A lajtorja 168. 30.
Imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. (V. Könyv, folytatás)

A cinkotai strandot messze földön ismerték. Nagy-medencéje több, mint 6000 négyzetméteres, nagyobb, mint a Palatinus, vagy a debreceni Nagy-erdei strand. Parkosított, több ha-s területén sok ezer ember pihenhetett egy egy nyári napon, anélkül, hog pillanatig is a zsúfoltság érzetét keltette volna. Eredetileg a Szilas patak táplálta természetes tóból alakították ki. 1926-ban adták át a nagyközönségnek, s a nyolvanas évek végén szűnt meg. Sárgás-barna vize olyan benyomást keltett, mintha élő-vízben, mondjuk például a Tiszában, vagy a Hármas Kőrösben fürdene az ember.

Nyári vasárnapokon Médy, Ica, és Baba, néha átmentek a gyerekekkel a cinkotai strandra. Csak három megállóra esett: Kistarcsa, Ilona telep, Cinkota. Jenő itt látott először életében, a női öltözőben meztelen női testeket. Ilyen nagy tömegben egyszerre, soha nem látott később se. A kis Jencikéből, ahogy telt az idő, nagyfiú lett. Jenő leéretségizett. bevonult katonának, elvégezte az egyetemet, megnősült, gyerekei lettek, s mégse.
A négy éves kisfiú, míg anyja, s nénjei öltöztek, elkerekedő szemekkel bámulta a pucér néniket. A másik pad mellett, nagy hasú, kövér néni törölközött. Melle akkora volt, mint a görögdinnye. A hóna alját és a lába közét fekete bozont borította. Jenőke elámult a látványtól. A néni haja fekete volt. Ha fekete a haja valakinek, akkor lent is fekete? Ennek ellentmondani látszott, hogy egy sovány, szőke néninek fekete szőr volt a hóna alatt, alul viszont vörös volt. A mellek alakja és mérete is nagyon különbözött. Látott kicsi lapos melleket sötétpiros nagy bimbókkal, és kicsit, hegyeset, halvány, rózsaszínűvel Az udvara is rózsaszínű volt. Lógó nagy mellek, s alma nagyságú kicsik. Laposak, nagyok és szétomlóak, járás közben himbálózók, és feszesek, felfelé állók Halvány bimbók és sötétvörös bimbók. Fekete, szőke, gesztenye-barna, vörös lábközök. Bozontos, göndör, és egyenes-szálú szörzet. Jenőke nem értette. De érdekes. Ennyire különfélék a nénik? Később, nagykorában sokszor eszébe jutott a cinkotai strand női öltözője. De jó lenne, újra gyereknek lenni, sóhajtotta magában, és nevetett magán, a mostani, felnőtt nagy Jenőn, s az egykor volt kis Jencikén.

A Dósa gyerekeknek rengeteg közös élményük volt, amelyek elkísérték őket.
Húsvét-vasárnapi körmenet délelőtt Kistarcsán, sok-szoknyás lányok, asszonyok, fekete fehér ünneplőbe öltözött férfiak. Színpompás tarka-barka tömeg hömpölyög a főutcán. „Feltámadott, alelúja, hála légyen az Istennek”. Zengett, zúgott, a szent ének, felkapta a szél. Lengtek a templomi zászlók. Libegtek a színes szalagok a lányok hajában. Virágok, gyertyák a főutcán végestelen végig.

Piros-tojás keresés a terézligeti ház kertjében, a veranda előtt lévő tulipán-ágyás hosszú, sötét-zöld levelei között. Locsolkodás Apipivel. „Nem Ancikám, te nem jöhetsz, csak a férfiak locsolkodnak.” Juci néni a szomszédban apró likőrös pohárral. Kerepesi porták. Savanyú, bűn-rossz, piros lőre. a gazda asztalán.”Tanuld meg Jenci, rossz bor nincs, csak rossz borivó.”

Karácsony, Jézuska várás. Kinn a gangon léptek kopognak, jön a család Terézligetről. Apipi magas, szikár alakja a redőny mögött. Mamika feketében, kicsi kerek kalap rátűzött gyöngyökkel, fehér selyemsál. Ica, Baba csíkos, barna bundában, roppant elegánsak. Fekete kabát, fekete kemény-kalap Apipin. Hiradó Mozi a Lenin körút és a Dohány utca sarkán. Karácsonyi mesefilmek, Kis Muk, Erős János, Pöttyös Panna. Hauer. Gesztenye-püré, tejszínhab a márvány asztalon. Nagyapjuk rumos feketét iszik az aranyozott támlájú fotelben a tükörfal alatt.

