A lajtorja 178. 40.
Imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. (V. Könyv, folytatás)

A Fekete Kőrös forrás-vidéke Bihar megyében (Erdély) Rézbánya mellett található. Keresztülfolyik Diófáson, Vaskohszikláson és Belényesen, majd magyar területen a Szanazugban összefut a Fehér-Körössel, s onnan Kettős-Körös néven folytatják útjukat. Teljes hossza: 168 km, ebből a magyarországi szakasz 20,5 km. A folyó szeszélyesen kanyarog a lapos vidéken.

Gyulavárinál vasúti híd ível át a folyó felett, a híd korlátjáról fejeseket ugrálnak a Herdőfy fiúk, Gyözke, Gyurka és unokatestvérük Menyhárt Géza. Arrafelé elég vadregényes a táj, a magas, meredek partoldalt mogyoróbokrok szegélyezik, azon túl, merre a szem ellát, szántóföldek, erdősávokkal.
A viz nevéhez híven fekete és selymes, gyorsan mélyül, egy lépés után elnyeli az embert. Jenő nagykorában visszaemlékezett arra, hogyan viszik fonott kosárban almaszüretkor az unokatesók, és a „kis Menyus”, mert aprócska még, s nem tud lépést tartani a nagyfiúkkal. S emlékszik, egyszer hír jött a mezőről: Gyözke rosszul lett, összeesett zsákhordás közben a cséplőgépnél. A Herdőfy-fiúk aratásnál a gép mellett dolgoztak, terménnyel teli, 80 kg-os zsákokat cipeltek a vállukon a géptől a teherautóig. Mindketten, Gyurka is, és Gyözke is, örökölték apjuk rettenetes testi erejét, de Gyurka, még a bátyjánál is erősebb volt: magas, karcsú, atléta-termetű srác, sportos rövidre nyírt fekete hajú. A Csepe SE.-ben atletizált, rúdugró volt, Budapest-bajnok. Egy időben, 56 előtt Médynél laktak Budapesten a Szilva utcában. A konyha melletti egykori cselédszoba volt a birodalmuk. Gyurka a Filmgyárban dolgozott segéd-berendezőként. Sok jó sztorit tudott mesélni, Ő mesélt egyszer Tőrőcsik Mariról, a fiatal színésznőről, amikor ott voltak a Manninger fiúk a Szilva utcában. Imád pucérkodni, mondta nevetve. Kiperdül az öltözőből, végigfut a hosszú folyosón anyaszült meztelenül. Ne mondd, replikázott a kis „Manó” Pöpec. El tudom képzelni. Hát most-folytatta kaján képpel – izé kedvem lenne izélni egyet! Mímelte a mozdulatot, himbálva az alsótestét, mintha „izélne”.

Gyurka vakmerő volt a végtelenségig, és őrült dolgokat művelt. Egyszer például fogadásból kézen állt Misits Emil bácsiék Pozsonyi úti lakásának erkélyén, öt emelet magasságában egyensúlyozva a tenyérnyi széles párkányon. A járókelők lent a járdán szív-bajt kaptak a látványtól.

Egy nap azt mondta a tanyán Géza bácsi, a „kis” Géza apukája Jencinek:
-Eredj fiam, fogj be, és hozz a földről ebédre görögdinnyét.
Ment Jenő az istállóba, nézte a lovat. Derék állat. Szép nagy. De hol a feje? Megvan, ez itt belül a jászolnál talán. Istenem, hogy fogjak hozzá?
Géza bácsi utána lopakodott.
-Nézd csak. Így kell. –Kevés szóval, mutatta, hogyan. Kész is lettek aztán egykettőre. -Na jó. Indulj akko’! Csak ügyesen!

A ló jobban tudta, mit kell tenni, mint a fiú. Mihelyst Jenci elhelyezkedett a bakon, engedelmesen elindult, kiballagott a szekérrel, s a rajta ülő legénykével a hosszú, szíj alakú parcella végibe. 20 holdja volt azon a részen Géza bácsinak, mindenféle haszonnövénnyel, kukoricával, krumplival, napraforgóval beültetve.
Megállt, türelmesen megvárta, hogy a fiú megbirkózzon a dinnyével, az árokparti füvet harapdálta közben, hogy ne unatkozzon, majd, amikor szekérderékba került a szerzemény, s Jenci visszamászott a bakra, fordult szépen, s átgázolva a tengeri sárguló rengetegén elkezdett futni vissza a tanyaházhoz. Először csak lassan, kocogósan futott, aztán rátett egy lapáttal, s vágtatni kezdett a hepehupákon keresztül vadul ugráló szekérrel. Jenőke kétségbeesetten kapaszkodott, le ne essen, s szólongatta a lovacskát: kérlek, jaj, ne, egy kicsit lassabban, jó?

