A lajtorja 162. 24.
Imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. (V. Könyv, folytatás)
Ferenci Teri sovány magas lány volt, zörögtek a csontjai. Szolnoki Kati szép arcú, de molett. Jenőt nem vonzották a molett nők. Keönch Hajnalka, Kelemen Ági. Somoss Éva, Eleti „Öcsi” és egzotikus, kreol bőrű nővére Katalin. Ágothay Zita, (klasszikus antik, római feje volt, de sajna ő is kövérkés volt), Pócsi Katica és más lányok a telepről, – velük evezett leggyakrabban ifj. Dósa Jenő. Nem ment velük messzire, csak a Szentendrei sziget, Római parthoz közel eső részeire. Hámori Endre Muszájszigetnek nevezte a Szentendrei szigetet, és a Senki szigetét Lupa mellett, ezt az egy-fás kis homokzátonyt, melynek partját időről időre elmosta a víz. Szavajárása szerint, ha a lányok oda átmennek vele, akkor már muszáj nekik.
Rövid életű kapcsolatok voltak ezek, hamar a végükre értek. Kivételt képez Pócsi Katicával való viszonya, ami elég őrült és viharos volt, s ami majdnem három hónapig tartott.
Eleti „Öcsivel” többször nekifutottak, – eredménytelenül. Jenő végül megunta a dolgot, és anélkül, hogy bármit szólt volna, egyik napról a másikra megszakította vele a kapcsolatot. Ahogy az ismert slágerben elhangzik: „megmondták előre úgy el fogsz menni, hogy még csak időm sem lesz a búcsút észrevenni.” Különös játéka a sorsnak, hogy Jenő mégis „Öcsi” mamájának „köszönhette” végül, hogy megismerkedett későbbi feleségével. Eleti anyuka egy vékony, jó alakú, csinos fiatal biztosítós kolléga-nője társaságában napozott a szemesi mólón. Itt elől balra, a kedves kis zizegő levelű nyárfák alatt volt a gyékényük. Jenő arra sétálva észrevette Eleti nénit és ezt a lányt. Odalépett hozzájuk, beszédbe elegyedtek. Pár perc elteltével már ment is tovább, hogy megkeresse barátnőjét, Lackfi Mariannt, akivel, egy zűrös éjszaka után éppen faséban voltak.
-Szia – köszönt el a lánytól – majd Pesten felhívlak.
A lány nem gondolta, hogy Jenő komolyan beszél. Csajjal van, mondta magában, és különben sem tudja a telefonszámomat. Tévedett. Jenő ismerte a számot. Azon az Igazgatóságon dolgoztak kajak-versenyző haverjai, Bondor Attila és Miskolczi Gyuri, gyakran beszélt velük.
Pesten aztán tényleg felhívta. A Normafánál találkoztak, gint ittak a vendéglőben, beszélgettek. Mi történt, mi nem? Két évig jártak, végig autózták a horvát és az olasz tengerpartokat, Fiumétől Molunatig és Sottomarinától Salernóig. Voltak Rómában, Nápolyban, Salczburgban, Bécsben, síeltek Zakopanéban, és az Alacsony Tátrában, Chopokon, majd fogták magukat és összeházasodtak. Három gyerekük született, Lajos, András és, tíz évre rá Katalin. A fiúk megnősültek, a lány férjhez ment. Lajosnak két gyereke van, ikrek, Benedek és Anna, most, amikor jelen sorok íródnak, középiskolások. Andrásnak fia Armand névre hallgat. Katalin három fiút szült. Lőrinc (Lóci) öt éves, Márton (Marci) három, és a kis-tesó Ádám, négy hónapos.