oldalra, már olyan erős fájdalmak jelentkeztek, hogy orvosra volt szükség. A vonat a kényszer-megállások kivételével (nyílt terepen, kitérő vágányokon), sehol nem állt meg, leszállni nem lehetett. Lili néni, (özvegy Zádor Gyuláné), felhajkurászott a vonaton egy orvost. A doki megtapogatta a fiú hasát, és közölte, vakbélgyulladása van, műteni kell, mielőtt perforálódna. Erre azonban nem volt sem mód, sem lehetőség, hiszen a vonat egyetlen állomáson sem állt meg. Húga, kis Lili, sugárzó szépségű fiatal lány, 16 éves, rémült szemekkel, zokogását visszafojtva nézte végig haláltusáját. Gyuszika az anyja karjai között halt meg, mielőtt a határt elérték volna.