Gézának komoly fejtörést okozott Dobos Ágota. Önkénytelenül is kezdte összehasonlítgatni Fannival. Fanniba szerelmes volt, legalább is azt hitte, hogy, amit érez, az szerelem. Az összehasonlítás minden tekintetben a menyasszonya javára volt hízelgő. Fanninak remek alakja van -ismerte el magában. Asszonyosan teltek a keblei, gömbölyű a csípője. Az arca szép. Haja fekete, szeme is fekete és vidáman csillog. Ezzel szemben Ágota egy karó. Nem mintha nem lenne formás ő is, de azért nagyon nagy a különbség. Mégiscsak karó, még ha elég formás karó is. A képe keskeny, akár csak egy kisfiúé, szeplős, és állandó szemtelen vigyorgás ül rajta. Haja szőke, mesterségesen bodorított. Száját élénk-pirosra festi, a körmei rettenetesek, nem is körmök azok már, hanem karmok. Szeme világoskék, metsző, jéghideg, nem úgy, mint a Fannié, akinek szemében melegség van és bizalom. Mit akar tőle, minek kapar utána?

A kályha felé pislogott, ahol a lány a sütővassal a haját bodorította. Bedugta időnként a vasat a kályha felső ajtaján, hogy felforrósodjon, aztán óvatosan felemelte, rácsavart egy fürtöt, leszorította a fogóval. Észrevette, hogy a fiú nézi, rávigyorgott:
-Mi van, mit bámul?
-Semmit – morcoskodott az inas. -Csak nézem, hogyan készíti a frizuráját. Ez is baj?
A lány nevetett.
-Elég gyűrött ma reggel. Nem aludt jól?
-Mi köze hozzá!

Ágotán pont az ellenkezője látszódott. Kipihent volt, vidám, majd ki csattant jókedvében. Az inas a vasfűrésszel vágni kezdte a benzinvezeték acélcsövét fenn a tartály alatt.
-Látom, maga azért jól aludt! -vetette oda.
-Remekül aludtam. Az ember gyakran álmában kapja meg azt, amire ébren hiába vágyik.
Csintalanul, ingerkedően nevetett. Szemmel láthatóan mulattatta a fiú gyötrődése.
-Ne vágjon ilyen mufurc képet. Eszem ágában sem volt azt tenni, amire maga gondol. De arról viszont nem tehetek, hogy mi történik velem, amikor alszom. Mit fűrészel?
Géza dolgozott tovább, élesen csikorgott a fűrész lapja az acélfelületen. Fel se nézett, úgy mondta:
-Jó magának!
Ágota lehajolt, bedugta a sütővas végét a kályhába. Nyegle, pimasz hangon válaszolt:
-Én azt hiszem, maga is valami hasonlót élhetett át álmában! Csak az a különbség, hogy magának rossz volt a lelkiismerete, az enyém meg jó!
-Megkérhetném, hogy fejezzük be a témát?

A lány kész volt a dauerrel. Rádobott két fahasábot a tűzre, feltette a kályhára a nagylavórt, s a vödörből vizet öntött bele.
-Szeretnék lemosdani – szólt, amikor a víz megmelegedett. -Megtenné, hogy nem néz ide, amíg fürdök?
-Kimegyek inkább a hangár elé.
-Úgy is jó!
Levetette az ingét, beleállt a lavórba, jó alaposan beszappanozta magát mindenütt, majd a fürdőkesztyűt belemártogatva a vízbe, lemosta testéről a szappanhabot. Megtörölközött, felöltözött. Szerelő-nadrágot húzott, és rövid ujjú, kockás férfiinget. Amikor meg volt vele, kiszólt az inasnak:
-Jöhet Géza!

A fiú folytatta az acélcső elfűrészelését. Fenn, a benzintartály alatt már elkészült vele, most lenn, a motorblokknál ügyködött. Alul is és felül is hagyott egy-egy újnyi csonkot. A lány mellette állt, figyelte, mit csinál.
-Mondja, mi lesz ebből?
-Gumicsővel akarom helyettesíteni az acélcsövet. Ezekre a csonkokra húzom majd fel. A gumicső flexibilisebb, mint az acélcső, ami a rázkódástól, ahogy ugrál a gép a hepehupákon, letörhet.
-Nagyszerű ötlet.
-Ja, de ennek is megvan a maga kockázata.
-Éspedig?
-A benzin oldja a gumit. Ellenőrizni kell majd a csövet, és szükség esetén cserélgetni.
-Értem. És az oldalkormányhoz mikor lát hozzá?
-Mihelyst ezzel készen vagyok!

