A lajtorja 199. 14.
Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat és országának nem lesz vége (VI. Könyv, befejezés)

1946 tavaszán állt be dolgozni Louis, Jack Roven kocsmájába, s öt évet dolgozott ott. Az idők során mosogató fiúból a főnök jobb kezévé nőtte ki magát, ő tárgyalt a beszállítókkal, ő intézte a szerződéskötéseket és menedzselte a cég marketingpolitikáját. Igen azt, így mondták már akkoriban is, annak ellenére, hogy ma kicsit másképp működik az egész. Fizetése szépen emelkedett ez idő alatt, mégis elmaradt a környékbeli, nagyobb vendéglátó egységek hasonló munkakörben dolgozó alkalmazottainak bérétől. Egyszer.kétszer szóvá tette Jacknek, s Jack ilyenkor így válaszolt: com’on Louis! Te tudod a legjobban, mi az ábra. Látod a könyvelést. Sorry. Egyszerűen nem telik többre, értsd meg, na!

Abban az időben gyakran megfordult a Magyar Házban. Sok barátja volt, a férfiak nyílt, kedves, vidám, lovagias természetéért szerették, a lányok, asszonyok pedig gáláns bókjai, figyelmessége, nagyvonalúsága, bőkezűsége miatt. Élénk levelezést folytatott családjával, több oldalas leveleket írt haza. Beszámolt ottani életének minden mozzanatáról, fényképeket küldött, új autójáról (hatalmas Chevroletet vett), nappalijáról (íróasztal, fényképek, könyvek, fotel, kanapé, televízió) Részletesen leírta Olgánál tett látogatását. képeket mellékelt a házról, a kertről, az úszómedencéről. Rendszeresen küldött haza IKKA csomagot. Szivart, kubai rumot az apjának, Kent cigarettát a nővéreinek, csokoládét, szárított gyümölcsöt, az anyjának, Médy sógornőjének, és Médy gyerekeinek, Jencinek és Ancinak. Később műszaki cikkeket is. Apjának hallókészüléket (öreg Dósa Jenő idős korában már rosszul hallott) Jencikének pedig biciklit. A bicikli nagyon szép volt, rá volt írva, hogy „Csepel”. Női gép volt, Jenőke szégyellte Teréz ligeti barátai előtt, s az első adandó alkalommal, a család őszinte megrökönyödésére, elcserélte egy régi, rozzant férfigépre.

Jack fedezte fel az apróhirdetést a Clevland News „Állást kínál” rovatában. A centrumban lévő, a Warehouse negyed szívében, a St. Clair és a W. 6th St. épületben található Blue Point grille egy elegáns és nagy forgalmú tenger gyümölcseit kínáló étterem, ami vitathatatlanul a legjobb Clevelandben. A menü számos friss halat és a tenger gyümölcseit tartalmazza, beleértve az élő homárt és a friss osztrigát. Az étterem üzletvezető-helyettes munkatársat keresett nagy gyakorlattal és megfelelő referenciákkal, versenyképes fizetésért. Megmutatta az újságot Louisnak: figyelj, hékám, nézd ezt! Pont neked való. Jössz egy sörrel! Érdekel?
Jack borzalmasan sajnálta, hogy Louis otthagyja. Mégis nekiveselkedett, és összehozott egy certificatiót, amivel Louis elmehetett, ma így mondanánk, állásinterjúra. A „Certificate” Jack aláírásával fennmaradt, s Louis halála után a többi irattal, dokumentummal, fényképekkel, s egyéb hagyatékkal hazakerült a Dósa családhoz.
A Certificate– ben Jack kiemelte Louis A. Doos megbízhatóságát, konstruktivitását, munkabírását, lojalitását. Leírta ezen kívül emberi tulajdonságait: melegszívű, segítőkész, vidám, bátor embernek ábrázolta.

