8. Imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. (V. Könyv, folytatás)

Meghányták vetették a dolgot, s végül úgy döntöttek, belevágnak. Majd egy kicsit drágábban adják, mondjuk például huszonötért. Biztos lesz elég jelentkező. Jelezték: elfogadják a feltételeket. A Szabad Népben két hirdetést jelentettek meg az Apróhirdetések-rovatban: ÓVÓNŐT KERESÜNK MAGÁNÓVODÁBA, ez az „Álláshirdetésekhez” került, a másik pedig a „Vegyes”- rovatba: Szeptember 1-től magánóvodánkba 3-5 éves gyerekeket felveszünk. Jelentkezés: özv. Herderics Ferencnénél, VII. kerület Szilva u. 8. I/2.
Utóbbit kis cédulkákra is felíikálták, s Technocol-Rapiddal kiragasztgatták a kerület hirdetőtábláira, villany-oszlopokra, villamos-megállókba. Sőt, Médy javaslatára szórólapok készültek, melyeket el lehetett helyezni a levélládákba, és oda lehetett tűzgélni a parkoló autók üvegablakaira, az ablaktörlő alá.
-Valami kis haszon talán lesz rajta- mondta Emike bizakodva.

Augusztus 17.-n, három nappal Alkotmányunk ünnepe előtt, a Tanácstól kijött két valaki, hogy leellenőrizze a helyszínt. Az egyik férfi volt, a másik nő. A férfi Takács Józsefként mutatkozott be, ő mérnöknek mondta magát, a nőt Elekes Kamillának hívták. Nagyon rendesek és segítőkészek voltak mindketten. Végigjárták a lakást, megnézték a cserépkályhákat. A középső szobában lévő, magas, kék színű „kalapos”cserépkályha előtt sokáig álldogáltak, megcsodálták elől, hátul.
-Ez igen – mondta a nő. -Komoly darab. Mondja elvtársnő, jól tartja a meleget?
Lenke néni mosolygott. -Ez? Úgy képzeljék elvtársak, hogy ha reggel nyolckor befűtök, még este nyolckor is meleg.
-Szép – mondta a nő, elismerően bólogatva. -Vegyes-fűtésű? Fa, szén, koksz? Jól van. Most nézzük meg a konyhát!
Kimentek, végig a hosszú előszobán.
-Földgáz van maguknál! Nahát! És ebben a ládában, itt tárolják a szenet? Zer praktis. Amott meg a fa!
Mindent rendben találtak. A mérnök elvtárs csak egyetlen egy plusz dolgot kért, végeztessenek el egy tisztasági festést azokban a helyiségekben, ahol a gyerekek „mozognak” vagyis a középső szobában, az előszobában, és a mellékhelyiségekben. – És persze a konyhában is – nevetett – el ne felejtsem. Ellenőrizni fogom! Remélem, nincs a lakásban poloska?