Csenget az angyal a nagyszobában, berohannak, megjött Jézuska. „Pásztorok, pásztorok örvendezve. Sietnek Jézushoz Bethlehembe”Apipi erős hangja betölti a szobát, tán a szomszédba is áthallik, a doktorékhoz, vezeti a dallamot.

Anyjuk simogató, gyógyító keze, amikor betegek.

Nyári vasárnap. Ebéd előtt fotózkodás a kertben, a veranda előtti részen. Oldalt virágágyás, kedves, színes porcsinok szegélyezik a keskeny járdát. Győző bácsi áll Apipi mellett, tisztelettudó pózban. Joviális középkorú testes bácsi. Beszélgetnek Apipi és ő. Jenőke el nem tudná képzelni a csatatéren, szuronyos puskával, ahogy rohamra vezeti katonáit az oroszok ellen. Mit sem tud a kmjecini véres kitörésről. Tényleg ő lenne? Ez a nyájas civil bácsi? Herdefy őrnagy a hős katona?

Beca néni, Győző bácsi felesége. Szép arcú, vékony asszony. Misits típus, krerol bőrű, Jenő keresztmamája. Anci, Mamika, és Médy között. Szép, barna lány, magas, karcsú 15 éves, nevető szemű. Divatos, pöttyős nyári-ruhában van. Ica, Baba. Feri bácsi délceg alakja. Rövidujjú fehér ing van rajta, s bordó nyakkendő. Adí bácsi. Kiköpött Gerard Philip. Margó néni, Ernő bácsi. Pütyike, és az ennivaló, angyalfürtös, bodros, kicsi Andris.
A fénykép Jenci új, modern, tükör-reflexes szovjet Ljubítyel típusú fényképező gépével készült.

Aznap délután befutott Dósa Józsi bácsi is a családjával. Oldalkocsis motorbiciklivel jöttek. Gabi néni, a Józsi bácsi mögötti ülésen. Fejükön bukósisak. Az oldalkocsiban két Dósa gyerek: Emőke, és Ádám. Nagynénjük, Emmi néni Rómában él, olasz férje van. Forziattinak hívják, Mussolini lelkes híve. Ádámból később pap lesz, diszidál, Olaszországba kerül, Rómába, Vatikán Városba, a pápa mellé. Gabi néni elválik Józsi bácsitól, ő is Rómába megy. Most ott élnek nagy boldogan, békességben. Emmi néni özvegy, Gabi néni elvált, Gabi néni fia pápai nuncius. Ádám, nem akar tudni a rokonságról. Nem érintkezik velük. Anyjával se. A volt sógornők pergő szóval, kemény római akcentussal beszélnek egymással telefonon. Az olasz szóba időnként magyart vegyítenek, és fordítva. „Pronto, pronto. Non capíto. Csak azért hívtalak…perfavore…na jó, figyelj, fontos híreim vannak. Prego.” Józsi bácsi újra megnősül. Felesége Ike. A két nő, Ike és Gabi messzi távolból utálják egymást…halálira utálják. Pontosabban, életre, halálra.

Lengyel Erzsi néni, Mamika unokahúga álldogált estefelé a nyári konyha előtt, ernyőt formálva a tenyeréből a kerítés felett átbukó bíbor-vörös ragyogás ellen: hol vagy Samu? Cic, cic! Elkódorgott ez a huncut cica. Vagy megint Jenci csinált vele valamit? Dejsze egysze’ ha elkapom…a sz,t is kiverem belőle!

Elkapni nem tudta, a kis-srác lényegesen gyorsabb volt a nagydarab, kövér néninél. Ha szorult a hurok, villámgyorsan felmászott a szilvafán a veranda lapos tetejére. De egyszer azért sikerült nyakon öntenie egy vödör vízzel. Jenci akkor is éppen Samut hajkurászta az udvaron, a konyha sarkánál az ereszcsatorna alatt álló pléh kád, a ribizli bokrok, és a pince-lejárat között. Nem figyelt eléggé, mi van hátul, s ez megbosszulta magát Erzsi néni mögéje lopakodott és zutty!