Az évek alatt több hasonló tanúsítványt kapott Dósa Lajos munkáltatóitól. Mindenki szerette, főnökei, a vendégek, a barátok. Talán maradt volna minden így az idők végezetéig, ha nem kezd el rakoncátlankodni a tüdeje. Megvizsgáltatta magát, kiderült, hogy a mellhártyáján összenövés található, ami, nagy valószínűséggel, korábbi műtéteivel van összefüggésben. Orvosa, később jó barátja R. Ricsi, bíztatta. –Nézd Louis – mondta neki a konzultáció során – ez egy egyszerű rutinműtét. Befekszel, elvégezzük a szükséges beavatkozást, s két hétre rá mehetsz tovább Isten hírivel.

Javában lábadozott már, amikor a kórházban meglátogatta egy ismeretlen valaki. Éppen kint ült a virág-ágyás mellett, újságot olvasott a bágyadt őszi napsütésben.
-Hello Louis – szólította meg – how are you? Figyelj, beszédem van veled. –Azzal, a lehető legnagyobb fesztelenséggel, mintha csak régi barátok lennének, leült mellé a padra.
Louis már régen megtanulta, hogy Amerikában semmin nem szabad csodálkozni. –All right, – nevetett rá a férfira. Azon sem lepődött meg különösebben, hogy nevén szólították. Egy nevet bárki könnyedén megtudhat – Miről van szó, – kérdezte vidáman, s letette a napilapot.
-Well, én Marylandből jöttem a Navy-től. Mondta a nevét. Ben Hurly. Megbízóm ajánlatot kíván tenni.
-Ajánlatot?
-Yes. Megbízóm szeretné, ha elvégeznéd az egyetemet Louis. Illetve, folytatnád a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen elkezdett jogi tanulmányaidat. A költségeket a Haditengerészet, a Navy állja, és az egyetem elvégzését követően állást biztosít a Haditengerészet Akadémiai Könyvtárában. Könyvtárszak lenne ajánlott, s azon belül informatika.

Louisnak kattant egyet az agya. Megtalálták! Ó, hogyne. Tudta már ki ez az ember, honnan jön, és mit akar. Nagy levegőt vett. –Kaphatok egy kis időt? Át kell gondolnom!
-Ó, hogyne. Holnap, tíz óra tájban visszajövök. Jó lesz így?
-Yee.
-Rendben van. See you later. Addig is vigyázz magadra bajtárs és gyógyulj!

Még soha nem volt olyan pocsék rossz éjszakája, mint a beszélgetés utáni éjszaka. Fáradt volt, azt hitte gyorsan elalszik. Nem sikerült. Alig, hogy letette a fejét, gőzerővel rohanták meg a gondolatok. Hogyan tudta megtalálni az amerikai titkosszolgálat? Mit akarnak tőle? Nyilvánvaló, nem azt, hogy naphosszat ücsörögjön egy bazi nagy könyvtárban, mert nincs elég könyvtáros, Marylandban, s pont ő hiányzik! Jó-e ez neki, vagy sem, mármint, ha igent mond?
Izzadt. Tiszta merő víz volt a pizsamája. Forgolódott. Felkelt, kiment pisilni, ivott egy kis vizet. Visszafeküdt, de a gondolatok nem tágítottak. Ha kitakarózott fázott, ha magára húzta a paplant, melege lett. Majd reggel, győzködte magát, majd reggel átgondolom. Most éjszaka van, most aludni kellene. Egy felismerés nyakon csapta. Ott, náluk, a szolgálatnál esetleg hozzájuthat olyan adatokhoz, információkhoz, amelyekhez különben nem jutna. Megtudhatná, mi van Lacival. Igen, lehet. Az ám, de óriási árat fizetnék érte, gondolta. Soha többet nem mehetnék haza a megszállt Magyarországra, sőt, még a fél-kommunista Bécsig se mehetnék! Elborzadt. Ez esetben az életben nem találkozom többé Apuval, Anyuval és a testvéreimmel. Nemet kell mondanom, határozta el, nemet mondok. Elszundított, majd újra felriadt. Hogy mondhatnék nemet? Laci sorsa nem számít?

