Labdakert 111
1. Kezdetek
1/3,
Az első teniszpálya
Nem tudom melyik évben történt, de megtörtént az biztos. Talán még középiskolás voltam. Az egyik nyáron azt mondta nekem testi-lelki jó barátom H. Endre.
-Mondd csak Testvér! Nem kellene meggazdagodnunk?
-Dehogynem – válaszoltam. –De hogyan? Kilóg a seggünk a gatyából!
A Római Part egyik csónakházának teniszpályáján trenyáltunk. Ő tenyeres keresztet ütött, én fonák egyenest. Húsz perc után cseréltünk. Odatűzött a Nap. Nagyon meleg volt, szakadt rólunk a víz.
-Nem kellene végre meggazdagodni? Tudod mit! Építsünk teniszpályát!- mondta a Testvér.
-Edzéseket tartanánk a gazdagoknak jó pénzért, és a pályát is kiadhatnánk. Dőlne a lé!
-Dőlne a lé?
-Az, biztos Testvér!
Az ötlet jó volt, sőt, túl jó! Egyetlen akadály mutatkozott csak, nem volt pénzünk!
Ahhoz, hogy jó környéken, Budán, vagy Mátyásföldön telket vegyünk, s azon teniszpályát létesítsünk milliók kellettek volna, s nekünk garasunk is alig akadt.
Törtük a fejünket. A Testvér jött rá a megoldásra. Nem kell venni telket! Bérelni kell!
Elkezdtük bújni az újságokat. Pár nap múlva találtam egy megfelelőnek tőnő lehetőséget.
„800 n.öl szántó Budapesten, a III. kerületben lévő Aranyhegyen eladó, vagy bérbe kiadó!
Felhívtam a számot. Női hang jelentkezett. Mondtam neki, hogy érdekel a dolog, megbeszéltünk egy találkozót. Első blikkre nem tűnt túl jó helynek. Puszta, homokos terület a házak mellett, a műúttól 5-600 m távolságra. Víz, villany, kerítés nem volt. A telket felverte a dudva. Bérleti díj 3000 Ft/hó, fél év előre fizetendő. –Ez az utolsó ár – mondta az asszony, ebből nem engedek!
-Jaj Testvér, ne sápítozz itt nekem – korholt a barátom. –Mi az, hogy messze van mindentől? A gazdag teniszezők úgyis kocsival jönnek! Hogy lejtős? Na és? Egy bulldózer majd elplanírozza, a többit megcsináljuk mi. Pályát, öltözőt lehet építeni, a vizet, villanyt bevezetjük és kész. Zsír király lesz. meglátod!
(Folytatása következik)
Poós Könyvek