Tíz éve írom a „A lajtorja” című regényemet, ami folytatásokban a Napvilág internetes oldalán volt olvasható hosszú ideig, majd, miután ott megszűnt a tagságom, átkerült a Facebook-ra a Poós Könyvek profilra, és a pooskoonyvek.hu weboldalra. Egyik olvasóm egyszer azt kérdezte: „Jó, oké, értem én, hogy ez egy családregény, de miért lajtorja a címe? Mit akar a cím nekünk, olvasóknak mondani?
Nos, a válasz a következő:
Az ismert bibliai történet szerint Jákob létrát készít, hogy felmenjen rajta a mennybe, és ott találkozzék Istennel.
A kísérlet balul üt ki. Jákob rájön, hogy létrán (lajtorján) nem lehet felmenni Isten országába. De vajon a „létrán” , szépre, jóra törekedve feljebb lehet-e jutni itt a földön? El lehet-e érni a sikert, az előre menetelt, a boldogságot? Megadatik-e a jóknak, azoknak, akik Isten parancsa szerint élnek, a megnyugvás, a kiteljesedés, a boldogság?
A regény erre a kérdésre keresi a választ. Most, „félidőben” vesztésre áll a meccs. Hőseink, bár jók, és Isten parancsa szerint élnek, nem bűntelenül, de tiszta szívvel, és lélekkel, rendre elbuknak életük csatáiban. Mint ahogy elbukik az ország is, melyet első királyunk, Szent István, Szűz Mária oltalmába ajánlott…