Hajnalban ébredt. Az ágya mellett lévő hűtőszekrényből kivett egy doboz Lager Beert és egy lélegzetre felhajtotta. Azt mondta az orvos, hogy sok folyadékot kell innom. Rágyújtott. Felkelt, tett vett. Megborotválkozott, lezuhanyozott. Bekapcsolta a televíziót. Nem volt éhes, csak kávét akart és még egy sört. Alig várta, hogy leperegjen az idő. Percenként nézte meg az óráját: mikor lesz már tíz? Fél tíz után kiment a kertbe, leült ugyanarra a padra a virágágyás szélén, ahol előző nap pihent. Várt. Várt, várt, várt. Egyszer csak feltűnt az illető, az ösvényen jött feléje. Egyenesen odament a padhoz.
-Hello Louis.
-Hello, Ben.
-Gondolkodtál?
-Óh hogyne
–És mire jutottál, ha szabad kérdeznem?
Louis a szemébe nézett. Mosolyogva válaszolt. –Nem vállalom.
A férfi nézte. Hallgatott. Nem látszott az arcán érzelem.– Megkérdezhetem, miért nem? – szólalt meg kis szünet után.
-Nyugalmat akarok.
-Nyugalmat?
-Azt. És békét.
A férfi felnevetett. Kicsit színpadias volt az a nevetés. – Márpedig az nem lesz!- pökte oda
Louis kérdő tekintettel mérte végig, és a férfi így folytatta.

-Nem lesz, Louis, arról ne is ábrándozz. Ha mi, tudjuk, ki vagy, mások is tudhatják. Ha nekünk nemet mondasz, másoknak talán nem fogsz tudni, pláne, ha megzsarolnak!
Most már nem volt megállás. Rágyújtott, Louist is megkínálta. – Tudunk rólad és a családodról mindent. Hol születtél, kik a szüleid, hova jártál iskolába, mikor fingtál, s mikor nem. Tudjuk, hogy az érettségit követően jelentkeztél a pécsi Magyar Királyi Tudományegyetem jogi és államigazgatási karára. Megvan a leckekönyved hiteles másolata, utolsó oldalán a Végbizonyítvánnyal, amit az egyetem rektora Szerdahelyi úr írt alá. Tudjuk, hogy Újszászi ezredes szervezett be, bátyáddal, Dósa Jenővel a titkosszolgálathoz. Tisztában vagyunk mindennel, mi volt a feladatotok, miket tettetek. Kár, hogy nem jött össze. Ha összejött volna, akkor mi ketten most nem ülnénk itt. –Nevetett, legyintett. – Te egyetemista voltál, ez volt a fedő-sztorid. Jenő bátyádnak pedig a MEFTER Hajózási Részvény-társaság Szállítmányozási osztálya, A Magyar királyi Haderő 1. Hadseregében szolgáltatok, oda lettetek beosztva. Közvetlen elöljárótok Rumy Lajos ezredes volt, akit elfogtak az oroszok és zsarolással, fenyegetéssel arra kényszerítették, hogy árulja el az egységét.
Szúrós szemmel nézett a fiatalemberre. –Kihagytam valamit?
-Nem – mondta Louis.
-Na jó. – Felpattant, fel alá sétált a pad előtt.
-Nézd bajtárs, te szakmabeli vagy, meg tudod ítélni. Elképzelhető, hogy egy ellenséges titkosszolgálat, az oroszok például nem tudják ezeket? –Felnevetett. – A fingást talán nem. ha, ha. De a többit?

-Louis nem válaszolt.
-Mit gondolsz, ki tud megvédeni ezektől, ha nem mi?
A fiatalember hallgatott.
-Na látod. Mit felelsz akkor?
Lassan felemelte a fejét, szembe nézett Bennel.
-Igent mondok – közölte szenvtelenül.
Ben, ha ugyan tényleg ez volt a neve, sóhajtott, mosolygott. –Hűha! Kemény menet volt Louis. Nem vagy könnyű eset. Na, itt a kezem, nem disznóláb, csapj bele!

Louis felállt, lekezeltek. -Mit kell tennem? – kérdezte.
-Semmit. Add be felvételi kérelmedet a Western Michigan University dékáni hivatalába, a többi a mi dolgunk!
És így lett. Minden aszerint történt, ahogy megállapodtak. Louist felvették az egyetemre, s ezzel élete fordulóponthoz érkezett.