Lóci Maci meséi 20.
Lóci Maci és az álmok

Arra gondoltam, mindez csak álom. Ültem a templomkert alacsony korlátján Zsuzsi babával. Beszélgettünk, s ahogy trécselkedünk, incselkedünk ott, elkezdődött benn a mise. Lóci az elsőáldozók egyik csoportjában volt, láttam a kertből. Odarohantunk Zsuzsival, bementünk mi is, de már jöttek kifele, ilyenek az álmok. Az első csoportban az egyházi iskolások indultak kifele, elől a pap a stólával és a füstölővel, mögöttük Lóciék. Az iskolások énekeltek szép tiszta, hófehér ruháikban. Az ének szünetében egyszerre csak felsírt egy kisgyerek. Tisztára a Lóci hangja volt. Odafurakodtam, tényleg ő sírt. Később a lépcsőházban azt mondta, azért sírt, mert nagyon szép volt az ének.
Aztán, aztán, mi is volt, na? A szép, új, nagy ház kertjében, a bejárat mellett eszembe jutott, hogy felhívom Zsuzsit, nincs e kedve evezni? Babráltam a telómat, ami leesett a földre, s eltörött. Sírni kezdtem, de Lóci megvigasztalt: ne bánkódj Lóci Maci – mondta – hiszen a Zsuzsi száma megvan az íróasztalodon, a barna füzetben.
Lám, ott is volt tényleg. Visszamentem a kertbe, s a gusztustalan zöld ráccsal körbevett teraszról, tárcsáztam Zsuzsit, ámde eleredt közben az eső. A házat kis kert vette körül, fű, virágágyás, néhány gyümölcsfa. Túloldalon kapu, melyen keresztül ki lehetett menni a Duna partra.
Meddig tartott az álmom, meg nem tudnám mondani. Kijöttek a ház elé a Felnőttek. Azt mondta az egyik felnőtt a másiknak: nézd csak itt van egy repedés a küszöb alatt.
-Itt is van, egy a falon – mutatta a másik. –Az egész ház felújításra szorul. A terasz gusztustalan zöld korlátját is ki kell cserélni.
-Az ám – borongott az első Felnőtt. – Nem vettük észre. Lehet, hogy a régi tulajdonosok fogkrémet tömtek a repedésekbe!
A második Felnőtt elnevette magát. –Lehet. Vagy vajkrémet, Mindazon által nagyon olcsón megkaptuk. Jó vétel volt.
Bementek aztán a házba. Mi is bementünk, mert már igencsak esett.
Több már nem történt. Ilyenek az álmok, s ilyenek vagyunk mi emberek, Lóci és testvérkéi, Marci meg a csöpp, kis Ádika, Zsuzsi baba, és én.