(Később, katona korában volt egy hasonló kalandja: a haverjától, Lassú őrvezetőtől kölcsönkért moslékos szekérrel. Szolnokon szolgált a Kilián György Repülőtiszti Főiskolán a karbantartó században, mint sorállományú sz.rf.szú alhonvéd, ott történt. A lovacskák odafelé, ki a reptér szélén lévő disznóhízlaldához békésen poroszkáltak, visszaúton azonban beléjük bújt a kórság. Vágtattak, mint az őrültek, Jenő nem bírt velük. Árokba vitték a kocsit, ami felborult, s oldalán fekve szánkózott a tarlón. A kiskatona kétségbe esve kapaszkodott a recsegó, ropogó, szétrázódás határán lévő szekéren, tudta, hogy a következő percben, meghal. Végső kétségbeesésében elkezdett beszélgetni a száguldó ördögökkel, s közben, finoman játszott a szárral, ahogy kell, ahogy egy lovas-könyvben olvasta. –Nyugalom, fiaim, lassabban, no, sss. Hová kell így szaladni?
Kijöttek elébe az útra a bajtársak, odaszaladt a szekeret kölcsönadó kocsis srác is. Addigra Jenci megállította a lovakat.–Mit tettél ember? Miért mondtad, hogy értesz hozzájuk’?
Fenyítés lett a vége, egy hónap laktanyafogság mindkettőjüknek. Csak sok sörrel, nagyon sok sörrel tudta jóvátenni bajtársánál azt az egy hónap „helyben-járást Jenő”)

A dinnyét leeresztették a gémeskút mélyére hűlni. –Ez nálunk a hűtőszekrény – nevetett Ilonka néni, látva a Dósa gyerekek, Anci és Jenci csodálkozó arckifejezését. Tyúkleves volt ebédre, sültcsirke, meggyesrétes, és jó hideg görögdinnye. Az udvaron ebédeltek, az eperfa árnyékában. Mák magas szára hajladozott a léckerítés mellett. A felnőttek sört ittak és bort, a palackok is a gémeskútból kerültek elő, a szódavízzel egyetemben, mellyel a málnaszörp készült a gyerekek számára.
Gyuláról jöttek át ide a tanyára Beca nénivel, Jenő keresztanyjával. Médyegyre kérdezgette Becát, a sógornőjét, mit vegyen fel a nagy melegben? Mi illik egy tanyán? Végül rövid-ujjú fehér ingben, halvány-szürke vászon-shortban és szandálban ment, mert más, könnyű ruhanemű nem volt nála.

A Misits ház Gyula városának belső negyedében áll. Utcára néző nagy ablakok, boltíves kapu-bejárat, melyen kocsival is át lehetett hajtani, keserű illatú, apró-leveles kocka alakúra nyírt sötét-zöld bukszus sövény az udvaron. Az ablak alatt a PÖFI közlekedik, keskeny-vágányú kisvonat, a vasútállomásról hozta be az utasokat a városba. Beca néni az udvari, két szobás összkomfortos, korábbi cseléd-lakást kapta meg a saját házában felszabadulás után. Az utcafront két nagy lakását tanácsi bérlők lakták. Anci és Jenci jókat derültek a jobboldali lakásában lakó kisfiún. A gyerkőc felmutatott az égre egyik este és selypítve így szólt: féjek a vövös csijjagtól. –Mi is félünk – mondta nevetve Anci, aki már elég nagylány volt ahhoz, hogy értse a felnőttek világát.

Kitartott az augusztus végi kánikula, így, egy napra rá, hogy a Menyhárt tanyán vendégeskedtek, kivonult a család, a Kőrös holtágára települt strandra, ami nem messze, a Misits-háztól pár száz méterre volt. A folyó mentén mindkét oldalon szomorú-fűz fasor ad hűs árnyékot. Híd ível át nem messze, összekötötte a keleti, és nyugati városrészt. A strand vize barnás-sárga, mint a Holtág maga. Ott volt Jenő kis barátja Tolnai Péter is, a Béke sugárúton, Beca néniék háza mellett álló evengélikus templom lelkészének fia, és Anci barátnője Mohos Évike, akibe Jenő titokban fülig szerelmes volt. későbbi szóhasználattal élve, mint egy félbe vágott giliszta. Strandolás után elsétáltak a Várhoz, s megnézték az Erkel-fát. Néhány évvel később a Vár szomszédságában épült fel az új, modern strandfürdő. Jenő, bevonulása előtti nyáron már oda járt. Évikével volt ott, akibe még mindig szerelmes volt. Szerelmes volt Évikébe Gyulán, odahaza Pesten viszont H. Jutkába. Anci gyönyörű, szőke osztálytárs-nőjébe. Pechére a lányka egy nagyobb fiúért epekedett, F. Zolit, Jencit észre se vette. A srác, jó nagy, cső-nadrágos, nyegle jampi, később disszidált, kitántorgott Svédországba, esélyt sem adva annak, hogy a kapcsolat kiteljesedjen. Ilyen az élet.

A Holt-Kőrös-beli fürdőzés után Beca néni meghívta őket a belvárosban lévő Mókus cukrászdába fagylaltozni. Pár évvel később itt ivott először a fiú finom, erős, különleges Zsiráf sört Arrafele volt, egy utcányira az Állami Biztosító fiókja, ahol Beca dolgozott. Csendes környék ma is, egy és kétszintes épületekkel, elegáns kirakatokkal. A vacsora gyulai kolbászból, és puha fehér kenyérből állt, pukkadásig tömték vele a pocakjukat.

A régi ház ma már nincs meg, lebontották. Nem lehet ráismerni a környékre. Megszüntették a keskenyvágányú kisvasútat, busz-járat van helyette, kivágták a Béke sugárút árnyas fáit. Beca a közeli, új, panel építésű lakópark egyik kockaházában kapott lakást, falatnyi az egész, két kicsi szoba, konyha, mellékhelyiség. Herdőfy Győző őrnagy már ide, ebbe a lakásba tért vissza, amikor 1956 novemberében, évtizednyi szibériai kényszermunka után szabadult.