A lajtorja 229. 44.

A lajtorja 229. 44.
Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat (VI. Könyv folytatás)

A kicsi Gergő apja karján ült. Jenő az ablakhoz sétált, kimutatott a szemben lévő kertre. Herbert és Traude házában voltak, az emeleti vendéglak-részben, amit Dósa Lajos bérelt.
-Nézd csak, Geri! Látod azt a fekete zsinórt ott a két ház között? A felnőttek azt mondják áramvezeték, de én elárulom neked,,. Valójában alagút. Olyan, mint egy icipici varázs-alagút. Ott szaladgálnak bent az icipici pici áram törpikék. Nagyon kicsik, de képzeld csak, nagyon erősek ám. Hosszú lándzsájuk van, mert igazából katona, rendőr és tűzoltó törpikék. Fényes sisakot viselnek a fejükön. Beosonnak az alagúton, meggyújtják a lámpákat, világítanak, búgatják a porszívót, meg minden. Nézd csak, itt jönnek be, ez az ő kis házikójuk, konnektornak hívják. Nem szabad hozzányúlni, mert veszélyes. Előbújnak hirtelen, és hosszú lándzsájukkal megszúrják az embert!
Baba rontott be a szomszéd szobából.
-Mekkora nagy hülyeségeket beszélsz te, a két és fél éves gyerekednek? Neki még a Három kismalac való, meg a Hüvelyk-Matyi!
Jenő méregbe gurult. – Azt mesélek, amit akarok!
-Nem úgy van! Mint volt tanítónő, én ehhez jobban értek! A gyerek lelkivilága sérülékeny…
Vitáztak. Egyikük sem engedett a negyven-nyolcból.
Már, már kezdett elfajulni. Már kiabáltak egymással, amikor váratlanul kinyílt az ajtó. Lajos volt.
-Hagyd békén Jenőt! – szólt rá a húgára. – Azt mesél a saját gyerekének, amit akar. Ne szólj bele! Gyere inkább, keressük meg Macit és menjünk be a Mozart Platzra! Éhes vagyok!

Sok éven keresztül jött át Salzburgba Dósa Lajos, s látta vendégül a családot. Képek készültek mindenütt, amerre jártak Megmaradt egy régi felvétel Hellbrunnból. Az egész nagy-család jelen van: Baba. Maci, Feri, Jenő, Katica, a kicsi Gergő (babakocsiban), Anci, Tóni és gyerekeik: Kati, Gábor, Anna. Jó látni, jó felidézni a múltat
Aztán eljött az év, amikor már nem tudott jönni. Levelet írt.
„Nem vagyok jól, a tüdőmmel van valami probléma. Semmi komoly, ne aggódjatok. Idén Dénes barátom megy helyettem Budapestre, fogadjátok szeretettel”
Jenőnek külön levelet írt:
„Latin nyelvű dokumentumokra bukkantam nemrég az itteni levéltárban, amelyek a Dósa család származását érintik. Felvettem a kapcsolatot egy barátommal, professzor Zilahy Mátyással, aki történész. Fő működési területe a családfa kutatás. Elküldtem neki az iratokat. Elég sokáig ült rajta, de ma végre írt. Levele nagyon érdekes, a másolatot mellékelem, őrizd meg, mert ebből fény derül családunk származásának titkára. Apám még úgy tudta, hogy a Dósák ősei, francia kisnemesek voltak, s a francia forradalom elől menekültek a királyi Magyarországra. Nos, Matyi barátom leveléből más derül ki”

Matyi levele:

