A lajtorja 191. 6.
Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat és országának nem lesz vége (VI. Könyv, befejezés)

Még kicsit hűvös volt a szoba, de lassacskán kezdett átmelegedni benn a levegő. A legerősebb fokozatba kapcsolt villany-radiátor ontotta magából a hőt. Sirly bebújt a paplan alá. Összehúzta magán a férfiinget. Megborzongott a hideg ágyneműtől. Az éjjeliszekrényen álló kislámpa fénye sejtelmes árnyakat rajzolt a falra.
-Hol a csodába van már ez az ember? – suttogta magának.
Úgy érezte, alig bírja kivárni, hogy belépjen, és leüljön az ágy szélére. Mindennél jobban szüksége volt azon az estén férfi érintésre. Az egész estéje a vágyról szólt. A csalafinta szerelmi előcsatározások, izgató, titkos érintések. Az évődés. A csók, a kezek önfeledt játszadozása, mind ezt írták rá egy láthatatlan lapra.

Végre jött Lajos. Kék csíkos, régimódi pizsamát viselt. Sirly megjátszotta, hogy alszik. A férfi odalépett, lehajolt, hallgatózott. Halkan szólt: Sirly! Fenn van? – A lány visszafojtotta a lélegzetét, nem mozdult a dunyha alatt. Erre otthagyta. Óvatosan mozogva összetolt két fotelt, Elhelyezkedet az egyikben, a másikra feltette hosszú lábait. Plédet dobott a lábszárára, Lekapcsolta a kis-villanyt. Csend volt. A csenden átütött a szomszédban szóló rádió hangja. Tánczenét játszottak. Behunyta a szemét, megpróbált szunyókálni. Sirly egy idő után nem bírta tovább. Megszólította.
–Louis!
-Igen! –Azonnal jött a válasz.
–Fenn van?
-Persze!
-Nem jön ide?
-Jöjjek? – Ledobta magáról a plédet, felállt, és az ágyhoz botorkált. Olyan sötét volt a szobában, hogy az orráig sem látott.
A lánynak kicsit reszelős volt a hangja.
-Felkapcsolná az asztali-lámpát? Jó. Jöjjön közelebb. Vegye le magáról ezt a nevetséges holmit. –Erőltetetten felnevetett. Kinyúlt a dunyha alól, megérintette. – Mi a fene van magán? Pizsama? Húzza csak le. Ez az, végre! A felsőt is. Borzalmas ruhadarab, a térdéig ér. Hol árulnak manapság ilyet? Ne izguljon. Maga már látott engem, Louis. Most rajtam a sor.

Megszólalt kinn egy légvédelmi sziréna. Éles, vijjogó hangja beletépett az idegekbe, de aztán, váratlanul elhallgatott és csend lett. A lány nem zavartatta magát, alaposan szemügyre vette. –Ejha – mondta kuncogva – van ám itt fegyver!
-Vigyázzon – nevetett a férfi. –Hozzá ne érjen, mert elsül véletlenül.
-Azt semmiképpen nem szeretném! Főleg nem idő előtt! De…forduljon csak meg! Forogjon körbe a kedvemért. Várjon, szép lassan. Miért tartja görbén a vállát?? Háborús sebesülés?
-Nem! Tüdőműtét!
-What?
-Igen. Gyerekkoromban háromszor. Ezek szerint alaposan elrontották a szabásmintát!
-Maga mindenből viccet csinál?
-Hát, ha lehet, igen.

Azt mondta ekkor mély lélegzet-vétel után Sirly. – Na jó. Bújjon most már szépen ide mellém, a dunyha alá, próbálja ki, milyen finom és puha.
Lajos bebújt.
-És szőrös? Vagy miről mondta a kikötőben, hogy szőrös?
-Gyere közelebb – zsörtölődött a lány. –Nem érlek el!
Kicsit később újra ő szólalt meg.
-Túl meleg van most már. Rúgjuk le a takarót, hogy lássuk egymást.
Telt az idő. A rádió a szomszédban elhallgatott. Nagyon késő volt, jóval elmúlhatott éjfél.
Megint Sirly hangja hallatszott. Szaggatott hangon beszélt. Lihegett.
-Louis!
-Igen Sirly drágám?
-Listen to me. Ne haragudj. Azt hiszem nekem nem fog menni. Nem a te hibád, bocsáss meg. Évek óta nem tudok. Sajnos, ez van….De…! De, én, én azért elküldelek téged, jó?
Lajos felült az ágyon. – Miket beszél ez a csúnya, rossz kislány?? – Nem eresztette el, felhúzta maga mellé, ölelte tovább. –Hogy mondhatsz ilyet! Eszedbe ne jusson. Hogyne sikerülne! Te egy remek, nagyszerű lány vagy, és gyönyörű. Még gondolni sem szabad arra, hogy nem tudsz. Ha az jár a fejedben, hogy úgysem sikerül, akkor tényleg nem sikerül! Várjál csak. Csináljuk úgy, hogy előbb te.

Egész éjjel szeretkeztek, mindenféle formában és módon. Lajos egyfolytában beszélt Sirlyhez, megnevetette mókáival. Hajnalban aludtak el. Délelőtt tizenegy óra tájban felébredt Sirly. Hét ágra sütött a nap odakinn a háztetők felett, eloszlatta a ködöt. Egy kósza, lapos sugár-nyaláb a függönyön keresztül belopózott hozzájuk. –Ébren vagy, – kérdezte a lány, Lajos felé fordulva.
-Most már igen – jött az álmos válasz.
-Szeretnék valamit mondani.
-Remélem azt, hogy farkas-éhes vagy!
Sirly felkönyökölt. A mozdulattól lecsúszott róla a takaró, szabadon hagyva a vállát és szelíd, kislányos mellét. Könnyes volt a szeme. Átnyúlt a paplanon, megkereste Lajos kezét, két keze közé fogta és úgy mondta. –Köszönöm! – Hozzá hajolt, megcsókolta az arcát és megismételte: köszönöm, kedves! Köszönöm, ó, köszönöm! …Csak…
-Csak?
– Csak jó lenne újra! – Sírt, igazi, nagy krokodil-könnyeket hullajtott. Sírva, nevetve mondta: – Ó, Louis, tényleg nagyon jó volt!