Aztán bementek mindannyian az udvari szobába, leültek az ebédlőasztalhoz, hogy előkészítsék a papírokat. Médy (szabadnapot vett ki, erre a napra) feketekávéval, pogácsával és konyakkal kínálta az elvtársakat.
Lenke néni kitöltötte a nyomtatványt, és kérdőn nézett a hatósági emberekre.
-Ennyi?
-Igen asszonyom – mondta Takács elvtárs. – Ugye ez főbérlet?
-Igen kérem.
-Nincs társbérlője?
-Nincs.
-Albérlő? – Nevetett. -Ezt meg se kellett volna kérdeznem, bocsánat.
-Semmi baj, elvtárs.
-Jól van. Itt írja alá – mutatta a lap alját a férfi. Nevetett. -Én meg a másik oldalon, és ide teszek egy jó nagy pecsétet, így ni! Kész.
-Köszönöm – mondta Lenke néni, némiképpen meghatódva, és megkönnyebbülve.
-Ugyan kérem semmiség. -Takács elvtárs jóízűen nevetett. Jókedvű, előzékeny, udvarias ember volt.
-Elolvasta az apró-betűs részt is?
Ööö igen.
-A bejelentési kötelezettségről szólót is?
-Hát ja. -Lenke néni bizonytalannak látszott.
-Figyeljen, elmondom élőszóban is, nehogy baj legyen. Az óvoda működését be kell jelenteni a kerületi Rendőr-kapitányságon, a KÖJÁL-nál, az OTI-nál, az IKV-nál és az Adóhivatalban.
.Az adóhivatalban is?
-Jesztesztvenno. Magánóvoda működtetése üzleti tevékenységnek minősül.
-Ez biztos?
-Legyen nyugodt asszonyom, igen.
Lenke néni szívére illesztette a kezét és nagyot sóhajtott.
-Ó, ezt nem tudtam.
-Bizony, bizony – nevetett a férfi.
-És, hogy megy ez, elvtárs?
-Hát nézze. Be kell szereznie néhány nyomtatványt. A Papír és Írószer boltban mindent beszerezhet. Néhány számlatömböt, meg hát a naplófőkönyvet, és majd ott megmondják magának mit még. A befizetések után számlát kell adni. Da. Pecsét, párnával, da.
-Naplófőkönyvet?
-Da, da. A naplófőkönyvben baloldalon vezeti a bevételeket, vagyis a szülők által befizetett összegeket kell oda írni, jobb oldalon pedig a költségeket. Év végén összesíti, kivonja a bevételekből a költségeket, s ami kijön, az, az adóalap.
-Adóalap?
-Igen.
-Mi az, az adóalap?
-Hát, az az összeg, amire kivetik az adót. Nem érti?
-De igen, értem. Mekkora összeg ez?
-Ó az sok mindentől függ. Vannak különböző megkötések és kedvezmények. El lehet például számolni a lakbér, és a rezsi arányos részét. Figyelni kell a Magyar Közlönyt, abban megtalálja a vonatkozó kormányrendeleteket, és a százalékos kulcsokat, melyek időről időre persze változhatnak. Nagyon fontos, minden üzletben minden vásárlásnál tételről tételre kérjen számlát!
-Változhatnak?
-Da. Jesztesztvenno.

Lenke néni most már egészen elszontyolodott. Hogy fog ő ebben eligazodni?
Az elvtársnő, Elekes Kamilla, látván a nagy gondot, és a nagy riadalmat, mindkét nő arcán, most incselkedve előrehajolt az asztalon. Hangja mézes-mázosan csengett, mint pacsirta éneke nyári esők előtt.
-Ne tessen megijedni édes néni! Nem eszik azt ilyen forrón. Én tudok ajánlani egy olcsó, jó könyvelőt, sógornőm az illető. 40 forintért vállal ilyesmit.
-Negyven forintért? Lenke néni hátrahőkölt. 40 forint nagyon sok pénz, azt biztos nem tudja kigazdálkodni!
-Sok? Az elvtársnő felnézett, sóhajtott. Terebélyes melleit, ahogy előrehajolt, otthonosan ráfektette az asztallapra.-Értem. Tudja mit? Csak magának, csak most, mert látom, bajban van, én havi húszért elvállalom. A munkám mellett belefér. Egy kis mellékes -tette hozzá, magyarázólag. -Tudja, nekem is jól jön a maszek pénz.
Odaadta a névjegyét. -Gondolja át, mama. Ezen a számon megtalál, kedves.
-Én pedig abba tudnék segíteni -állt fel a férfi, mint aki indulni készül most már – hogy jutányos áron készíttetnék magának névjegykártyát. Névjegykártya nélkül nem boldogul a mai világban egy jottányit se, nekem elhiheti. 100 darabot most csak 20 forintért. Na? Alkalmi lehetőség.
-Meglátom -motyogta Lenke néni.

Felálltak az elvtársak.
-Akkor…, igen, mi… mennénk. Szabadság!
Lenke néni össze volt zavarodva, Úgy kellett volna visszaköszönni, hogy éljen Rákosi, ez volt az elvárható válasz, ehelyett így köszönt: Isten áldja magukat elvtársak. Sebesen járt közben az agya. Számok kavarogtak benne. Kétszáz az óvónő, ötven az élelmiszer…és még és még a többi! Lakbér, gázszámla, villanyszámla. Hogy hozom ki a negyvenet, vagy akár a húszat a könyvelőnek és az újabb húszat a névjegyekért? Ezeket, ha jól értem, el se tudom hivatalosan számolni!
-Köszönök mindent – búcsúzkodott. – Majd jelentkezem.
-Mi is – nevetgélt a férfi a küszöbön. -Ne féljen, nem szabadul tőlünk, elvtársnő, meglássa!