A lajtorja. 230.
Epilógus

DÓSA JENŐ (Apipi) a Rókus-kórházban halt meg 81 éves korában. Halálos ágyán virslit szeretett volna enni, s inni egy jó korsó sört. Médy szerzett. „Főjegyzőúr” körbekínálta a betegtársainak, jóízűen evett ivott, majd ledőlt, mert, mint mondta, elálmosodott. Álmában érte a halál. Hamvai Zsámbokon, a családi sírboltban nyugszanak.
A kis Jenőkének két levelet írt:
„Aranyos kis Jenőkénk!
Nagyon vágyódunk Téged látni, s igen fáj nekünk, hogy a csúnya betegség tőlünk elrabolt. Minden napon sokszor emlegetünk s sajnálunk téged, mert nem lehetsz Kistarcsán, s nem fürödhetsz ebben a nagy melegben. Éppen ezért engedelmesen teljesítsd, amit a doktor bácsi és a testvér néni mond, akkor gyorsan meggyógyulsz s jöhetsz hozzánk, itt vár Rád a kirándulás, a fürdő, s még sok más szórakozás, de még jobban vár Anci húgocskád, s mi is mindnyájan. Nagyon sokszor ölelünk, és csókolunk,
Apipi, Mamika, és Anci
u.i. Küldünk egy kevés pénzt is. Add oda anyukádnak, vegyen rajta Néked olyan ennivalót, amilyent kívánsz. Siess meggyógyulni, mert nagyon várunk. Kis Kati is csókol, puszikat int feléd. Ma van a születésnapja. Édes Jenőkénk, még egyszer, még százszor csókolunk,
Apipi”
A levél nagybetűkkel íródott. Jenőke még nem járt iskolába, 6 éves volt (év-vesztes), de a nagybetűket már el tudta olvasni.
A másik levél:
„Drága, aranyos kis Jenőkém!
Megkaptam az üzeneteidet, melyekben, nagy-nagy repülőgép anyahajókat küldtél, tele pénzzel. Köszönöm, hogy gondoltál rám, s olyan dolgokat küldtél, amire a legnagyobb szükségem van, soha nincsen belőle, vagy csak nagyon kevés.
Most azonban én is gondolok Rád, s küldök Neked üzenetet, születésnapodra, éspedig egy még nagyobb repülő-anyahajót, színültig tele puszikkal és jókívánságokkal. Ebben a nagy anyahajóban, olyan dolgok vannak, melyektől, megszereted a”főzeléket”, amitől nagyra nősz, megszereted a „husikát”, amitől okos és erős leszel – igazi jó, edzett pilótának való egész ember válik belőled. Van még ebben a nagy hajóban olyan szer is, amitől engedelmes, szófogadó, mindenkinek kedves, igazi úri fiú leszel, mindannyiunk örömére. Ha tehát, ennek a nagy hajónak a rakományait, tőlem elfogadod, és ezek betartását, magadban erősen megfogadod – rövidesen úgy ismernek és beszélgetnek majd rólad: ni-ni, mi történhetett ezzel a Dósa Jenőkével, egyszerre megváltozott, milyen nagyra nőtt, milyen okos, erős, s emellett, mindig kedves, udvarias, szófogadó, olyan ennivaló édes fiatalember lett belőle. Bizony ez a fiú így sok örömet, s nagy boldogságot szerez édes Apukájának, ha megérkezik a fogságból. (Persze azt csak mi tudjuk, hogy mindezt a nagy anyahajónak köszönhetjük)
Most pedig, hogy már a 7. életévedbe lépsz, s ennek örömére Apipi kívánságait megfogadod – ezek szerint fogsz viselkedni, élni – majd meglátod, hogy felnőtt korodban, a nagy-nagy anyahajó nem csak üzenetben, hanem igazán is meg fog jelenni, a Tied lesz, s tele lesz, sok örömmel, s boldogsággal. Ezt, és így kívánja Neked, a Téged nagyon szerető, sokszor csókoló
Apipi”
A levél hátuljára Mamika is írt néhány sort:
„Édes drága kicsi Jenőkém! Születésnapodon kértem a Jó Istent, adjon Neked jó egészséget, és hozza haza édes Apukádat. Nagyon sokszor csókoljuk kicsi Jenőkét és Ancikát, Mamika”

IPPI és ÉRKESERŰI FRÁTER LENKE (Emike) 96 évet élt. Médy elmesélte gyerekeinek, Jencinek és Ancinak, hogyan halt meg. „Este lefekvés előtt szólt nekem, hogy szeretne ráülni a bilikére, segítsek. Olyan szelíd volt, olyan gyenge volt a hangja. Nem köhögött. Megcsókolta a kezemet, s megköszönt mindent. Lefektettem. Elaludt és nem ébredt fel többet.” A Rákoskeresztúri Köztemetőben nyugszik egy elhanyagolt, gazos parcellában, néhány méternyire Bagosi Antal vadászpilóta sírjától (Kilián György Repülő-tiszti Főiskola, Szolnok), aki MIG 15-s sugárhajtású gépen repült és 1964-ben halt meg, feltehetőleg repülőgép balesetben Síremlékén köbe vésve a vadászgép kontúrjai látszanak
Emike sírján egyszerű kőkereszt van a fejrésznél. Vadon nőtt csipkebogyó-bokrok veszik körül.