„…Érdemben csak az 1266-n kelt oklevéllel kell foglalkoznom, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a két oklevélben megnevezett két Doos nem lehet azonos személy…Annál érdekesebb Magister Doos esete, aki , nem vitásan, királyi udvari jegyző volt, és aki Magister Benedictussal egyetemben folyamodott a királyi kegyért, hogy adományként nekik adassék USAL földje. Ez a föld vagy földterület szántóföldből állott, rajta két nemesi kúria.
A szántóföldnek a nagyságát az oklevél három ekealjnyira, vagy annál valamivel többre teszi (ad tria aratra, et paulo plus) Aratrum, azaz átvitt értelemben eke alá vett föld, eredetileg olyan nagyságú földterületet jelentett, amelyet őszi és tavaszi gabonafélékkel egy négy ökörrel vont ekével egy év alatt jól meg lehetett művelni. A későbbi fejlődésben az ország különböző helyei szerint változó volt az ekealja nagysága (100 és ezen felül még több jugerumot, azaz holdat foglalt magában). A Tripartitum szerint egy ekalj terület a javak becsüjénél 150 királyi mértékű hold földből áll (aratrum regale) melynek hossza 72, szélessége 12 királyi öl, az a birtok tehát közel lehetett az 500 holdhoz. Az adományozott földterület nagysága ugyanis három aratrumnyinál valamivel több volt, latinban paulo plus.
Duae mansiones, azaz a két ház nemesi kúria volt. Ezek a nemesi kúriák jelentős nagyságúak voltak. Ha városban álltak, palota volt a nevük. Az adományozás idején nem hiszem, hogy várak lettek volna a szó hadászati értelmében, vagy kastélyok a szó reperesentatíve értelmében, bár védelmi felkészültséggel is rendelkezhettek, és a kinézésük nem hagyott kétséget az iránt, hogy gazdáik, gazdag és befolyásos emberek.
Érdekes, hogy a földterületet, hol USOL-nak, hol USAL-nak írja az oklevél. Ez mint helységnév az általam megvizsgált forrásművekben nem szerepel.. Szláv eredetűnek hangzik, mert azon a vidéken, ha nem is nagy számban, tótokat, és németeket is telepítettek le. A nyelvfejlődés folyamán az USAL-ból vagy USOL-ból lehetett Vazul vagy Vásoly, vagy Vasar, Vászoly kisközség, ez Zala m-ben van, de Vaszar, kisközség az Veszprém megyében van a pápai járásban.
Az oklevél Magisternek címezi az adományosokat. Itt ez nem tudományos fokozatot jelent, vagy, nem jelenti azt, hogy nevezettek, iskolamesterek lettek volna, hanem a királyi udvarban viselt, magas tisztségükre utal és annyit jelent, hogy elől-járó, főnök. Szép múltra tekinthetsz vissza kedves Lajos, XIII. sz ősökkel nem mindenki dicsekedhetik….
Matyi ”

Roveti Dénes, akiről Lajos azt mondta egyszer Salzburgban „jobb, barátom ő, mint amilyen jó, rokonnak bármelyik rokonom ” , s mely mondást Maci gyakran idézte magára vonatkoztatva, már, tudniillik, hogy neki is valamelyik barátja, „jobb”, több, mintha rokon lenne, hozott magával egy fekete keretbe foglalt latin nyelvű, régies betűkkel íródott leiratot. Királyi adományozó-levél, mely bizonyos Magister Béla, Benedek. és Mihály, (Doos-testvérek) számára lett kiállítva az Úr 1266. évében. Lajos bekereteztette. A kép most a Dósa család Szilva utcai otthonában az íróasztal felett lóg. A következők állnak az oldalmezőben:
CODEX DIPLOMAICUS HUNGARIE ECCLESTIASTICUS AC CIVILS és a többi, és a többi. Alatta a szöveg: mikor kinek, mit adományozott IV Béla.

Dénes gusztálja. Megszólal. Szavait Jenőhöz intézi, aki ott áll az íróasztalnál, gondolataiba merülve.
-Stramm tagom. Te vagy itt a főszakács! Boldog vagy és tudod!
-Jenő felnéz, vigyorogva válaszol.
–Persze. Arról vagyok híres!

2 thoughts on “A lajtorja 229. 44.

Vélemény, hozzászólás?