23. Imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. (V. Könyv, folytatás)

Dósa Jenő Kormos Attilával evezett általában.
Különös szerzet ez a srác. Betegesen sovány alkata ellenére szívós, mint a macska és erős, akár az elefánt. Úgy sanyargatja magát, mintha indiai fakír lenne. Fűtetlen helyiségben, nyitott ablaknál alszik télen, belefagy a víz a szobában lévő mosdókagylóba. Amikor egyszer Jenő ott járt nála, látta.
Ötven, hatvan kilométereket futott egyvégtében. Nyegle szemtelen modorban beszélt mindenkivel. Igazi Götz, hajlott hátú göthös, nagyhajú, arrogáns, lezser figura. Ráhajtott Ancira. A Dósa-lány eleinte bírta, jártak is egy darabig, de talán túl erőszakos volt, túl rámenős, ki tudja? Tény és való, hogy egy idő után szakítottak, s attól kezdve Attila hanyagolta a telepet.

Másik lehetséges evezős partnere Jenőnek kezdetben Szikora Imre lett volna. Imre kitartóan, jól evezett, tudta hozni azt a fajta gyors tempót, amit Jenci szeretett: a versenyzők szabadítás után egy erőteljes csukló-mozdulattal lapjára fordították az evező tollát a vízfelület felett, s a levegőben vitték hátra, nem csúsztatták, ahogy a kocaevezősök. Kevesen bírták erővel, pájslival ezt a stílust. A lányok közül Jenő csak a húgával, Ancival bírt így menni az első években (16 évesen engedte el az öreg csónak-mester, Görög Józsi bácsi egyedül őket a Dunán), s később Szolnoki Katival a debreceni igazgató szép arcú, de kissé telt testű lányával, és Keönch Hajnalkával, egy magas, sportos, gyönyörű szőkével. Jenő és Hajnalka gyakran teniszeztek együtt hátul a sporttelep teniszpályáján. A lány agyát sokan fűzték a telepről, sok menő, csőnadrágos jampi, de ő egyedül csak Jencivel akart teniszezni és evezni. Jenő szívesen járt volna vele. Van egy fénykép róluk. Jenő térdig a vízben áll a hajó mellett, Hajnalka a másik oldalon. Jenő nyakában apró, színes kendő, tökre menő covbojos, más, a piros fecskéjén kívül nincs rajta. Hajnalka hátra veti dús, szőke csigás hajkoronáját. Arca nemes vonásain valami isteni ógörög fenség és derű. Egyenes derékkal áll, kihúzza magát. Szoborszerű alakja vonzza a tekintetet.

Gyerek-képű Imre még csak 15 volt, amikor elhatározta, hogy az 56-os forradalom után kirobbantja újra a magyar nép szabadságharcát a szovjet elnyomás ellen. Szólt Jencinek, csatlakozzon ő is, gyűjtsenek sereget. Az volt a terve a kis-srácnak, hogy a teremőrök figyelmét elterelve kifosztják egy szép nap a Hadtörténeti Múzeumot, fegyvereket szereznek, géppisztolyt, golyószórót, kézigránátot. Ezt követően tűzcsapást mérnek az ellenség stratégiailag fontos pontjaira, és elfoglalják azokat. Jó, de a lőszerrel mi lesz? –vetette fel józanul Jenci. Mi, mi, mi? – handabandázott a szőke, kisfiús arcú, oldalra fésült hajú hős. Mi lenne, majd kerül valahonnan az is!

Hamarosan Petrás Tomi váltotta Szikora Imrét a kielboatban. Nagydarab, két méteres fickó, mackós alkat. Cammogva jár egy gyermekkori láb-műtét miatt. (Gyermek-paralízis) Orvostan-hallgató, summa cum laude minden szemeszterben. Saját bevallása szerint első alkalommal majd’ a tüdejét köpte ki, amikor mentek egy próba Lupa kört (cirka 10 -12 km) oda-vissza, ő és a Dósa fiú. Iszonyatosan nagy akaraterővel rendelkezett azonban. Nem adta fel. Éveken keresztül hajtottak együtt, bejárták a szentendrei és a váci Duna-ág mindkét oldalát, a Római parttól Visegrádig, Nagymarosig. Egyszer megmentette Jenő életét. A Dósa srác egy sörös-palack kibontása közben (letörött az üveg nyaka) véletlenül elvágta a csuklóját. Ömlött a vér a homokra. Ez a horányi Duna parton történt. Petrás Tomi elkötötte az ütőeres vérzést, és visszaevezett vele a csónakházhoz (16 km). Jenő sérült kézzel is vállalta volna az evezést, de Petrás Tomi azt mondta neki: ”hülye vagy Jenci, ezzel a sebbel biztos nem engedlek evezni!”

