Korokon, tereken át,
Jöttem el ide én,
Hatni, s idézni sorra,
A vég – konok – idején!
Emberi lélek szava,
Mentsvára hasson eléb,
Hogy a maradék, ifjú,
Kiáltsa: ebből elég.!
Hagyja a rút anyagot,
Káin elmezavarát,
Nem a többlet hoz majdan
Szép aggkort, bölcs megnyugvást!
Ne félelem vezesse,
Ne ideológiák:
Nyílló tekintettel a
Szeretet allegóriák.
Szívet, nagy áldozatot,
Hozzon újra időben,
Pusztulástól mentse meg,
A létet, s mi időtlen.
Vágyó szerelmet igéz,
Aki most újból kitart,
Hálát zeng ajkán a szó
S becsüli, mije van!
Jöttem, s írtam időben,
Hogy égi fény gyúljon,
Égjen, emberi szívben,
El nem veszendő módon.
Mert minket itt körülvesz
S nemesemberré tesz,
Isteni élet kegyelme:
Amit meg, csak te tehetsz!
2021





Users Today : 305
This Month : 1520
This Year : 24249
Total Users : 46554
Kedves Gergő!
Valóban fontos, hogy életünket ne tékozoljuk el… Ennek ellenére mégis tékozlunk számtalanszor.
Egyik kedvencem is eszembe jutott, amit többször is szoktam idézni: „Káin Ábelt sohasem győzte le, csak megölte”… A szeretetet hiába tapossák meg oly sokan, sohasem győzi le a gonosz…
Köszönet a versedért 🙂
Szeretettel: gleam