Lóci Maci meséi 15.

Lóci és az erdő fái

Abban az időben a nyarakat egy nagy, kerek erdő közepén töltöttük. Lóci három éves volt, s én se voltam sokkal több, talán, ha néhány hónappal korábban kerültem ki a Játékgyárból, ahol a plüss mackókat készítik.
Egyszer, az egyik nap a Felnőtt, akit Lóci szeretett, így szólt hozzánk:
– Menjünk ki az udvarra mutatok valamit
Kisétáltunk, s megálltunk a Tűzrakó-hely mellett, ahonnan jól látszik messze lent a nagy kék tó, a Balaton.
– Nézzétek, mennyi fa van körben – mondta. –Ez a sok fa, bokor, virág mind a mienk.
Őzgida szaladt át előttünk a partoldalon.
– Mennyi őzikénk van! –folytatta. –Szarvasok, vaddisznók, nyuszik, rókák. A kunyhónk padlásán pele lakik. Az ágakon madárkák csicseregnek. A fűben hangyák, bogarak, giliszták. Minden a mienk itt, ahol élünk. A fák, a bokrok, a fű az állatok és a bogarak.
Hallgattam a Felnőttet, akit szeretett Lóci. Nem szóltam egy szót se, és Lóci se beszélt.
– Van egy sasunk is – mondta a Felnőtt. –Itt repül át felettünk minden nap. Két méteres a szárnya. A sas is a mienk, ugye Lóci?
Lóci felnézett, nevetett.
– Nem – mondta. –Minden, ami itt van, a fák, a bokrok, a fű, az állatok, és a sas, is a Jóistené!
….E sorok írója eltöpreng Lóci szavain. Eszébe jut az ismert bibliai történet.
3Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” 14Így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának.” 15Jézus most hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” 16Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” 17Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. 1”