A lajtorja 166. 28.
Imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. (V. Könyv, folytatás)

A verandán három dolog volt, amit szeretett Jencike. A színes, ólomüveg ablakok, a sarokban álló terebélyes, földig lógó aszparágusz, és a bejárati ajtó mellett lévő régi tükrös tálaló-szekrény, lapján az ezüstkosárral, mely eredetileg gyümölcskosár lett volna, de mindenféle apró-cseprő dolgot tartottak benne. A tükör a szekrény felső és alsó része között volt. A tükrös szekrényt különösen nagyon szerette, lábujhegyre állva nézegette benne az arcát, grimaszokat vágott. Később, kamasz korában a meztelen felsőtestét. Megfeszítette az izmait, megnézte milyen vagyok? Elég izmos vagyok?

Esős időben, amikor nem lehetett kint rohangálni, az ebédlőasztalnál üldögélt, és olvasott. Rengeteg könyv volt Terézligeten. Ott ült nagy Lili néni is a másik oldalon, előtte a lovacskás hamutartó, ágaskodó szénfekete paripa az oldalán, annak tálcájában volt a gombolyag. Sálat kötögetett télire. Jenőke néha felnézett a könyvből, kibámult a színes ablaksor feletti rendes, sima üvegablakokon, esik e még? Az almafa kerekded, halvány-zöld, és a szilva-fa, méregzöld hosszúkás leveleiről csorgott a víz. Az ablakokat is víz-pászmák csíkozták. Megszólalt Lili néni, felnézett a kötéséből: „ejnye Jencike, miért törlöd bele a fikát, amit az orrodból kiszedsz, az asztal-aljába?”

Egyszer, még nem volt egészen hat, kórházba került a kis Jenő. A felnőttek rémült arccal suttogták körülötte: „vesebaj”. Neki nem mondott semmit ez a szó. Igen? – dünnyögte. Vesebaj? Majd elmúlik, mint múltkor a nátha
Úgy történt az egész, hogy éjszaka közepén vérezni kezdett az orra. Felébredt, megtörölte. Azt hitte, megint náthás, de ez valami más volt, mert egyre csak folyt. Felébredt a neszezésre nénikéje, Ica. Mi van Jenci? Felkapcsolta a villanyt. Jesszum pepi. Ennek a gyereknek vérzik az orra. Tiszta vér a lepedő. Anyu, gyere!

Végül mentőt kellett hívni, mert nem állt el. Ica „egészségügyis” lévén (a nagyiccei tüdőgondozóban dolgozott nővérként) tudta, hogy az orvérzés komoly dolog, az orrvérzéssel nem lehet viccelni. Pedig, ha azt is tudta volna, hogy azért vérzik Jenőke orra, mert focizás közben orrba találta a labda. Jenőt a mentő a budapesti László kórházba vitte. Nagyon rossz kisfiú volt ott, a személyzet nem bírt vele. Vizsgálták jobbról balra, és balról jobbra, de semmire sem nem jutottak. Médy, Ica, Baba minden nap meglátogatták. Egyszer, a Jenő nap előtti héten, levelet vittek a kisfiúnak A levelet nagyapja, Apipi írta, csupa nagybetűvel. Jencike nem járt még iskolába, de tudott olvasni. Apipi úgy gondolta, hogy a gyerek a szépen rajzolt nagybetűkkel könnyebben boldogul.
Ez állt a levélben:

ÉDES KICSI JENŐKÉM!
NAGYON AGGÓDUNK, GYÓGYULJ MEG MINÉL ELŐBB ÉS GYERE VISSZA KÖZÉNK: MORZSI KUTYUS NAGYON VÁR. ANCI HUGOD, PÜTYIKE ÉS ANDRISKA IS. MAMIKA ICA BABA. NAGY LILI NÉNI KIS LILIKE ADY BÁCSI FERI BÁCSI SOK SOK PUSZIT KÜLDENEK. ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG NÉVNAPOD ALKALMÁBÓL. AZ ÉN AJÁNDÉKOM EGY HATALMAS REPÜLŐGÉP ANYAHAJÓ TELE GYÖNYÖRŰ REPÜLŐGÉPEKKEL. EZEK A REPÜLŐGÉPEK AJÁNDÉK CSOMAGOKAT VISZNEK NEKED. AZ EGYIK SZERETETET, A MÁSIK JÓSÁGOT, A HARMADIK ERŐT ÉS EGÉSZSÉGET HOGY HA MAJD ÉDESAPÁD HAZATÉR AZ OROSZ FOGSÁGBÓL EGY ERŐS EDZETT SZERETŐ SZÍVŰ IGAZI NAGY FIATALEMBERT TALÁLJON IDEHAZA. LÉGY JÓ KISFIÚ ENGEDELMESKEDJ A DOKTOR BÁCSINAK ÉS A NŐVÉR NÉNIKNEK HOGY MINÉL ELŐBB MEGGYÓGYULJ ÉS HAZA JÖHESS. SZERETETTEL ÖLELLEK APIPID

Egeret fogott a WC-ben aznap Jenci. A farkánál lelógatva bevitte a kórterembe, megmutatta a gyerekeknek. Összeült a kupaktanács, és úgy döntöttek, felviszik a másodikra a nénikhez és bedobják az ajtón. Meg is cselekedték. Lett akkora ribillió, hogy az csuda! A nénik, az egyik anyaszült meztelen volt, és nagyon szőrös alul-felül, menten meggyógyultak, s frissen fürgén, visítva kerestek menedéket az asztalok tetején. Másnap a gyerekosztályon tört ki pánik. Rejtélyes lila pöttyök borították a kicsik testét reggelre. A főorvos karantént rendelt el. A szigorú orvosi vizsgálatok kimutatták, hogy a lila pattanásokat tintaceruza okozta. Jenő orvososdit játszott és püspöklilával átoltotta a társaságot. Harmadnapra is jutott valami. Jenő, és kis barátai este, lefekvés előtt ágyakkal és asztalokkal eltorlaszolták a bejárati ajtót, és így a szokásos éjféli vizita nem jutott be a kórterembe. Negyedik nap délelőtt sürgősséggel kiállították Jenő zárójelentését, és az ügyeletes nővér felhívta Médyt a Biztosítónál. „Kedves anyuka, szeretném tájékoztatni, hogy Jenőke zárójelentése elkészült, El lehet vinni a gyereket.” Kis szünet, hallatszik a kagylóban, ahogy szaporán lélegzik a nővér, majd: „minél előbb, ha lehet.”
Ica, aki az egészségügyben dolgozott nővérként megfejtette a latinul írt zárójelentést.
-Az van benne, hogy húgyúti fertőzése volt, és, hogy most már tünetmentes.
-Jaj de jó – sóhajtott Médy. Éreztem, hogy nincs nagyobb baj. Istennek legyen hála!