Hintaágyban

Ebéd után Lóci álmos volt. Bekapta cumikáját és belemászott a faház mellett ringó. két magas fenyőfához kötözött hintaágyba.
-Gyere ide Lóci Maci – kérlelt -hintáztass és mesélj!
-Miről meséljek?
-A dzsungelről és Maugliról.

Énekelni kezdtem. A boci-boci tarka dallamára meséltem.

„Egyszer a kis Lóci
elment Bagirához
elment a dzsungelbe
be az őserdőbe

Ott volt Maugli is
Lóci kis barátja
Meg az öreg medve
Balu az ő neve

Azt mondta Maugli
jöszte kicsi Lóci
másszunk fel a fára
annak is csúcsára

Fel is másztak ketten
jó magasra másztak
odajött a kígyó
kinek Ká a neve

Másszatok le gyorsan
sziszegte a kígyó
mert jönnek a majmok
s elrabolnak menten

Le is másztak nyomba’
a sűrű vadonba
ügyes voltál Lóci
kiabált Maugli

Elmentek ők onnan
a folyóhoz enni
ettek friss gyümölcsöt
és finom pörköltöt (Vadhúsból, Bagira szerezte, ő volt a nagy vadász)

Ekkor szólt a Lóci
gyere most Maugli
menjünk Balatonra
egyet csónakázni

El is mentek akkor
csónakot felfújni
beleült a Lóci
s beleült Maugli

Kieveztek messze
bóján jóval túlra
hullámzott a nagy víz
Ez volt ám a „túra”

Lóci ragadta meg
mind a két lapátot
Maugli nevetett
ilyet sose látott”

Mondtam volna tovább, ám odapillantva láttam: alszik. Bekapta a cumikáját, kicsi feje félrebillent.
Visszaslisszoltam a kerti asztalhoz a kettős törzsű nagy tölgyfa árnyékába. Leültem egy székre. Szerettem ott üldögélni és nézni lent, a nagy kékséget. Majd holnap újra mesélek Lócinak, és kicsi testvérének, Marcikának!