A lajtorja 196. 11.
Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat és országának nem lesz vége (VI. Könyv, befejezés)

A Herrington Harbour mellett fekvő partszakaszon telepedtek le. Isteni dolog volt heverészni a naptól átforrósodott homokban. Gyékényt terítettek a fenekük alá a fövenyre, azon feküdtek. Az Atlanti óceán hűs hullámai a lábuknál futottak ki a partra. Egy idő után sok lett a napfényből. Louis napernyőt hozott, s kifeszítette. Fürödtek, napoztak, beszélgettek, nézték egymást, és a feltorlódó, fehér-tarajú hullámokat.
Milyen sovány, mondta magában Márta. Zörögnek a csontjai. Louis meg ezt mondta: remek alakja van. micsoda dudák!

A vízben, hancúrozás közben, a lány egyszer csak átölelte a nyakát, és szájon csókolta. Úgy tett, mintha véletlenül történt volna, eljátszotta az ijedt kislányt, rémült szemekkel nézett rá. Aztán hagyta, hogy a fiú derékon kapja, és visszaadja a csókot. Később, egy másik mártózásnál már kezeik is vándorútra indultak csókolózás közben a víz alatt, s fogtak, amit értek.
-Elég – mondta ekkor kifulladva Márta, s kiszakította magát az ölelésből. –Mit csinálunk? Jaj, nem szabad! Gyere, menjünk ki a partra, együnk fagylaltot! Szeretsz? Mondd meg, ugye te is szeretsz engem? – Könyörgő, nagy dióbarna szemekkel nézett a fiú szemébe. –Mert én, szeretlek. Szeretlek, érted, te bolond!
Louis jókedvűen nevetve bókolt: persze, hogy szeretlek édes. Nagyon is szeretlek. Hogyne szeretnélek!

A Rod „N” Reel Resort-nál ebédeltek. Louis akkora borravalót adott a főpincérnek, hogy az ijedtében majdnem leejtette a blokk-füzetét. Csekk-könyvvel fizetett, a borravalót is leszámíttatta a creditjéről. Márta ebéd után (a kávénál tartottak) azt mondta magában: olyan gáláns, mint báró Csekonics! Imádni valóan kedves és szellemes. Okos, művelt, intelligens és még és még. Hogy mi még, arra csak elpirulva tudott gondolni, ahogy felidézte magában, a délelőtti lubickolás emlékképeit. Ez a fiú kell nekem, ezt a fiút mindenképpen megszerzem magamnak. Egy életem, egy halálom, ő lesz a párom, sőt, annál több lesz, egyenest a férjem lesz!
Louis meg azt mondta: egy életem, egy halálom, ezt a lányt ma lefektetem. Egész estére szóló dudái vannak!

A nap folyamán Márta mindent megvásároltatott magának a beachen, amit csak árultak. Kent cigarettát akart, de mivel a közeli pavilonban nem volt, bementek érte a Resorthoz. Selyemsál, édesség, nyalóka, similabda, szalmakalap, bizsu, strandlabda, hattyúfejű úszógumi következtek sorban. Bikinit akart, az új, divatos fürdőruhát, a régi, ódivatú egyrészes helyett. Ugye megveszed Louis? Louis megvette, megvett mindent, s fizetett, mint a katonatiszt A lány felpróbálta a bikinit, megmutatta benne magát. Louis el volt bűvölve. A nap gyorsan telt. A Tacaro Estate elegáns éttermében vacsoráztak, Louis kétszemélyes traders seafood steak tálat rendelt, desszertnek fagylalt-tortát ettek, s édes, finom fehér bort ittak utána. Fáradtak voltak, előző este tíz körül indultak Clevlandból. Az út majdnem 900 km, 13 és fél órát vett igénybe. A fiatalember diszkrétem ásított. Márta észrevette, elmosolyodott, a kezéért nyúlt. – Menjünk, mert elalszunk, drága. De én még nem akarok ám aludni! –Rákacsintott a fiúra. Louis azt hitte, sínen van az ügy, Márta le fog feküdni vele. A szállodai szobában úgy tűnt, nem is lesz másképp. Jó ideig birkóztak, hemperegtek, játszadoztak meztelenül, minden megtörtént, aminek meg kell ilyenkor történni, egyvalami azonban nem. Amikor odáig értek, s már az következett volna, a lány eltolta, arrébb gurult, felült, szemérmesen eltakarta magát fent és lent a kezeivel, és így szólt nagy komolyan, ám de remegő hangon.

-Figyelj darling, ezt ne. Szűzen szeretnék férjhez menni!

-Igen? –Louis is feltápászkodott. Feszülése szempillantás alatt eleresztett.–Nem baj – mondta lélegzetvételnyi döglött csend után. –Semmi probléma, just do it, tedd csak azt.
Tudta, részéről itt van vége. Kezet csókolt, bíztatóan rámosolygott. –Jól van. Ne sírj. Te csak csináld mindig azt, amit a legjobbnak tartasz!

Ö tudta, hogy vége van, Márta viszont nem tudta, Azt mondta: édes, én, szeretlek téged, te szeretsz engem, cool, összeházasodunk, és majd az esküvő után bedughatod! Jó?
Louis nevetett, legyintett. –Ne foglalkozz ezzel. It’s all right. Fine! – Elkezdett halkan, csak úgy magának dúdolgatni egy régi pesti-nótát.
„Gombház sej, hogyha leszakad, egy helyébe száz is akad”
-Mi volt ez? – kérdezte könnyeivel küszködve a lány. –Nem értem a szöveget, mit motyogsz?
-Ó semmi. Katona-nóta. Aludjunk, fáradt vagyok.
-Aludjunk. oké, moké. És köszönöm. Oké? De ugye nem haragszol? Minden oké?
-Nem, dehogy! Miért haragudnék – mondta. és fejére húzta a takarót.
Reggel korán keltek. Louis éhgyomorra megivott egy üveg hideg sört, Márta kávét kért. Mire a nap felkúszott a szálloda mögött álló fák girbegurba vonala fölé, és elárasztotta aranyló sugaraival a beachet, úton voltak haza, Clevlandbe.