LENGYEL TERÉZ, Dósa Jenőné (Mamika) 81 éves korában halt meg, Budapesten a Szövetség utcai kórházban. Maci és Baba, bent voltak nála látogatási időben. Jenő és Anci éppen indultak volna hozzá, de a Dósa lányok váratlanul visszajöttek. „Nem kell már bejönnötök” mondta Maci „meghalt Mamika”. Zsámbokon nyugszik ő is.

FRÁTER ENDRE, (apja a nagy erejéről híres Fráter Mihály erdélyi gróf, anyja Ertsey Piroska (portréja ifjabb Dósa Jenő Szilva utcai otthonában található – Maghy Zoltán,”az Alföld festője” festette), majdnem 100 évig élt. Úgy halt meg, hogy a kocsmából hazafelé tartva, részegen leesett a bicikliről, és beverte a fejét egy kőbe.

HERDEFY GYŐZŐ, a Magyar Királyi Honvédség őrnagya 65 éves korában agyvérzést kapott. Gyulán van eltemetve.

Felesége Beca, MISITS IZABELLA mellette nyugszik. Beca Kanadában halt meg 87 évesen. Látogatóban volt testvérénél, Macunál. Hamvait családja hazahozatta.

DÓSA EMMI (Emmi néni) utolsó éveire zárdába vonult. Ennél többet senki nem tud róla. Állítólag 102 évet élt meg.

DÓSA ICA (Maci) idősotthonban hunyt el. 94 éves volt. Hamvait a Zsámboki temetőben a közös Dósa sírban helyezték örök nyugalomra.

DÓSA MELLI, (Baba) szintén öregotthonban végezte 96 éves korában. A Budapesti Magyarok Nagyasszonya Templom kriptájában temették el, férje, Feri bácsi (90) mellé. Edit lányuk (Pütyi) szintén itt nyugszik.(61)

HERDEFY GYÖRGY (Gyurka) halálos autóbaleset szenvedett. Egy részeg katonatiszt piros lámpánál áthajtott a kereszteződésen. Vidéki munkahelyéről igyekezett hazafelé Budapestre. Péntek volt, sietett, víkendezni készültek a feleségével. 54 éves volt.

Bátyja, HERDEFY GYŐZŐ (Gyözke) 90. születésnapját követően távozott. Nagy ünnepség volt náluk, gyerekei, családtagjai köszöntötték. Fiával, Tamással másnap látogatóba mentek Dósáékhoz a Szilva utcába. Evett, ivott, jól érezte magát, élénken, jókedvűen beszélgetett unoka öccsééknél. Anci és férje, Tóni is ott voltak. Egy nappal később, a TV előtt ülve, váratlanul ragadta el a halál.

Médy, HERDERICH STEFÁNIA, Dósa Jenő és Dósa Anci édesanyja) utolsó napjaiban kórházi ápolásra szorult. Jenő és felesége, ágya mellett álltak. . Ki akart menni, de nem lehetett, be volt kötve az infúzió. A fiát, Jenőt megpillantva átragyogott arcán az öröm és így szólt: „Lacikám, én édes, drága jó férj-uram! Hát megjöttél végre az orosz fogságból! Istennek legyen hála! Mióta várlak már. Tudtam, hogy így lesz, tudtam, hogy haza jössz egyszer! Lesz nagyünnep, jönnek majd a vendégek!” Ezek voltak az utolsó szavai. 96 éves volt. Jenő fogta a kezét, s elaludt. Óbudán nyugszik, árnyas fák alatt.

DÓSA LAJOS (Lajcsi bácsi) a Maryland-i Haditengerészeti Akadémia vezető könyvtárosa, egykori magyar kémelhárítós főhadnagy 78 éves koráig élt. Halálát fulladás okozta. Beteg tüdeje nem bírta tovább. Magányosan halt meg. Holttestét három nap után fedezték fel a lakásán, Annapolisban. Hamvai a West Virginia Berkeley Springs-i magyar Alba Regia kápolnában lettek beszentelve. A hamvakat tartalmazó urnát Roveti Dénes hazahozta. Zsámbokon temették el.

DÓSA JENŐ (László), Jenőke, és Anci édesapja, főhadnagy,1945 február 14.-n, a Várból való kitörés során orosz fogságba esett. További sorsa ismeretlen. Emlékét Zsámbokon, a Dósa sír márványtábláján lévő felirat őrzi. 34 éves volt.