Lóci Maci meséi 16.
Afrikai kalandok
Motoros bárkával indultunk útnak. Lóci vezette a hajót, ő volt a nagy vadász. Marci, Pali kutya volt, azt játszotta, bemászott a kabinba, a kanapé mögé. Én a vezetőülés mellett lévő széken ültem. Lóci beindította a motort, felszedte a horgonyt, és rám szólt. nézzek körül szabad-e a kikötő?
Hosszú az út Afrikáig, nagyon meleg volt. Pali kutya szeretett volna fürdeni egyet, s én is szerettem volna, de Lóci nem engedte, hogy fejest ugorjunk a hajóról.
-Ne menjetek – mondta – most már itt vagyunk, mindjárt kikötünk.
A parton, jó járásnyira, fent az erdő szélén, volt egy takaros kis faház, ami ránk várt. Nosza, sebbel-lobbal beköltöztünk.
Reggel azt mondta Lóci:
-Bemegyek a dzsungelbe, vadászni.
Fogta a puskáját és elment.
Vártuk vissza vacsorára, de nem jött.
-Biztos eltévedt – vakkantotta Pali kutya. – Utána megyek és megkeresem. Tudod, Lóci Maci nekem nagyon jó a szaglásom.
Beugrott a bozótba és elszaladt. Egy idő után csapzottan, fáradtan visszatért, lógatta a nyelvét. Lehasalt a szőnyegre. – Nem találtam sehol. Észak-kelet felé haladt, ez biztos, arra vezettek a nyomok! – Elszaladtam a folyóig – mesélte. – Azon túl messze, messze a távolban nagy kék hegy látszott. Egy sündisznó, akivel találkoztam, azt mondta, ott van a négerek faluja.
-Csak nem ejtették fogságba – rémüldöztem.
Pali kutya megvonta a vállát. – Nem hiszem. Inkább…?
Nem mondta ki,mire gondol, töprengő arckifejezéssel elhallgatott.
18 napig vártuk vissza Lócit, a nagy vadászt. A 19.-en Pali éppen vadászni indult az erdőbe, mert már fogytán volt otthon a vadhús, különös dolog történt. A háztól nem messze lévő bokrok levelei megmozdultak. Pali kutya, aki még ott állt, gyors léptekkel odarohant és vidám csaholásba kezdett: megjött, megjött, megjött!
És tényleg. Lóci lépett ki a bozótból.
-Fel a kezekkell! – kiáltott rám. – Vagy lövök!
-Jaj ne! Én a Lóci Maci vagyok, a te barátod!
Három napon át tartott ez az emlékezet- kiesés Lócinál. A negyedik nap fordulatot hozott. Mint amikor a köd eloszlik a tó fölött, s kibukkan hirtelen a fényes víztükör, úgy bukkant fel Lóci emlékezetében a múlt.
-Lóci Maci – kiáltotta. –És a Pali kutya.
Leült közénk, elmesélte kalandjait. Ment, ment, átkelt a nagy folyón. Elérte a kék hegyet. Rábukkant a négerek falujára, ahol kitörő örömmel fogadták. Közöttük élt hosszú ideig. Úgy megszerették, hogy amikor az öreg törzsfőnök meghalt, őt választották törzsfőnöknek. Ő lett a négerek királya. Elvette feleségül az öreg törzsfőnök legszebbik lányát. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak. Nyolc gyerekük született, csoki barna apróságok, mint az orgonasíp.
Játszunk most már mást – mondta nevetve Lóci. –Lóci Maci szedd össze a takarókat, én meg Marcival helyükre tolom a bútorokat!