A lajtorja 194. 9.
Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat és országának nem lesz vége (VI. Könyv, befejezés)

Fontos kérdésekről, beosztásról, munkabérről, egyebekről Pesten, fehér asztal mellett, ülve szoktak tárgyalni. Jacket, valószínű, ha tudta volna, sem érdekelte volna, hogy mi a szokás Pesten. – Egy-hetven, per óra – mondta azon melegében a bárpult mellett, fél karral a pléh tálcának támaszkodva. –Ennyit tudok fizetni. A műszak tíz-tizennégy óra, mikor hogy, heti egy szabadnap. Ellakhatsz fenn a kocsma feletti galérián, amíg nem találsz mást, azért nem számítok fel semmit, és a kajád is kikerül a konyháról, azért sem kell fizetned. How about it?
Louis számolt. Óránként 1.7 dolcsi szorozva mondjuk tízzel, s azt huszonhattal. Jó pénz. Tiszta pénz, ahogy otthon mondanák, benne van minden: lakás, fűtés, világítás. Nem rossz Elfelejtett alkudni. Megvonta a vállát. -All right – bökte oda blazírt képpel.
-Be is állhatsz rögtön – közölte Jack. –Adok egy kötényt, ott a mosogató. Vagy van még elintézni valód? Oké, menj, szaladj, s majd ha visszatérsz, akkor kezdesz! Siet vissza te lesz azért jó, mert get a kurva nagyot kupi my konyha! Very well. –Büszkén mosolygott a saját teljesítményén, örült, hogy fitogtathatta magyar tudását, ez előtt, az óhazából jött guy előtt. Egészében véve remek kis fickónak tűnt, határozott itáliai beütéssel. Louis azon gondolkodott, hogy vajon a többi, sok száz, vagy több ezer folyamatosan érkező, ide menekülő magyarnak is hasonló módon tudnak-e segíteni a Magyar Házban vagy a többi magyar szervezetnél?
Nem biztos, gondolta. De hát…Nem fejezte be a gondolatmenetet. Elszégyellte magát, hogy csak magára gondol, amikor azt mondja „de hát” . mert nyilvánvalóan így folytatta volna, ha folytatta volna ” de hát nekem most a saját boldogulásommal kell törődnöm”

-Papírt kapok? –kérdezte. Jack ugyanis tapodtat sem mozdult a pult mellől.
-Papírt? Milyen papírt?
Zavarban volt. –Hát a megállapodásról. Hogy itt dolgozom, satöbbi.
A tulaj nagyon nem értette. Megrázta latinosan göndör fürtjeit, kimeresztette világos-kék szemét. –Nem kell írás, Louis. Ha kérdezik, hol dolgozol, mondd meg, hogy itt. Senki nem fogja kétségbe vonni. Oké?

Az American Express Office-nál aztán kiderült miért volt jó előbb az állást intézni. A kisasszonynak a pult mögött az első kérdése ez volt: dolgozik Miszter? Van munkája?
-Igen kérem! –Megmondta hol. kinél. Név, utca, házszám.
-All rigt – bólintott a nő szenvtelenül. – Ötven ezer dolláros creditet tudok magának nyitni –papírjába nézett, onnan olvasta a nevet: Mr. Louis A. Doos. Megfelel?
-Persze. De – habozott. – Mondja, kérdezhetek valamit?
-Kérdezzen Mister Doos.
A fiatalember ötölt, hatolt. –Ööö, azt szeretném tudni, hogy megy ez itt nálatok, önöknél Ohioban? Bejön valaki pár száz dollárral ismeretlenül, és kap egy ötvenezres hitelkeretet?
A nő, alacsony, vézna indiai származású lány turbánnal a fején, arany-karikával a fülében jól megnézte magának. Nem teljesen értette a kiejtést, és hogy mit akar az ügyfél a kérdéssel. Kevesli az ötvenezret? What? Aztán leesett neki hirtelen a tantusz.
-Mi ebben a különös? – nézett végül szembe a férfival. – Ön a papírja szerint fél éve él itt. Amerikai állampolgár, van pénze, van egészségbiztosítása van munkája, fiatal és egészséges. A városban bejegyzett, komoly respekttel, referenciákkal, és marketinggel rendelkező Magyar Ház ajánlásával jött. Sajnálom, hogy csak ötvenezerre tudom egyelőre belőni, de néhány hónap múlva emelhetem esetleg a creditjét. Do you understand? Perkáljon le akkor nekem ide a pultra hetvenötöt. igen, rendben. Itt a kártyája.

Louis megadta magát. -Yes, I see. És: köszönöm. –Ezt már magyarul mondta, aztán vette a kalapját, s rötyögve ment a dolgára, vagyis vissza a munkahelyére. De jó, mondta magában. Sirly jóvoltából, az ő elírásának köszönhetően így lettem Dósából Doos. Ízlelgette, míg szaladt: Louis A. Doos. Nem volt ellenére a dolog. Kettős értelemben is menekült, és üldözött volt. Az ördög nem alszik. Az ellenség ügynökei sem, akik mindenütt jelen lehetnek, még itt, Amerikában is. Újszászi annak idején megmondta: vadászni fognak rátok! Mennél kevésbé lehet valakit azonosítani, annál nagyobb biztonságban van!