Veseelégtelenségben hal meg sok évvel később már végzett orvosként.
Nem kért az átültetésből és az életből. Pedig nős volt már akkor, s volt egy kis pici lánya. Ő lett Anci új, számszerint a második randi-partnere, Kormos Attila után. Moziba jártak, meg ilyesmi. Ateista volt. a falig, vagy azon is túl. „Ismerem az anyagot”, mondta Jencinek röhögve, amikor vitatkoztak. (Rengeteget vitatkoztak. Dósa Jenő nem találkozott még nála intelligensebb, olvasottabb, műveltebb, és jobb szívű, nemesebb lelkű emberrel). „Láttam milyen belül. Hozzányúltam, ha, ha. Tiszta kémia, öregem, szellem, vagy lélek nuku…”.„A szellem az szellem, nem látható”, szögezte le a Jenci. „Hát, nem is”, nevetett derűsen Petrás Tomi, ”ebben egyetértünk. Ami nincs, az biztos nem látható”.

Hámori Endre ült be aztán később a 2-re Jenő mögé. Az 1-s adta a ritmust, a 2-s követte, húzott, mint állat és kormányzott. Hámori Károlyné, Endre édesanyja, Médy kolléga-nője az Állami Biztosítónál. 15 évig eveztek együtt. Közel 20 ezer km-t hagytak maguk mögött guruló üléses két-pár-evezősben. Napi átlagban 10-12 km-t. Azonos kategóriában, két-pár evezős túra kielboatban soha senki nem előzte meg őket a Dunán.

Egyik nap Dósa Jenő úgy érezte, hogy kell egy kis pihi. Ez még abban az időben történt, amikor Petrás Tamással evezett párban. Túl sokat trenyáltam tegnap, mondta magában. Délelőtt teniszeztem négy órát, aztán hajtottunk 40 km-t, fel a Tahi hídig és vissza. Most csak napozni akarok és fürödni a Dunában. Csak.
Szólt Somoss Évinek és a szép kis Kelemen Áginak.
-Felmegyünk a Fővárosi Tanács üdülőjéig csajok? Van kedvetek?
-Naná – mondták. –Menjünk.
A sziget-oldalon kötöttek ki, szemközt a Tanács lapos-tetős üdülőjével, Pünkösdfürdő felett, a 2-s fkm-nél, egy apró-kavicsos, széles partszakaszon. Hátuk mögött fák, bozót. Beljebb a főváros kék sapkás kútjai, melyeket géppisztolyos iparőrök vigyáznak. Fürödtek, napoztak, beszélgettek.
-András barátod, jó fej– mondta Kelemen Ági Jenőnek. –Jól fejbe kéne vágni. Kifújóban volt már a kapcsolatuk. Ági szerelmes volt Jenő jóképű osztálytársába, mint egy félbe vágott giliszta, András azonban, mint minden nőügyében, ennél jóval lazábbra vette a figurát.
-Izé. Tényleg? Most jártok még akkor? Vagy mi van?
-Nem tudom. Néha azt hiszem, hogy igen…de…á, nem érdekes. –Legyintett.- Ló.asz Andrásnak a se…ébe. Tényleg nem érdekes. –Ági megjátszotta a nagy-vagány csajt. Jól nevelt úrilány volt egyébként, nem beszélt csúnyán, és nem viselkedett az elvárható visszafogottságnál durvábban, ám ha a saját társaságában volt, eltépte néha a szálakat. Nevetett, felült, megigazította a mellén apró, pánt nélküli bikini felsőjét. -Van egy viccem.
-Add elő!

-Házaspár prűd vendégeket vár. Új lakás, lakás-avatás, tudjátok. Azon tanakodnak, férj és feleség, hogy szabad-szájú papagájukat hová tegyék? Az asszonyka kitalálja: a hűtőszekrénybe! Na jó. Jönnek a vendégek, csodálják a lakást. De szép, milyen tágas. És ez a szekrénysor! Mekkora kád, Jesszus. Kimennek a konyhába. Nicsak, új frigider, mondja valaki. Mi van benne? Megnézhetem? Kinyitja, belenéz. Jé, egy papagáj! Megszólal a papagáj. Lóf… papagáj, pingvin.

Mondott másikat is sebtében ugyanazzal a lendülettel, míg közben a folyón elhúzott mellettük egy motorcsónak, és apró, fodros hullámok futottak ki a fövenyre.
-Fiatal nő teherbe esik. Nem tudja, mit csináljon, hogy elmenjen a gyerek. Javasolnak neki mindenfélét, igyon zöld teát, fürödjön forró vízben, egyen fokhagymát. Kipróbálja, de sajna semmi eredmény. Végül valaki azt mondja, ülj be a frigiderbe, az segít. Be is ül, majd másnap nagy boldogan rohan az orvoshoz. Doktor úr nézze meg, megvan-e még, megvan-e még? Az orvos nézi a képernyőt, s röhögni kezd. Mit röhög doki?- kérdezi a nő. Látok egy kis krambót, így az orvos. Fel, alá ugrál és kiabál: Szergej f.sza gyerek nem fagy meg.
Ági eljátszotta, ahogyan mutatja az orvos: „Szergej f.sza gyerek nem fagy meg”. Égnek dobta mindkét karját: „Szergej f.sza gyerek…” A heves mozdulattól melltartója egyik oldalon lecsúszott, s kibuggyant Ági melle. Nem jött zavarba. –Bocs – mondta cinkos fél-mosollyal, és helyére illesztette a kecses rakoncátlankodót.
Így teltek a napok a Római parton. Sőt, még ígyebbül, de nem lehet mindent megírni.