Felkelek, megfürdöm, megreggelizek. Reggeli után kb. egy, másfél órám van arra, hogy a gép elé üljek. A téli félévben kicsit talán több, nyáron ennyi se. Bekapcsolom a gépet. Jelszó kód. Mi is az? Nem találom. Van vagy nyolcvan-három jelszavam és felhasználónevem. Különböző oldalak, bank, önkormányzat, ügyfélkapu. Leírni nem szabad, titkos. Annyira, hogy én se tudom. Na, jó beléptem. Levelek. Elolvasom a postámat, válaszolok, intézkedem. Online, ez csak természetes. Illetve csak intézkednék, de kód, felhasználó név, jelszó, ügyfélkapu. Utamat állják, nem tudok túljutni rajtuk. Feladom. Nézzük tovább. Közösségi oldalak. Favorit irodalmi portálom. Belépés. Nem sikerül. Kód, felhasználónév, jelszó, kattintgatás, admin. Rohan az idő, már csak negyven percem van, hogy írjak valamit és feltegyem. Grafomániás vagyok, forszírozom. Ide kattintok, oda kattintok. Végre talán. De nem, neeem ez a megfelelő opció. Mi az az opció? Nem tudok angolul. Majd megtanulok, tovább. Mostanra már csak huszonkettő percem maradt. Mit tudok írni huszonkettő perc alatt? Semmit. De jó is ez a modern világ! Milyen egyszerű minden. Csak meg kellene jegyeznem nyolcvan-három kódot, és rá kellene jönnöm, hogy ha ide, vagy oda kattintok, milyen fülecske nyílik le, ahol újabb opciók nyílnak meg. Mi is az az opció?