Hozzászólás: Versek

[Névtelen]

ÍRÁNYTŰ-BESZÉD

A materiális nyomor,
vagy a szervezetlen túlélés
receptje-e a fontosabb?!
Némely hitvány-makacskodó
lelkiállapotban az önbizalomhiány
teljes rákfenéje.
Mert a Lét végső építőköve
egyedül a sebeket-szenvedett
Lélek maradhat csupán;
az ami belül van,
és exibicionista-szemekkel
egyre ritkábban látható.
A kérdések-válaszok vakondjárataiban
mindig alamuszin megbújik
előbb csak a tudatos alakoskodni vágyás,
aztán a mézes-mázos becsalogató beszéd.

A kegyetlen sztereotípiák közt
eligazodni szinte lehetetlen,
s mégis törvényszerű.
Szoláriumos gammasugarakat
bocsát szét a szépségipari Tröszt,
s míg plázacicák egymás haját tépdesik,
hogy vajon ki lehet az újabb győztes
kiválasztott egy újabb halálosan
unalmas Szépségkirálynő versenyen,
a valódi intelligencia,
a józan ész, logikába
oltott összefüggések láncolata,
akár a kártyavár gyors hatékonysággal
összeomlik barom sületlenségek terjesztésén.
– Az optimizmus hatóanyaga – félő -,
már csupán a fenti rétegekben dolgozik.

A szív szemaforjain sok mindenki fennakad,
aki elárulta önmagát!
Mert a Történelemmel rendre
mindig az a baj,
hogy hamis mítoszokba,
ádáz, törtető zsarnokok
balsorsába kapaszkodik.
Miért, hogy a tudatos talmi hazugság
már minden esetben hatásos,
és hatékony kábítószer,
amivel be lehet hülyíteni
az egyszerűbbeket is?!
A dögkeselyűkből lesznek
tudatos postagalambok?!

– Az ember önmagában rendre
végig ismétel egy újabb tájfunt,
földrengést, hangulat-kitörést,
vagy épp eróziót, mire úgy ahogy
meglelné biztosított válaszait.
A túlélés és kiszakadás is egyre
kétségesebbnek látszik;
már minden hazug-hamis koreografált,
s jó volna, ha maradhatna még
egy-egy megértő Barát-Valaki!