A lajtorja 189. 4.
Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat és országának nem lesz vége (VI. Könyv, befejezés)

Steaket ettek és az angolok szörnyűséges, keserű, fekete sörét itták. Shirly azt mondta egy pub-ban, az dukál
Lajos tovább incselkedett.
-Miss-nek, vagy Mrs-nek szólítsam?
-Maradjunk a Sirlynél.
-Arra lennék kíváncsi, férjezett-e, vagy hajadon?
-Férjnél vagyok.
Hoppá, mondta magában a fiatalember. Nem rossz. Egy kikapós menyecske.
A lány kitalálta mire gondol.
-A férjem valószínűleg már nem él. A Royal Air Force-nál teljesített szolgálatot bombázótiszt volt Tavaly nyáron nem tért vissza az egyik bevetésről. Azóta semmi hír. A hadsereg hivatalosan nem erősítette meg a halálhírét, valószínű azonban, hogy…
-Ó, sajnálom!
A lánynak váratlanul megeredt a nyelve.
-Ne sajnálja, és ne érezze azért kellemetlenül magát. Kevés dolog fűzött össze minket. Robert, Robertnek hívták, soha nem tudott boldoggá tenni. Azt hiszem nem is nagyon akart. Ő csak magával törődött…úgy értem – habozott, de végül kinyögte – az ágyban is.
Lajos szólni készült, Sirly azonban leintette.
-Várjon, még nem fejeztem be. Kétszer csaltam meg azóta, hogy…. Egyik esetben sem, szóval, hogy mondjam magának,… nem volt jó. Alkalmi ismeretségek. Ma már bánom, hogy lefeküdtem velük.

Csend szakadt közéjük, nem tartott hosszú ideig. Nagykabátban ültek, hideg volt benn. Lajos odaintette a pincért. –Mondja csak, létezik itt valahol egy hősugárzó?
-Hogyne, kérem. – A fickó szeme a férfi kezében lévő papírpénzre tapadt.
-Hozna egyet? – A fehér pincérkabát zsebébe csúsztatta a pénzt. –Ide kérném a hölgy széke mellé!
Kevesen voltak a teremben. Szemben, a hosszú asztalnál sebesült katonák iszogattak, balra tőlük, idős pár. Benn a sarokban a vaskályha közelében, félhomályban fiatal fiú és lány. Csókolóztak. A fiatalember keze a lány pulóvere alatt matatott, a lányé, pedig a fiú nadrágjában.
-Jó nekik – jegyezte meg kuncogva Sirly. – Lopva még egyszer odanézett. Abból a szögből jól látszott, mi folyik a sarokban. – Ők már boldogok.
-Majdnem – hagyta helyben Dósa Lajos. – De …de legalább is, jó úton járnak.

Befejezték a vacsorát. Nézték egymást. Kívánták egymást.
-Meghívhatom még valahova egy kávéra, és egy brandyra? – kérdezte a férfi.
– I dont mind.
-Nálam, esetleg? Úgy értem, ahol most lakom? How about it?
Sirly rámosolygott. Piros volt az arca, a szeme kerek, és csodálkozó. Szép-ívű ajka résnyire nyitva, megmutatta hófehér gyöngyfogait.
-Reméltem, hogy ezt fogja mondani. Messze lakik?