Hosszú csend szakadt közéjük. Újra a lány szólalt meg. A szokott hányavetiséggel beszélt. Úgy tudott beszélni mindenről, mintha számára minden bakfitty lenne.

-Azt tudja, hogy amikor tegnap éjjel kidobott, nagyon mérges voltam magára!
-Muszáj erről beszélnünk?
-Igen Géza! Muszáj! Tudja…
A lány hangja egy pillanatra elbizonytalanodott, aztán úrrá lett rajta, és a szokott hangerővel folytatta.
-Egyszer beszélnünk kell róla. Nem dughatjuk a fejünket mindig a homokba. Majdnem két hónapja élünk már itt együtt. Maga férfi, én nő vagyok. Az embereknek vannak testi szükségleteik. Ha éhesek vagyunk eszünk. Ha szomjasak vagyunk, iszunk. Ha álmosak vagyunk, lefekszünk és alszunk.
Elhallgatott egy pillanatra, hatásvadászó szünetet tartott.
-De más szükségletei is vannak az embernek, olyanok, amiket csak egy férfi és egy nő adhat meg egymásnak. Érti, miről beszélek?
Gézának sikerült átvágni alul is az acélcsövet. Elégedetten nézte. Aztán a lány felé fordult.
-Értem, hogyne érteném. De, amire maga gondol, amit egy férfi és egy nő adhat egymásnak, ahhoz kell egy közös alap. Nálunk mi lenne ez a közös alap, ha kettőnkre célzott ezzel a kis példabeszéddel? Nehogy azt mondja, hogy a szerelem?
Ágota kacagott. Olyan szemtelen képet vágott, amilyen csak tellett tőle.
-Nézze! Bevallom, nem vagyok szerelmes magába, mint, ahogy maga se belém. Nem is az esetem, én a magas, vállas, barna embereket kedvelem, s magáról még jóindulattal sem mondható el egyik se. De azért elmegy. -Nagyot nevetett megint. -El ne kámpicsorodjon! Azért, maga is bejön egy kicsit!
Dobálta a végtagjait, mórikálta magát, grimaszolt, mintha szerepet játszott volna. E sorok írója meg meri kockáztatni: túljátszotta. De hát ő ilyen volt.
-Azt mondta az előbb: kell egy közös alap. Hát nem elég közös alap a közös szenvedély a repülés iránt? Maga feladta az életpályáját miatta, én kitagadtattam magam az apámmal. A levegőben ugyanazt érezzük mindketten Azt az olthatatlan vágyat, hogy szabadon, korlátok nélkül szálljunk, mint a madár.

Patetikus, rossz szöveg lett volna ez, ha Ágota mimikájával, bohócot idéző gesztusaival nem jelzi, mintegy idézőjelbe téve érti az egészet, csak félig-meddig gondolja komolyan. Nem az a nő volt, akin egy férfi egykönnyen eligazodhatott.
Géza nem szólt semmit.
-Jó – mondta Dobos Ágota, hirtelen lehiggadva. -Látom sok ez most magának. Csak egyet kérek. Gondolkozzon rajta.
-Ezt megígérhetem – vonta meg a vállát az inas. -Gondolkozhatok éppen.
A lány újra a legpimaszabb hangnemre váltott.
-Egyvalaminek azért örülök.
-És mi az, ha szabad kérdeznem?
Kuncogva mondta:
-Tegnap éjjel, amikor pucéran kikelt az ágyából, hogy kidobjon, láttam magán, hogy képes arra a dologra. Tudja, eddig azt hittem, hogy azért utasít el, mert fizikailag nem képes.
Gézában felengedett a feszültség. Ránézett a lányra. Őrület volt belegondolni. Ilyen egyszerű az egész? Hiszen ez csak egy mitugrász kis csitri. Összenevettek. Dobos Ágotára nem lehetett haragudni, annyira mókás szertelenséggel beszélt a legrázósabb kérdésekről is. Annyira aranyos, vidám, szeretetre-méltó kislány volt!